Avatár: Az utolsó léghajlító (2024–) 83% 163★

Nehéz röviden összefoglalni, a részértékelésekben igazából kifejtettem, miért érdemli meg nálam ez a széria a 10 csillagot… igazából ha az eredetire adtam 10-et, erre valószínűleg 11-et kéne, mert hangsúlyoztam, hogy az én szememben nagyobbat ütött. De maradjunk annyiban, ez a tíz csillag nem annak szól, hogy a sorozat tökéletes, csak hogy akkora élmény volt, és annyival jobb, mint amit vártam tőle, hogy nem kezdek el a csillagokkal játszani, csak megkapja a maximális pontot.
Az Avatár sorozat szerves része volt a gyerek és kamaszkoromnak, Aanggal és Korrával nőttem fel, hogy aztán évente-kétévente mindig visszatérjek hozzájuk, és hagyjam, hogy elvigyenek egy kalandra. Egyben azonban ahogy felnőttem, egyre többet olvastam, egyre több filmet láttam, egyre többet tanultam, kritikusabb is lettem. Az Avatár imádnivaló, de vannak hibái, amik sokszor nem a készítőin múltak (a cenzúra nagyon sok ponton megtorpedózta, hogy kellő sötétséggel adjon át nagyon fájdalmas dolgokat, a célközönség és a korhatár betartása is sokszor eredményezett hasonló döntéseket), néha viszont igen (kisebb-nagyobb inkonzisztenciák és bakik a világépítésben, nem túl kidolgozott főgonosz, és néhány hasonló sorsra jutott mellékantagonista…). Nem mondom, hogy ez a sorozat kijavítja az összes hibát, és elismerem, hogy picit feláldoz a nosztalgiafaktorból, hogy az átdolgozott történetet igazán jól mesélje el. De szerintem bátor volt, és maximálisan megérte a döntés.
Az Avatár elsősorban a barátságról, a toleranciáról, a gyerekkor megéléséről szólt, egy háború alatt is, miközben azért lassan fel is kell nőni, és vállalni a nagy csatát. A Netflix sorozata ennél komplexebb. Igen, itt is van barátság, szerelem, gyerekszereplők és problémák, meg más kultúrák és emberek megismerése és elfogadása. Egyben azonban sokkal nagyobb a hangsúly a háborún, a felelősségen. Mikor hibáztathatja magát valaki, akit a megmentőnek hisznek, és mikor nem? Mennyire maradhatnak egyáltalán individuális célok és vágyak, ha közben száz éve mindenki mindent feláldoz, életek mennek tönkre, vezetők áldozzák be minden morális tartásukat, hogy megvédjék a népüket? És nincs könyörület, vagy meghozod a lehetetlen döntést, vagy meghalsz: ami pedig még rosszabb, talán mást is magaddal rántasz. Aang itt nem azzal a kérdéssel szembesül, hogy lehet-e normális gyerek ezek mellett, mert nyilvánvaló, hogy a válasz nem. A kérdés, hogy maradhat-e még ember, és megőrizhet-e bármit abból a könnyedségből, ami a gyerekkora volt.
A főszereplőkön kívül, akik sokszor szintén extra mélységet kaptak (Sokka esetén sokkal többet látunk egy toxikus apafigura befolyásából, akihez kétségbeesetten próbál felnőni, Katara is bonyolultabb és lassabban bomlik ki a küzdelme) a mellékszereplők is fantasztikusan szolgálják ki ezt az üzenetet. Bumi egész sorsa végtelenül fájt (kitartok amellett, hogy az egyik kedvencem – soha többet nem tudok csak egy „őrült zseniként” tekinteni rá). Az előző avatárok lenyűgözőek, mindegyikük nagyon erős atmoszférát teremt a maga módján. És Hahn, Yue… Hahn esetén még mindig nem tettem túl magam azon, hogy Sokka két személyiségjeggyel leírható szerelmi riválisa is odakerült a legtisztelhetőbb figurák közé.
Az antagonisták komplexek. Ozai nem egy egydimenziós gonosz, hanem jó stratéga, okos vezető, szörnyű apa, könyörtelen, de hatékony uralkodó. Azula és Zuko egyaránt nyögik a befolyását. Iroh bájos, kedves, van humora, de mindig ott van mögötte a sötétség is – Zukóval viszont sokkal többet látunk a kapcsolatukból, abból az időből is, mikor a palotában éltek, és egyszerűen imádom őket. Zhao pedig eddig ebben a verzióban a legokosabb, a legmanipulatívabb, vannak saját céljai, és érdekes gondolatai még az elborultan arrogáns pillanataiban is. Egyszerűen csak minden mélyebb mint eddig.
Viszont nem vész el a humor. A tájak gyönyörűek, az idomítás varázslatos, Sokka szarkasztikus viccei, Momo vagy Appa aranyos pillanatai elérik, hogy azért lássuk a fényt az alagút végén, és megmaradjon egy picike nosztalgia – csak annyi, hogy azért a történet jól essen a léleknek a sötétségen túl is.
Várom a második évadot – nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle.

