Tini titánok (2003–2006) 86% 70★

Anno gyerekként néztem a sorozatot, de alig emlékeztem belőle valamire. Az intrón kívül kevés maradt meg.
Nem egészen a nosztalgia miatt kezdtem el, inkább, hogy valami könnyedebbet nézzek a tanév alatt. Ennek meg is felelt, bár a kezdeti lelkesedésem lassan alábbhagyott.
Az első két évad remek volt. Robin és Slade harca végig érdekes volt, és pár helyen még elgondolkodtató is. Slade volt a legjobb 'gonosz' a sorozatban.
Ezen a két évadon egyaránt vannak aranyos, tanító-mese jellegű részek, és kicsit komolyabbak, és csak néhány töltelékrész – bár, a 2. évad 6. része (Rajzás/Date with Destiny) magas veri a többi ilyen részt fárasztás és agyf… szinten.
Az első évadzáró lett a kedvencem, de a második csak kicsit van lemaradva mögötte.
Aztán a 3. évadtól esett a színvonal. Sokkal több lett a töltelékrész, a nem angol nyelvű intrókkal – ezeket egyre rosszabbul viseltem, leginkább csak idegesítettek. Pedig jól indult az évad Vörös X-szel, majd a Slade-víziókkal, és a Kaptár Akadémiás részek sem voltak rosszak. Mégis, az évadzáró (a Keleti Titánok megalakulása) valahogy nem sikerült emlékezetesre.
A 4. évad sajnos nem javított, sőt, csalódtam is benne. Sok volt az összefüggéstelen rész, mindjárt az első kettő elég furára sikerült. Az évadzáró részek jó felvezetést kaptam, majd mégis túl hamar lezajlottak. Raven szála nagyon könnyen el lett végül intézve, nagyon sajnáltam, hogy az ő múltjáról csak ennyit tudtunk meg.
Az utolsó évad kicsit javított, de nem üti meg az első kettő szintjét. Érdekes ötlet volt behozni a Doom Patrolt, de ahhoz képest, hogy spoiler
Az évadzáró itt ütősebb lett volna, ha a karakterek kb 80%-a nem lett volna teljesen ismeretlen. Feltételezem, hogy ők a DC-univerzum más részeiben már megjelentek, de nekem sokan teljesen újak voltak.
Oké, ennyit a sztoriról.
A karakterekben nekem sok a ki nem használt potenciál. Raven sorsa különösen kiakasztott: a csaj egy másik dimenzióból jött féldémon, és ezzel el is van intézve. Még úgy is alig tudunk meg róla valamit, hogy egy évadot neki szenteltek.
Starfire néha idegesítő volt egy kicsit nekem, valahogy túl rózsaszín…
Beastboy kicsit Leo Valdezre emlékeztet (Riordanverse): sűrű múlt, pár feloldatlan trauma, és közben a társaság bohóca. Az 5. évadig nem is kaptunk semmit a múltjából, és akkor is csak keveset.
Cyborg karakterébe nem tudok belekötni, leginkább semleges maradt nekem.
Robint viszont egész jól sikerült megírni, neki még valamiféle jellemfejlődése is volt. Tetszett az az 1-2 Batman utalás is. A Slade-del való harca nélkül nem sokat ért volna a sorozat.
Terra kicsit többet is szerepelhetett volna, feldobta a részeket.
Aki még tetszett, és kaphatott volna több szerepet, az Jinx. Főleg az 5. évados szereplése tette őt érdekessé.
A Keleti Titánok közül Bumblebee és Aqualad voltak azok, akit valamilyen szinten bemutattak előzőleg, meg azt hiszem Speedy szerepelt egy részben – így kicsit furcsa volt, amikor csapatot szerveztek belőlük. Olyan légből kapottnak tűnt a dolog.
De őket legalább bemutatták. Az utolsó pár részben meg csak úgy beleraktak egy srácok, aki dimenziókat tud megnyitni, meg egyet, aki át tud menni más testébe – de még a nevükre sem emlékszem. Valahogy az egész 5. évad ismeretlenekre épült, ez eléggé zavart…
Nem tudom, gyerekeknek készült sorozatnál beszélhetünk-e shippekről, de a karakterek más helyeken is megjelennek, úgyhogy most írok ezekről is pár sort.
Starfire és Robin kapcsolata kb. semmi volt. Starfire egyszer féltékeny volt, meg egyszer zavarba jöttek egymástól, és ennyi.
Raven és Beastboy között konkrétan nem volt semmi.
Sokkal több volt a kémia Raven és Robin között (pedig ha jól tudom, ez a Robin a Dick Grayson féle Robin, de Ravent egy másikkal párosítják össze…).
Beastboy és Terra kapcsolata legalább ki lett dolgozva.
De az abszolút kedvencem, az Jinx és Kid Flash, még akkor is, ha ők csak egy részt kaptak. Ez az egy rész jobb volt, mint 5 évadnyi RobinxStarfire.
A végére még elmondanám, hogy jó ötlet volt beletenni pár utalást a szereplők korábbi vagy későbbi életére (Batman, Nightwing, Stone…). Ezek amolyan Easter Egg-ek lettek az univerzumot kicsit jobban ismerőknek (úgyhogy lehet, hogy én elmulasztottam párat).
Összességében nem volt rossz sorozat, de ha megint kedvet kapnék ehhez a világhoz, inkább talán az élőszereplős sorozatba nézek bele, és nem ezt választom. Kikapcsolódásnak remek volt.

