A sötétség serege (Gonosz halott 3.) (1992) 72% 76★

Ash utolsó mozis kalandja feltette a pontot az i-re. Raimi itt már nem titkoltan egy dark-fantasy vígjátékot készített, mely itt-ott még megvillant pár horrorisztikus elemet azért. Lehet kritizálni ezért a filmet, én viszont nem bánom. Ennek hála a széria kellően friss maradt, nem mellesleg egy jó adag kreatív ötletet sikerült egyetlen filmbe úgy beleszuszakolni, hogy azért itt sem volt olyan hatalmas a költségvetés.
Viszont kreativitás ide vagy oda, azt meg kell hagyni, hogy Raimi franchise-a nem éppen a konzisztenciájáról híres. Már a 2. rész is kicsit újraértelmezve adta elő az első rész történéseit, de a Sötétség serege totál átírja az előző felvonás zárlatát. Ash nem badass hősként kerül a primitív majmokhoz, még akkor sem, ha a varázsló szerint ő győzi le a halálfejűeket.
Nem, helyette rabszolgaként bevágják egy pöcegödörbe, ahol megmutatja, hogy démonokat eszik reggelire, majd becsicskítja egy vár teljes lakosságát. Lényegében azt is mondhatnánk, hogy átmegy egy antipatikus hólyagba, de a 2. rész történései valamint jelen nyitány után nem csodálom, hogy ekkora farokként viselkedik. Sőt, így még jobb kiüt a cselekmény későbbi részében, hogy bármekkora is az arca, adott esetben még mindig egy balfasz, a belevaló hős igazi negatív tükörképe. Maradjunk annyiban, hogy a sok egysoros mellett igazából nem meglepő, ha nem tud megjegyezni egy varázsigét.
A középkori setting elsőre fura lehet, de meglepően kellemesen bővül ezáltal az Evil Dead univerzum. Az új karakterek szintén jópofák, a szerelmi szál pedig zseniálisan forgatja ki a tesztoszteron mozik adott elemét.
Az alacsonyabb korhatár nem szabott egyébként gátat annak, hogy Raimi teletömje akciókkal a filmet, ami szinte végig pörög. A végső csata pedig a széria egyik csúcsa, mely egyszerre gyerekes, kreatív, vicces és látványos. Végül kapunk egy menő utolsó jelenetet is, melyből kiderül: Ash mégsem végzett olyan alapos munkát, de mi így szeretjük. Nagydumás pojácaként.
Raimi mesteri trilógiát tett le az asztalra, melyet mindig öröm újrázni. Minden rész egyedi, kreatív és árad belőlük az alkotók eltökéltsége, filmkészítés iránti szeretete. Igazi nosztalgiabombák, melyek elé senki ne úgy üljön le, mint vérbeli horrorok elé, hanem mint egy őrült szórakozást ígérő szériához.

Annyira nem voltam elájulva tőle.
Tény, hogy humoros, működnek a poénok, de a forgatókönyv nem túl jó.
Faék egyszerű a történet és mégis olyan bénácska az egész film.
Ash végre kapott karaktert, nagyon jók a szövegei, Campbell pedig nagyon éli a figurát.
Mindenképpen eredeti nyelven kell megnézni, mert a szinkronja sem túl jó.

A horror vígjáték tökéletesen illik rá. xD Ez a film nagyon a határmezsgyéjén jár annak, hogy komoly akar lenni, de közben palacsintasütővel csapja az egészet arcon egyfolytában. xD

Nekem a plakátja nagyon bejött, emlékeztet a régi mindenféle kalandos könyvek festett könyvborítóira.

Visszatérve a filmre, hogy ’92-es, a speciális effektek is olyan „régiek”, ami szintén bejött, mert a gyerekkoromra emlékeztetnek az ilyesfajta vizuális megoldások. A nézhető gagyi kategóriába helyezném, sőt a gagyin belül a legjobb gagyinak. xD spoiler

A főhős antihős: arrogáns, beképzelt, követelőző, másokat lebecsmérlő. Ezt a stílust legalább következetesen hozta az egész filmben, nem volt itt semmilyen karakterfejlődés ezen a téren, mégis bele tudott szeretni a főhősnő, spoiler. Legalább pasi arcán lévő „frissen szerzett” sebek konzekvensen ott voltak mindvégig és ugyan úgy sikerült mindig visszamaszkírozniuk a sminkmestereknek. Kedvenc beszólásaim: spoiler

Nagyon jó kifogás a vígjáték a film hibáira, mert nem lehet tudni, hogy szándékos, vagy véletlen, mert végső soron így is, úgy is röhögsz rajtuk. spoiler

A szörnyek csúnyák, de ’92-es smink szinten vannak, azt hiszem ez sokat elmond. spoiler

A nekronomikon vadászata teljesen rendben volt, spoiler.

Utolsó gondolatoknak csak annyit, hogy emlékszik valaki Lindára? spoiler

Nem mindenkinek való a film, ne várj tőle sokat, nevetni fogsz vagy kínodban, vagy örömödben, nézhető gagyi.

Lehet splatstick vagy posztmodern slasher (vagy mindkettő), nekem nagyon tetszett! Bruce Campbell nagyon jó volt, remek volt a humora és mindent szerettem a történetben is, a középkort a lovagokkal, a könyveket, a replikációt és a mesei elemeket is.

Csont nélkül 10 pont. Nem véletlenül néztük kicsi korunkban rongyosra a tékás kazettát… (Az egy másik dolog, hogy a Nagyi totál kiakadt, hogy MIT kölcsönöztünk ki a tékából :D Aztán minden játékboltban a legrondább szörnyet akartuk… :D) Imádtuk/imádjuk ezt a filmet, ez „A” HORRORVÍGJÁTÉK. Igaz, hogy totál figyelmen kívül hagyja az előző részek részleteit, de ezt megbocsájtjuk neki, mert tényleg nagyon vicces. A szörnyek ocsmányak, de nekik is van humorérzékük. Rengeteget idézgetünk máig a filmből, a „Puszi…puszíííí….” és az „Isten hozott az élők között! Kapj fel egy lapátot és áss!” rendszeresen előkerül. XD

Az előző rész egyedi horrorkomédia stílusát még megfejelték a készítők egy nagy adag fantasy-vel. Mindezt pedig ugyanazzal az elánnal és zsenialitással, mint ami a második résznél érzékelhető volt.
Egy klasszikust úgy a legjobb folytatni, ha az új mű is klasszikussá válik. És ez bizony sikerült Raiminek és csapatának.

A trilógia utolsó része már nem is horror, hanem inkább egy vicces dark fantasy… És komolyan elgondolkodtam a 10 csillagon, mert ennyire szórakoztató trash film kevés van. A poénokon vegyesen lehet nevetni és sírni (nem, nem a meghatottságtól), miközben bennem többször felmerült, milyen szeren lehettek a forgatókönyvírók / rendezők. Persze pont ezek miatt a film sokkal emberközelibb is, mint az előzmények. Érdekessége még, hogy több befejezés is készült hozzá, melyeket teljesen össze-vissza lelhetett fel az egyszeri néző (ma már a DVD-extrák miatt talán könnyebb dolga van).

Jaj nagyon jókat nevettem ezen a filmen, Ash akkora forma :D Tipikusan egy suttyó de igenis kedvelhető. Sheila-t nagyon utáltam viszont azok az oltások amiket Ash benyög neki… :'D
Egyetlen bajom volt a filmmel mégpedig az, hogy túl rövidnek találtam :D