Őszíntén én nagyon tartottam tőle, főleg mert az egyik kedvenc gyerekkori sorozatomról volt szó, és sajnos már ebben az évben kellet csalódnom egy másik kedvencem feldolgozása miatt, el is ment a kedvem Avatartól ez miatt. Szóval elégé félve ültem neki de pozitívan csalódtam, már az első 10 perc után tudtam hogy imádni fogom és így is lett új kedvencet avattam! ^^
Igaz hogy azért átírtak egy két dolgot, vagy kihagytak de mégis valahogy sokkal komolyabb, érzelmesebb lett de közben meg hűek maradtak az animációs sorozathoz! Most érzem úgy hogy az eredeti meg ez a feldolgozás kiegészíti egymást, majdnem egy tökélteles képet ad!
Maga az ábrázolás, a tájak az idomítás gyönyörűek voltak, jó volt nézni! Momo és Appa nagyon cukik lettek! ^^
Nagy kedvencem volt hogy itt az előző Avatárok mennyit szerepeltek, az ábrázolások meg 10/10, főleg Kyoshi! ^^
Másik kedvenc részem hogy Iroh és Zuko kapcsolatát mennyire kiemelik és megmutatják hogy mennyire erős a kapcsolatuk, meg hogy mennyire fontosak egymásnak!
A szereplők előtt is le a kalappal nagyon ügyesek, egyedül kicsit Katara-t érzem gyengének de ez még simán fejleszthető.
Összefoglalva ezt a katyvasz értékelést, röviden imádtam de nagyon, egy élmény volt nézni, alig várom hogy visszatérhessek ebbe a világba és nézhessem tovább!
Remélem hogy minél előbb jön a következő évad, kíváncsian várom hogy mit fognak kihozni belőle, meg persze Toph-ra is nagyon kíváncsi leszek! ^^
https://64.media.tumblr.com/dc01055afdb22b61e6b198a341d…
https://64.media.tumblr.com/f981f131e9d1bad31040e4fe03e…

Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon vártam már ezt az adaptációt, mióta pár éve be lett jelentve. Kissé aggódtam, hogy mit fogunk kapni, de maximálisan elégedett vagyok. Ugyan nem tökéletes, vannak hibái, de egyébként is lehetetlenség olyan adaptációt csinálni, ami mindenkinek maradéktalanul megfelel.
A történetet itt-ott megnyirbálták, néhány történetszálat összevontak, máshol jobban kibontottak pár dolgot. Meg volt, amit megváltoztattak. Szerintem még simán elbírt volna 1-2 epizódot, én simán megnéztem volna dupla ennyit is. De mint tudjuk, a Netflix mai közönsége nem tud 10 epizódnál tovább figyelni.

A látvány szép volt, a csaták, az idomítás látványos – főleg az utolsó részben –, a kosztümök, helyszínek, épített környezet is nagyon jó volt. Meglepő volt, hogy a rajzfilmsorozat zenéit kaptuk, de nagyon örülök neki. Történetileg sem nagyon tudok belekötni, csak rövid az évad! Ez nagy hiba, mert néztem volna még tovább. Túl hamar fogytak el az epizódok.

