Pókember – A Pókverzumon át (Pókverzum 2.) (2023) 85% 242★

Annyi kiemelkedően jó véleményt olvastam már a filmről mire beültem rá, hogy konkrétan a csalódástól rettegtem, hisz már kb. az egekben voltak az elvárásaim, miközben én az előző részt sem tartom oly nagyra, mint a többség. Tetszett és szeretem, de mindig is úgy éreztem, hogy ez még csak a kezdet, és bőven van hova fejlődni…
Fejlődött-e végül? A csillagozásomból látható, hogy az nem kifejezés. Nehezen találom rá a megfelelő szavakat és leginkább azt nem tudom: Ezt miként tudják majd túlszárnyalni a következő részben? A középen tetőző trilógiák általában egy átlagos, vagy gyengébb 3. epizódot produkálnak, szóval kérdéses, hogy a Pókverzum vajon képes lesz-e megcsinálni a lehetetlent, mert ebbe bizony még én sem igazán tudok belekötni. Egy (közel) „tökéletes” film oké, de kettő? Túl szép lenne. Persze ez még a jövő zenéje.
Mikor az MCU épp szenved az igazán fenyegető és maradandó gonoszok behozatalával, a Pókverzum írói csuklóból bedobnak nekünk kettőt (+ egyet, ha közéjük soroljuk a spoiler.) is, akik minimum Thanos szintjén állnak. Spot háttere viszonylag egyszerű, de mégis költői, ahogy a sorsa hősünkhöz kapcsolódik. Picit a 2019-es Joker-t juttatta eszembe, mivel lényegében őrületbe kergeti, hogy senki sem veszi őt komolyan, főként az, aki nagyrészt az állapotáért felelős. A másik központi „genyónk” már nehezebb eset. spoiler a saját hibái és traumái arra késztették, hogy feladjon szinte mindent, amiben hitt. Az univerzum szolgája lett és kényszeresen annak szabályai szerint játszik, még akkor is, ha az többnyire nem tűnik helyesnek. (spoiler) Szerepüktől függetlenül egyébként mindkét figuráért odáig vagyok, hisz olyan epikusan lettek bemutatva, hogy: WOW!, pedig az előbbit sokáig viccként kezelték a képregények, illetve olvasóik, ahogyan egykor a hasonlóan foltos „kistesóját” Polka-Dot Man-t (lásd. Öngyilkos Osztag), vagy akár Aquaman-t, aki Jason Momoa miatt lett csak jóval népszerűbb manapság.
Ami a sztori egyéb elemeit illeti… ugyan már az előzőben is a világ sorsa forgott kockán, mégis sikerült emelni a téteket, és az egész kategóriákkal grandiózusabbnak hat. Több világ, kismillió új karakter (még úgyis, hogy ezek többsége a hősünk más-más verziója), mélyebb érzelmek, na meg folyamatosan záporozó fordulatok, amik egyszerre adnak válaszokat az az előző részben felmerült kérdésekre, és kapcsolják a Pókverzum minden fonalát az MCU-hoz is. Ha ez nem lenne elég, mindezt gyönyörűen kreatív, az elődjénél is 100x változatosabb stílusban tálalja, melyek között olykor kaotikus módon, mégis zseniálisan ugrál. A különböző klasszikus és modernebb kézi, fekete-fehér, meg színes rajzolás mellett CGI, cell-shaded, stop motion (spoiler), meg egyéb fura „hibrid” technikák is helyet kaptak itt, amitől elképesztően egyedi / látványos az egész. Meglepő módon, még élőszereplős kikacsintásokat is kaptunk. (spoiler)
