Daniel Richard Elfman néven született 1953-ban. Apja tanító, anyja pedig novellaíró, aki Emmy-díjat kapott egyik tv-filmhez írt forgatókönyvéért. Elfman gyermekkorát Los Angelesben töltötte, 18 éves korában viszont bátyjával, Richarddal együtt Franciaországba költöztek. Beiratkozott egy színjátszókörbe, ahol a nagyzenekar által használt hangszerekkel sikerült megismerkednie. Öt évvel később Afrikába ment, ahol szintén jövőjét meghatározó zenei tapasztalatokat szerzett, s onnan végül visszatért az Egyesült Államokba.
1980-ban az akkorra már rendezőként tevékenykedő testvérével, Richarddal együtt kezdett el dolgozni a „Forbidden Zone” című filmen. 1984-ben két produkcióhoz írt betétdalokat, ám ott nem eredeti nevén, hanem mint Oingo Boingo tűnt fel ("Sixteen Candels" és a „Surf II"). 1985-ben élete első nagy filmjéhez a "Pee Wee's Big Adventure”-höz írt zenét ("Pee Wee nagy kalandjai"), mely egyúttal Tim Burton első rendezése is volt. Ekkor alapozódott meg a barátság Burton és Elfman között, mely a mai napig is tart, és azóta Elfmant Burton „házi zeneszerzőjének” tekintik. Következő ismertebb munkája a „Beetlejuice”, amely produkció – Harry Belafonte dalaival kombinálva – hatalmas sikert ért el, s végleg megalapozta karrierjét.
Mostanra Elfman egy összeszokott, dinamikus csapatot tudhat maga körül, s csak velük dolgozik együtt. Emmy-díjat kapott az 1989-es „Batman” főtémájáért, mely egyike Elfman örök zenéinek. A sötét képi világhoz komponált zenéje kifogástalanul illik a filmhez, főmotívuma remekül megállja a helyét önállóan is, így tehát nem csoda, hogy felkeltette a kritikusok figyelmét. Műveinek egyedi vonásai miatt hamar az elit zeneszerzők csapatába került. Következő évben ismét olyan zenét írt, ami azóta unikummá vált: az „Edward Scissorhands” ("Ollókezű Edward") című művének „The Grand Finale” címet viselő tételét az év legjobb zenéjeként emlegetik. Sorban vállalta el a számára legmegfelelőbb hangulatú produkciók zenei aláfestéseit, a groteszk fekete humorral fűszerezett művei közül pedig a „The Nightmare Before Christmas” ("Karácsonyi lidércnyomás") lett az egyik legkiemelkedőbb, mely musicalszerű filmzenében a dalokat is maga írta, mindezen felül pedig Jack Skellington énekhangját kölcsönözte.
Dolgozott együtt Brian DePalmával ("Mission Impossible"), Sam Raimivel ("Darkman", „Army of Darkness” – „A sötétség serege”, „Spiderman” – „Pókember"), Peter Jacksonnal ("The Frighteners” – „Törjön ki a frász!"), Gus Van Santtel ("Good Will Hunting"), vagy Warren Beattyvel ("Dick Tracy"). 1996-ban egykori iskolatársa által rendezett "Freeway” ("Pokolsztráda") című filmhez elfogadta a felkérést, ám fizetésként csak egy dollárt kért. Elfman nem csak az általa művelt zenei stílus felé mutat érdeklődést, hanem rock világa iránt is. Munkásságában mindig benne van az újítás, frissesség. Mostanában képregényadaptációkhoz ír zenéket, mint a „Men in Black” ("Sötét zsaruk"), vagy a „Hulk”. Két Oscar-jelölést tudhat magáénak ("Good Will Hunting", „Big Fish” – "A nagy hal"), de amennyire elképesztő egyénisége a mai filmzeneszerzésnek, éppolyannyira különc is, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2004-ben az Akadémia ceremóniájára -jelölése ellenére- el sem ment.
Danny Elfman pillanatnyilag a legegyénibb hangzásvilággal rendelkező zeneszerzője Hollywoodnak, kinek neve lassan egybefonódik a képregényadaptációkkal és misztikus fantáziafilmekkel, noha drámai zenékben is fantasztikus produkciókat tudhat maga mögött ("Sommersby" vagy "Dolores Claiborne"). 2003-ban feleségül vette Bridget Fonda színésznőt, s azóta már született egy gyermekük is.
Kulics László
http://www.filmzene.net/read.php…