A színészeket is remekül válogatták össze, de mindenképpen Zuko és Iroh párosa vitte a hátán az évadot. Zuko is átment némi fazonírozáson, mert bár vannak dühkitörései, de jóval kevesebb. Inkább egy megkeseredett, fájdalmakkal teli fiú, aki csak haza akar menni. Viszont van benne emberség, sokszor önzetlen, még ha nem is mutatja ki. Meg azt sem, hogy törődik ő másokkal, mert hát mégiscsak ő a koronaherceg, vagy mi. Néha még Aangról is lemond, ha úgy hozza a sors. Iroh pedig Iroh, róla nem tudok mit mondani. Tök olyan, mint a rajzfilmben.
A mellékszereplők is remekek voltak, de sajnos fájó pont, hogy pont a főszereplő trió tagjai elég gyengén muzsikáltak. Oké, Katara és Aang idomítása látványos volt és Sokka is jól forgatta a fegyvereit, de a színészi alakításuk igencsak amatőr volt sokszor. Én nem bántam, hogy Sokka jelleméből kivettek pár elemet, mert még így is nagyon jó karakter volt. Csak nem volt szexista, de ennek a Sokkának az nem állt volna jól.
Aang karaktere is jóval komolyabb, kivették belőle a gyerekes részt. Sokkal felelősségteljesebb lett, de mégsem lett koravén. Viszont túl sokszor hajtogatja, hogy minden az ő hibája, holott úgysem tehetett volna semmit száz éve sem.
Katara meg… látszik, hogy kezdő a színésznő, reméljük, fejlődik majd.

Viszont, aki nagyon megjárta, az Mai és Ty Lee, akiket a ruhájuk nélkül nem ismertem volna fel. Abszolút gyengék, Azulával ellentétben, aki szerintem, ha nem is a legjobban sikerült karakter itt, de a színésznőben van potenciál. Az meg, hogy itt Azulát egy kerekebb arcú színésznő játssza, szerintem nem hátrány. Vannak nagyon olyan megmozdulásai, amiktől tényleg megijedtem. Ozai pedig nemcsak egy szemét dög, hanem itt egy kifejezetten karizmatikus vezető, akitől jobb, ha az ember tartja a távolságot.

És ami a lényeg! Ez nem egy gyerekes sorozat. Itt nem félnek halált mutatni, vérengzést, népírtást, vagy élve elégetést. Le is sokkolt rögtön az elején a dolog, de aztán hamar túltettem magam rajta. Ez egy darkosabb verzió, mégis megtartja a sorozat jellegzetességeit. Szóval, nekem bejött, nagyon várom a második évadot. Remélem, nem kaszálják el!

Aranyos mese, de sajnos nem több annál. A látvány rendben volt, legalábbis ami az idomítást illeti, mert a helyszíneken nagyon látszott, hogy csak CGI meg díszlet. A történet túl egyszerű, és mentes minden fordulattól. Egyszer meg lehet nézni, mert olyan kedvesen szórakoztató, de ha kihagytam volna, akkor sem veszítettem volna semmit.

A mesét nem ismerem, valahogy sosem érdekelt, ahogy a korábbi film sem, de ennek sikerült felkeltenie az érdeklődésem, mi több nagyon tetszett is. Látványos, izgalmas, tanulságos. A tájak, városok gyönyörűek benne, a karakterek jók, szerethetők, közülük is ki kell emelnem Aangot, szerintem őt egyszerűen nem lehet nem kedvelni, illetve Zukot. A hozzá hasonló karakterek a gyengéim. x) Persze voltak olyanok is, akiket nem kedveltem, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Mindent összevetve nagyon tetszett a sorozat, azt sajnálom csak, hogy ilyen rövid volt ez az évad, de szerencsére jön a következő, úgyhogy csak várni kell. :D

A rajzfilm sorozatot imádtam. Mai napig a kedvencem. Eléggé szkeptikusan álltam ehhez az élőszereplős adaptációhoz mivel egyszer ez megbukott 2010-ben.
De ez nekem hatalmas nagy meglepetés volt. Az hogy a szereplők hasonlítanak a rajzfilm karakterekhez és minden egyes részlet hasonlít mint a rajzfilmben és a CGI is olyan tökéletes lett mintha valóban létezne a víz, tűz, levegő és föld idomárkodás. Ááááá imádom. Megvettek kg-ra
Remélem lesz második évad :D

1. évad: Tetszett, nagyon tetszett és ezt nem igazán tudom jobban megfegalmazni. Örülök hogy láthatom a felnőtt verzióját az egyik kedvenc mesémnek. Sötétebb, véresebb, logikusabb. A látványra nem lehet panasz. A harcok is szépek, dinamikusak.
Imádtam Sokkát, Sukit, Iroh-t és Zukot. A végére Katarát is megszerettem.

