Az ember, ha meghallja Tezuka Osamu nevét, akkor vagy klasszikus animékre gondol vagy azokra az ikonikus figurákra, amelyeket teremtett. Mélyen szántó gondolatokat tartalmazó művész animéket, mangákat, belső vágyakat kifejező darabokat tudunk a nevéhez kapcsolni. Az ő nevéhez fűződik a… [tovább]
Az ember, ha meghallja Tezuka Osamu nevét, akkor vagy klasszikus animékre gondol vagy azokra az ikonikus figurákra, amelyeket teremtett. Mélyen szántó gondolatokat tartalmazó művész animéket, mangákat, belső vágyakat kifejező darabokat tudunk a nevéhez kapcsolni. Az ő nevéhez fűződik a Metropolis, az Astro Boy, valamint egy tőle kissé szokatlan történet, a Dororo.
Történet
A Sengoku-éra idejére, amely Japán történelmének egyik legkaotikusabb kora, kalauzolnak el bennünket. A sógunok közti harc mindennapos, emberek halnak meg a kisebb-nagyobb ütközetekben. Ha nem a katonák, akkor a shinobik, a ninják, roninok és útonállók szedik az áldozataikat.
Egy vándorló szamurájt, Hyakkimarut követhetjük végig, akinek társa egy fiatal tolvaj, Dororo. Hyakkimaru idomtalan, végtagok nélküli, mindenféle arcvonás vagy belső szerv nélküli testből született. A névleges apja, Daigo Kagemitsu daimyo paktumot kötött a 48 elzárt démonnal, hogy kiszabadítja őket, ha cserébe ő uralhatja a világot. Áldozatul a démonoknak meg nem született gyermeke testének darabkáit kérték. Ez tette lehetővé, hogy szabadon járjanak-keljenek a vidékeken.
Hyakkimarut az anyja megmentette azzal, hogy leúsztatta a folyón, mielőtt az apja megölhette volna. A csecsemőt Dr. Honma, egy vidéki orvos találta meg és nevelte fel, aki gyógyító mágiával és egyéb alkímiai beavatkozással pótolta a hiányosságait a háborúban elesett emberek darabkáiból. Ezzel a metódussal az ifjú szinte gyakorlatilag minden halálos ütés ellen sebezhetetlenné vált. Fegyverévé pedig egy igen különleges kard lett, melybe a természetfeletti dolgok öldöklése iránti ösztönt kovácsolták.
Amikor az orvos meghalt, Hyakkimaru útra kelt. Dororo pedig a társául szegődött, hogy a kóbor szamuráj egyéni bosszúhadjáratában segédkezzen.
Utóélet
Tezuka ezen műve mára valahogy feledésbe merült, annak ellenére, hogy a japán szórakoztatóipar igyekezett feleleveníteni a hazájában nagy tiszteletnek örvendett mester művét. 2004-ben videojátékként adaptálták a történetet PlayStation 2-es platformra, amely az USÁ-ban és Európában Blood Will Tell címen jelent meg. Ez az év alkalmatlannak bizonyult a befutásra: az ekkor megjelent más túlélő-horror játékok miatt, mint a DOOM 3, Onimusha 3 vagy a Resident Evil 4 még a kritikusok elé sem került.
2007-ben a filmipar próbálkozott meg egy hasonlóan merész vállalkozással: élőszereplős filmként adaptálták. A filmet magát Új-Zélandon vették fel, de DVD-változatát csak Japánban, az USÁban (Universal Pictures) és Angliában (MVM) lehet elérni. A film viszont több ponton eltér a mangától, amelyből a legszembetűnőbb, hogy Dororo karakterét egy fiatal lányra bízták, valamint Hyakkimaru is jóval fiatalabb az animebeli énjénél.
2008-ban a Vertical Inc. 3 kötetnyi Dororo mangát adott ki angolul, amely 2009-ben elnyerte az Eisner Award kitüntetést.
Vélemény
Igazi klasszikus, e felől kétség sincs, ám a mangához képest az anime még mindig gyengédebb a megjelenését és a rajzolását tekintve. Egy fura shounen a maga korában, amely magán hordja a tezukai jellegzetességeket: a kerek fejformák, az orrok és a szemek formái, ugyanakkor megjelennek a kicsit rusztikusabb és a kidolgozottabb vonások is. A fekete-fehér tónusok sejtelmesek, ugyanakkor jobban kiemelik a formákat és a karaktereket. Igazi kincs, varázslatos történettel és karakterekkel, szép rajzolással és nosztalgikus hangjátékkal. Az openingje és endingje pedig annyira fülbemászó, hogy az ember már attól úgy érzi, ezt muszáj beszereznie. [bezár]
