Pókember 2. (Pókember 2.) (2004) 73% 402★

Ugyanolyan jó volt, mint az első része, szórakoztató, izgalmas, akciódús, humoros, és egy kicsit romantikus is, de nem túl nyálas, szerencsére. Az alapsztori is tetszik, spoiler A megmentő szerepét játszva lemaradt mindenről, amiről csak lehetséges volt. spoiler Látványos volt némely akció, főleg az a vonatos jelenet tetszett a legjobban, a zenék is jók, és a többi szereplő is, a nagyit is bírom. :-) Tobey Maguire és James Franco még mindig nagyon tetszett, és Kristen Dunst is jó volt, bár ő nem a kedvencem. Oki Doki pedig klassz főgonosz volt. :-D

Az előző rész sokkal jobban tetszett. Itt is voltak kedvenc részeim (például a vonatos rész, vagy amikor May néni keménykedett), de a vége felé kicsit nekem sok volt. Oké, Pókember a vonaton elég gyenge volt, így nem csodálkoztam, amikor Octavius elrabolta. De, ami ezután történt, nos nekem innentől nem nagyon tetszett. Azonban továbbra is kitartok az mellett, hogy Tobey még mindig a legjobb Pókember. :D

A második résznek sikerült izgalmasabbnak és akciódúsabbnak lenni az előzőnél, jobban lekötött.

A vonatos (vagy mi az?) rész a kedvencem :)

Ez a rész sem volt jobb az elsőnél, de itt legalább nem akartam agyon ütni Peter – t egy pék lapáttal.

Anno nagyobbat ütött, mint az első rész és azóta is ez a legjobban sikerült Pókember film. A szereposztás tökéletes, hiszen Alfred Molina remek választásnak bizonyult, mint „Oki Doki”, illetve J.K. Simmons továbbra is fergetegesen alakítja Jameson karakterét. Ezek mellett rengeteg az akció, dráma és persze az elengedhetetlen humor. 2004-ben tehát még ez volt a csúcs.

Őszintén? Nekem egy fokkal jobban is tetszett mint az első rész.
Alfred Molina remek választás volt Dr. Otto Octavius szerepére. Jó kicsit elfogult vagyok, mert Oki Doki Venom után a kedvenc Pókember ellenségem.
A vonatos részt imádom! Annyira látványos, és király rész!
Amúgy meg többször lehetne mutatni, hogy a szuperhősök is emberek, nekik is vannak rossz pillanataik, ők sem sebezhetetlenek, nincs mindig minden rendben velük sem.
Na jó azért a szerelmi rész itt is sok volt. És az a huzavona annyira de annyira felesleges volt.

Ez a rész is tetszett, több volt benne az akció és szintén látványos volt. Végre spoiler

És ismétlem. Aki szerint a Tom Hollandos verzióban sokat foglalkoznak MJ-vel az még nem látta ezt a filmet… MJ miatt mond le a pókember-létről. Az egész film inkább szól MJ vekengéséről és fülsértő visongásáról, mint Pókemberről… Nem mondom, a vége nagyon ütős lett, de… ennyi.

Nem is emlékeztem, hogy ez a rész ilyen sötét és depressziós. Igazából nagyon jól bemutatja, hogy szuperhősnek lenni mennyire nehéz. Ezt azóta sem láttam visszaköszöni egy Marvel filmben sem ilyen mélyen.
Peter mindenről lemarad, azért, hogy az embereket segíthesse. Lemond az iskolai sikerekről, a munkáról, a szerelemről. Miközben azért, hogy szuperhősködik, semmit nem kap. Oké, hogy az emberek csodálják, de ez nem fizeti ki a számlákat és töltik ki a szívben keletkezett űrt. Jól elkapták ennek az egésznek a feelingjét.
Ismét meglepődtem, hogy milyen nevek tűntek fel mellékszerepekben, akik később sikeres színészek lettek (recepciósnő, liftes pasas). Vicces volt ezeket látni. :D
Alfred Molina fantasztikus *-*
A zene megint tetszett, ahogy a látvány is.
Akadtak persze giccses részek, ezért az egy csillag levonás (Ne etessenek meg, hogy akik látták maksz nélkül, azok hallgatnak a kilétéről.)