Egye fene 10 :D Ha ez sem jó, mert nem tökéletes, akkor mi? Nekem tetszett és néhány karaktertől eltekintve a szereplőválogatás is szuper volt.

Az animációt egyetemista koromban láttam, és tetszett, bár nem voltam olyan nagy rajongó, mint az ismerősöm, aki ragaszkodott, hogy megnézem. Anno a film nagy csalódás volt, de ez az élőszereplős sorozat már méltó párja lehet animációnak. A történetet megtartották, legalábbis nekem úgy tűnik így 15 év távlatában. A színészeket jól válogatták, mindenki hozta a karaktert, senkire nem mondanám azt, hogy rossz volt. Tetszett a kidolgozás is: a lények, a ruhák és a harcok.
Várom a folytatást!

Hogyan is kezdjek neki annak amit írni akarok?

A sok remek jelenet, (a múlt levegő temploma, és az ő tragédiájuk, a sose látott jelenetek, és egyéb extra) casting, a beletett munka és a jó színészek mind mind remek élmény.

De.

De az elrontott történet részek, (barlang, Bumi, Hold szelleme, ami elveszti a lényegét, pont ellentétessé teszi a mondanivalót, vagy értelmetlenné nem létezővé) az elrontott pár szereplő (vagy lényegtelen mint Mai és Ty Lee) és a teljesen szembe menő szellemiség az kevésbé tesz lelkessé. Sokkal de sokkal rosszabb is lehetett volna. De ez nem mentesít az alól, hogy maga a lélek már halványan pislákol a sorozatban. És nem nem várom el a fénymásolást, hogy a rajzfilmet egy az egyben, képkockáról képkockára a képernyőre adaptálják az élőszereplősben.
Az eredeti keretek közé is volt szorítva, lényegében egy gyerekeknek szánt adón debütált. Ám ezt előnyére is fordítva, főleg a többféle melléksztorit felvonultató epizódok, hozzánk közelebb álló, szívünkhöz nővő karaktereket formált. Túl gyerekességgel is lehet vádolni, de könyörgőm 12 éves a főszereplő a többiek is csak 14-16 skálán mozognak. És mit ér az élet boldogság, és játékosság nélkül? Anélkül hogy meglátnánk a jó dolgokat a rejtett kincset az emberekben a világban?
Az elhagyott világban érezhető az avatár hiánya és az elhanyagolt emberek ezt nem veszik jó néven. Mondjuk ki árulásnak érzik maguk felé az avatártól. Ezt részben megértem. A felnőttebb hangvétel dukál a keserűség, és a bánat. De a folytonosan Aangot piszkáló, lekicsinylő majd összes szereplő túlzásba volt. Főleg az avatárok szellemeinek voltak rossz megnyilvánulásai.

Sok mindent láthattunk ami szerettünk volna. Aang színésze nagyon szerethető, és jó pár egyéb dolog van amiért lehet szeretni ezt a sorozatot. Sokkát itt is megszerettem. A tűz ura Ozai kapott egy kissé emberibb oldalt, mit a gyermekeit alapvetően szerető ember. Bár nem vitték túlzásba ami jó pont. Azula és Zuko is remek volt. Zuko úgy ahogy van imádnivaló. Azula a kapott komplexus kidomborításával több indokot adott a végkifejletthez amihez közeledik. Én kifejezetten örültem az őket szembe állító újabb megközelítésnek, ez apjuknak hála. Iroh bácsi meg egy ölelős bölcs mackó. Volt, lesz, és kész.

Remélek folytatást ahol összekapják magukat az írók, és elhagyják az erőltetettséget.