Miles jellemfejlődésére, illetve Gwen-nel való kapcsolatának alakulására sem tudok rosszat írni, hisz korrekt módon építgették az egészet, plusz az előző rész kapcsán negatívumként említett zenéket sem tudom most elővenni, mert a rap, hip-hop, meg pop „vackok” szépen belesimultak az eseményekbe, a score-t pedig már a film előtt rongyosra hallgattam, szóval azok is csak fokozni tudták az amúgyis 110%-ban magával ragadó hangulatot.
„Semmi sem lehet ilyen tökéletes! Mondj már valami rosszat is róla!”
Természetesen akadtak benne dolgok, amik annyira nem tetszettek, vagy én máshogy írtam volna meg, de ez tényleg mind csak ízlés dolga, szóval az alábbiak közül egyikért sem vontam le pontot. Jöjjön hát pár „szőrszálhasogató” (nitpicking) negatívum:
– Az eredeti legmókásabb figurája, aka. Pocakos Pete most jóval kevesebb szerephez jutott, de enyhítő körülmény, hogy az összes jelenete aranyat ért, hisz a lányával, Mayday-jel cuki kis duót alkottak.
– Nagyon hiányoltam másik nagy kedvencemet Spider-Noirt, aki spoiler.
– Az én ingerküszöbömnek már kicsit sok volt a lelkizés Miles, és a családja között. Néha túlságosan is belassították a cselekményt. Értem, hogy mit akartak velük bemutatni, és életszerűen ábrázolja a szülő-gyerek viszony különböző nehézségeit, de lehetett volna ezt anélkül is, hogy a lendület kárára megy.
– Ezt még a folytatásban pótolhatják, de Miguel hátterének kihagyásáért picit pipa vagyok, hisz az ő eredete merőben más, mint az átlag Pókembereké, és nem egy szimpla csípés indította el az útján. (spoiler)
Valamelyest mérges vagyok a brutális cliffhanger miatt is, de szerintem ez jelenleg még izgalmasabb, mint anno a Végtelen háború vége, szóval tűkön ülve várom az elvileg jövőre érkező lezárást.
Ennek kapcsán fölmerül a kérdés: Mégis hogyan fejezik azt be hónapok alatt, ha ennek a legkiemelkedőbb jelenetét állítólag NÉGY évbe telt? Hailee azt nyilatkozta, hogy ők még nem vettek föl hozzá semmit. Persze lehet, hogy kamuzik és párhuzamosan már folytak a munkálatok azon is, de nehéz elhinni, hogy ezzel jövő márciusra készen lesznek. Szerintem csúszni fog, vagy itt eszméletlen tempót diktálnak a stúdiónál.
Végeredményben: Még magamat is meglepem ezzel, de bizony a magasztaló kritikák nem hazudtak, és szerintem is ez lett minden idők egyik legjobb animációs filmje, és talán a legjobb Pókember adaptáció is. Oké… talán a Pókember 2. sikere nélkül ezek se készülhettek volna el, és még mindig különleges pozíciót foglal el a rajongói szívemben, de ennek is akad hely a dobogófelső fokán, miáltal egyenesen kötelező darabnak vélem, és kifejezetten moziban nézendő! Ha vártok a streaming megjelenésre, vagy beéritek valami hányadék camrip-pel, akkor szégyelljétek össze magatokat!