Gyerekkorom kedvenc sorozata… de igazából felnőttként is bármikor újra tudnám nézni. Imádom a szereplőket, a sorozat humorát, a rajzolást, a szinkronhangokat – egyszóval: mindent :))
spoiler

Pár dolgot már most az elején leszögeznék: 1. Nem láttam gyerekként. 2. Egyáltalán nem ismerem a képregényeket. 3. Többször össze fogom hasonlítani az X-men: Evolúcióval.
Szóval, a Tini Titánok! Idén néztem végig az egész sorozatot és egyből megszerettem! Nagy kedvencem lett! Néhány részt már többször is megnéztem. Őszintén szólva, jobban tetszett, mint az X-men, de ennek is vannak negatívumai. De csak szép sorjában. A történetek nagyon tetszettek, nagyon ütősre sikeredtek. A kisebb gonoszok, bár jók voltak, számomra közel sem voltak olyan emlékezetesek. Viszont Slade, ahogy itt látjuk, az egyik kedvenc főgonoszom lett. Az X-men: Evolúció Magneto-jához képest sokkal karakteresebb, a tervei kigondoltabbak, kegyetlenebbek. Gondolok itt az első évad 2 záró epizódjára. A későbbi visszatérései sem erőltetettek sőt, kifejezetten ütősek és paráztatóak. Összességében, számomra az egyik legjobb rajzfilm-sorozatbeli gonosz. Trigon szintén. Itt ismét elővenném az X-ment. Ebben a sorozatban is elég hosszú felvezetést kap, akárcsak abban Apokalipszis. Viszont, itt a végső leszámolás 3 epizódon keresztül tart, míg Apokalipszis legyőzése igazából csak 2-re, bár annak is megvannak az erősségei, valamint lényegesen hamarabb elnyeri formáját, mint Trigon. De a végső leszámolás mégiscsak ütősebb. A titánok maguk nem mennek át nagy karakterváltozásokon, csak egyes epizódokban. Viszont ez nem igazán érződik. Épp annyi karakterfejlődésük van, ami kell. Emellett jobban működik a karakterek között a kémia, valamint az egyes karakterek is jobban be vannak mutatva. Mondjuk ez abból is adódik, hogy lényegesen kevesebb karakterrel dolgozik, mint az X-men. Amin egyébként pont valamelyik nap gondolkoztam el, az az, hogy a titánoknak egyáltalán nincs magánéletük. Ők csak hősök, de a világban, normális emberekként egyáltalán nem látjuk őket, míg a fiatal X-menek jártak suliba. Mikor ezen elgondolkodtam, jót röhögtem. A látvány teljesen rendben van a zenével egyetemben.
Viszont, nézzünk egy pár dolgot, ami ténylegesen zavart. Azt tudni kell rólam, hogy a kedvenc karaktereimet nagyon tudom szeretni, és éppen ezért érzékenyebben tudnak érinteni az ő történeteik. Az X-men-ben Nightcrawler a kedvencem, és bár az Evolúcióban volt leginkább kibontva a karaktere, és abban foglalkoztak vele a legtöbbet, néhol eléggé lerövidítették a történetét. Pl. a 4. évad 1. részében történik valami, amivel aztán egyáltalán nem foglalkoznak, csak az évad vége felé veszik elő. Na, itt Gézengúz a kedvencem. Az ő történeteit nagyon szeretem, és itt megtörtént az, amit az X-men-ből hiányoltam. Hogy van egy lelkileg bizonyos ok miatt sérült karakter, aki egyszer rendesen kiakad. Számomra fontos, hogy a drámát lássuk. És nekem ne jöjjön senki azzal, hogy ez gyerekeknek készült, hisz az annyira imádott Disney mesék tele vannak drámával, és sokkoló jelenetetekkel! Még a sorozatokban is van néha! Ez a dráma itt is megvan párszor, és ez számomra nagyon meg tudta dobni az egészet. Az X-men-ben lényegesen kevesebbszer volt ez. Itt pedig, bár igaz, hogy több van, és erőteljesebbek, néhol szintén le lettek csapva. Még egy pár dolog, ami Gézengúzzal kapcsolatban zavart. Nem ő, hanem ami hozzá kapcsolódik. 1. Az 5. évad pont az ő történetét hagyja lezáratlanul, ami kifejezetten bosszantott. 2. Gézengúzt néha túlságosan bugyutának állítják be, aminek következtében tök szép jeleneteket degradálnak le idióta GG-s poénokkal. És ez tényleg azért zavaró, mert van néhány kifejezetten megható jelenet, melyek tökéletesek lettek volna, és még epizódlezárás is van így, de GG szájába olyan szöveget adnak, amik egyszerűen lerontják az egészet. Ez mondjuk olyan, ami engem zavart, és nem biztos, hogy mindenkit érint ez. A poén egyébként az, hogy a sorozat elején GG még lényegesen komolyabb, mint a későbbiekben, de még így is vicces. A baj az, hogy egy idő után túlságosan átestek a ló túloldalára. 3. Raven néha túl gonosz vele, sokszor abszolút indokolatlanul.
Mindezeken felül, ami még problémám a sorozattal, hogy Robin néha túlzottan fennhordja az orrát, Csillagfény néha eléggé butus tud lenni, meg néha Cyborg is túlzásba esik. Valamint Terra. Annak ellenére, hogy a karaktere alapvetően jól meg van írva, számomra az egyik legantipatikusabb karakter lett a rajzfilmek világában. Bár itt még sokkal elviselhetőbb, mint a Tini Titánok: A Júdás Szerződésben lévő. Meg a másik, amikor misztikus/mágikus ellenfelekkel veszik fel a harcot, az számomra iszonyatosan zavaróan tudott hatni. Ez egyébként a 4. évad legvége előtt érte el a csúcsot! A Trigon elleni 3 részes történet előtt egy boszorkány elleni küzdelem van, ami egyáltalán nem illik ez elé. Az 5. évad meg! Nem rossz egyáltalán, de annyira elüt a korábbi évadoktól, hogy az durva! Igazából az 5. évad egy nagy történetet foglal magába és nem csak epizódok összességét. Ez a korábbi évadokra nem igazán volt jellemző. Persze, ott is megvolt a nagy átfogó történet, de inkább tűntek random egymás utáni részeknek.
Összességében egy remek sorozat, szerethető karakterekkel, remek történetekkel, fokozatos tétemeléssel, néhol elég epic küzdelmekkel, amibe csak néhány apróság piszkít bele, amiket viszont az ember el tud nézni. Mindenképpen érdemes végignézni!