Nagyon régen nem élveztem annyira Marvel-filmet, de megkockáztatom, hogy úgy általában filmet, mint ezt. Örülök, hogy moziban néztem, mert hatalmas élmény volt. Végig pörögtek az események, fogalmam sem volt hová fog kifutni a dolog. Mindig meg tudott lepni a film. Az egyetlen, amit felróhatok neki, hogy a vége felé már kezdett érződni, hogy ez igazából egy átvezető az első és a harmadik rész között. Ennek következtében nagy cliffhanger lett a vége, úgyhogy alig várom a harmadik filmet.

Csalódás.
Nem tudom, hogy a pofázó, trollkodó nézőközönség (https://snitt.hu/filmnezesek/23376049) nyomta-e rá a bélyegét (valószínűleg az is nagyban benne van), de nekem nem tetszett annyira. Az első rész valami egyedit vitt a sablonra épülő (de egyébként élvezetes) Pókember történetekbe, és ez tovább folytatódott, de számomra sokszor egy lapos katyvasz volt.

Ami tetszett:
– Multiverzum, anomáliák, pillangóhatás: az egyik kedvenc témám, bát itt nem éreztem, hogy kihasználták volna az ebben rejlő lehetőségeket.
– Az új foltos (mi is volt a neve?) ellenség: teljesen jó fej, a dühe pedig abszolút jogos és érthető.
– Úgy jeleníti meg a girl-powert, hogy nem esik át a ló túloldalára.
– Az előzőekből következően Gwen, aki mindennek a reprezentánsa. Jó lenne több ilyen női karaktert ábrázolni.
– A függővég, annak ellenére, hogy nem voltam túl boldog, hogy akkor hagyják abba, amikor beindulnak az események.

Újranézem majd, más körülmények között, hátha változik a véleményem.

Igazából nehéz helyzetben vagyok, mert nem igazán tudom eldönteni, hogy most jobban tetszett e mint az előző vagy sem.
Az elején a Gwenes résszel szerintem jól indított, érdekelt is ez a szál, de aztán a Miles-os családi huza-vona elég unalmasra és elnyújtottra sikeredett. Utána persze már beindultak a dolgok, jó volt látni a spoiler, Spot és Miguel is érdekesnek tűnik egyelőre. A spoiler rész viszont…meh? Hogyan vegyem komolyan azt a spoiler
A vége persze izgalmasra sikeredett és jó nagy cliffhangerrel zárult, (spoiler) remélhetőleg az utolsó (?) rész is tudja hozni legalább ezt a színvonalat.

Imádtam, minden hibája ellenére imádtam. Teljesen lekötött, csak kapkodtam a fejem. A látvány, a grafika, a zene egyszerűen tarolt.
Annyi jó lehetőség van a multiverzumban és szomorú hogy csak az animációs filmeknek sikerül ennyire jól hozzányúlni.
Szerintem a spoiler .

Hát ez határozottan jobb volt mint az első. Tudom ott azt szidtam hogy minek ennyi féle fajta pókember erre nesze. De itt pont hogy jól jött ez a töménytelen változat. Az utalások, memek feldobták az egészet. Egyszerűen így volt jó ahogy volt az egész. És lehet én vagyok csak teljesen nyomi de a végén erre nem számítottam.

A pókverzum filmek a ragyogó példái annak, hogy a diverzitás cseppet sem hat erőltetettnek, ha az adott film a legnagyobb természetességgel kezeli a karakterek sokaságát és sokszínűségét, arról nem is beszélve, hogy a vibráló, kreativitásban tobzódó látvány a szerves része és nem egy mankó amivel más filmek az általában kiszámítható cselekményt próbálják elcipeltetni. Míg egy átlagos szuperhős film csúcspontjainak a csaták szolgálnak, ez a széria órákat is eltölthet komolyabb összecsapások nélkül és nem lesz tőle hiányérzeted. Cserébe remekül alkalmazza a metát, nem a gyors vágások pörgetik fel és a tucatnyi pókember mint mellékszereplő a saját jogán is érdekes, szórakoztató tud lenni. Így míg máshol 8 pókfilm 3 karakterének team-upja számít formabontónak, ez akár egy filmen belül is könnyeden futtat fel jóval többet. A potenciális meg vélt-valós társadalmi üzenetek, kérdések az egyén szerepéről (közös traumák, felelősségvállalás, felülemelkedés egy bebetonozottnak tűnő rendszeren) pedig valahol olyan vizsgálódás lehetőségével kecsegtetnek amik szinte idegennek hatnak egy sekélyesnek bélyegzett, pénzhajhász zsánertől.

Na, ez az a film, aminek a reklámok nem tettek jót. Van itt félretájékoztatás, hogy miről fog szólni a film (köszönöm Amy Pascalnak, aki szerint ez szerelmi háromszögről és féltékenykedésről fog szólni) és van a túltolt trailerezés – nem hiába mondták, könyörögtek, hogy ne nézzük a trailereket.

Gyakorlatilag a trailerek, levetített jelenetek elmeséltek mindent, ellőtték a hype-olható cameókat, (az összeset – na jó, egyet nem), és ezzel azt érték el, hogy csak ültem 1 órát és vártam, hogy végre elkezdődjön már a film.

Az a baj, hogy ütemezésileg ez egy félfilm, nem pedig egy sorozat 2. része, abszolút ez csak egy bevezető, mindenféle ív nélkül, hiszen a tetőpontnál elénk ül a cliffhanger. Harc, valami climax? Ja, az nincs, mert az a másik filmben fog elénk ülni.

Eközben persze, hiába egy nagyon dagályos bevezető, nem ül le és minden pörög, az egész mint egy acid trip (az első fél órában azt hittem epilepsziás rohamot kapok úgy villogott minden), amiben csak az a baj, hogy amikor szusszannunk kéne és a szomorú dolgokon esetleg érezni valamit… azt nem hagyja, hiszen megint az arcunkba tol huszonhatezer színes képet.

Ahogy sejtettem sajnos nem tud ennyi karakterrel mit kezdeni a film. Gwent nem szerettem meg, noha értem miért került bele a sztorija, nekem még így is érdektelen karakter, a többiek meg alig kapnak szerepet – tényleg kellett ide Peter és Jessica? Szerintem nem. Oscar Isaac ugyan lejátssza a többieket a színről és kellemes jelenség volt, annyira kihasználatlannak éreztem a karakterét.

A többiek csak cameók. Ezen sírtam, mert Bennek akkora feneket kerítettek, még külön karakterposztert is kapott. :((( És erre… ez. Margo is minek. Spider-Man Indiáról meg Punkról annyit nem tudtam meg, hogy érdekeljenek, sorry.

Ezek után, miért adok ennek a filmnek ilyen sok csillagot? Mert a Spider-Man mibenlétéről beszél, arról a toxikus önfeláldozásról, amit ezek a szenvedő hősök a magukénak tesznek. Ebből lehetett volna többet és mélyebben is – de értem, végtére is akkor is fiataloknak szóló animáció lesz.

A képek ugyan szépek, néhol már szürrealista festmények inkább, de néha élvezhetetlen volt az erős villogással.

Spot! Spot valami rettenetesen jó karakter lett, de itt is úgy éreztem – marha kevés. Ami jelenete volt, az ellopta a show-t, és inkább őt akartam, mint a pókjainkat. (lol)

De igazán egy plusz csillag a kedvenc obscure karakterem cameójának szól. :D spoiler

Amúgy annyira sokfelé akar szólni, számomra mondjuk még logikai bakis is, hogy ezen kicsit szétcsúszik, és könnyű a negatívumokat felhozni. Attól még egy kellemes popcorn mozi, de számomra nem lőtt túl az első részen.

IMÀDOM!
A látvány ismét annyira páratlan és kiemelkedő, hogy nagyjából minden képkockàval kitapétàznàm a lakást. Igazi làtvány orgia!
Minden karakter èrzèseit és fèlelmeit olyan jól át lehetett érezni annyira érthető volt mit miért tesznek.
Az új karakterek is imàdtam.
Engem teljesen levett a làbamról az egész.
A legszívesebben minden kèpkockát szeretnék külön elemezni ès minden Pókembert külön megismerni ès mindenből még többet akarok.

Az egyetlen negatív kritikám a vége .
Nem az ami történt hanem ahogy befejeztèk. Engem kicsit vàratlanul èrt. Hiányérzettel hagytam el a mozit.

Kicsit aggódtam, hogy az Avengershez hasonlóan ez is áldozatául esik a rossz folytatásoknak, de nem. Nagyon szuper lett ez is, bár azért gyengébb az első résznél, ugyanakkor ebbe az is belejátszik, hogy a hossza ellenére inkább előzményfilmnek tűnik a következő, 2024-be beharangozott harmadik résznek. Audiovizuálisan ez is egy fantasztikus élmény, nagyon színes, sok helyen egyedi a megrajzolása, ami ráadásul nyomasztóan is tud hatni.