Gyerekkorom kedvencei, lehet végig, vagy legalábbis bele-bele nézegetek, hogy azért tiszta legyen az előzmény is a justice league vs teen titans-ra.

Gyerekkorom egyik kedvenc sorozata. S most hogy újranéztem, illetve pótoltam a hiányosságokat, amiket anno' nem láttam, kerekebb lett a történet, illetve felnőttebb fejjel más szemmel néztem a cselekményeket, és igazán izgalmas volt megismerni a karaktereket. Számomra akkor is és ma is Raven a mindörökké kedvenc, szerintem ő a legkülönlegesebb karakter, bár emellett őt volt alkalmunk a leginkább megismerni, lehet, hogy ez az oka, amiért ennyire megszerettem.
Egyes szereplő kaphatott volna több karakterközpontú epizódot, hogy a múltját és „kialakulását” jobban megismerhessem, de én így is imádni tudtam mindent.
Terra szálra nagyon kíváncsi voltam, ugyanis az ő szála régebben zavaros volt, mert nem sikerült minden róla szóló epizódot elcsípnem, ezért több kérdésem tisztázatlan maradt. Sajnálom, hogy ilyen véget ért az 5. évadban, amilyet, de legalább valamilyen szinten happy end lett, mert sokkal gondmenteseben élheti az életét, mint azelőtt.
A magyar szinkron szerintem jobban illik a karakterek hangjához, mint az eredetiké.
Bírtam, hogy a kamaszoknak szóló sorozatban mennyi érett gondolat jelent meg, amitől kevésbé válik gyerekessé az egész sorozat.
Imádom, és örülök, hogy mostanra már mindent kereknek, egésznek látok, és több mindenre is megkaptam a válaszomat. Sajnálom, hogy vége lett.