Az eastwicki boszorkányok (1987) 73% 188★

Halálra untam magam a film nézése közben. Sajnos a történet és a megvalósítás borzasztó gagyira sikeredett és ezen még Jack Nicholson sem tudott túl sokat segíteni – viszont ha nem ő lett volna, valószínűleg ennél jóval kevesebb pontot tudtam volna adni…

Három barátnő összeül és az igaziról álmodoznak. Létezik ilyen egyáltalán? „Véletlenül" épp ugyanabba az alakra bukkannak mindannyian és ezt ki is használja Van Horne…Vajon ki is ez az alak? És mit is akar pontosan az addig oly békés Eastwicktől?
Megmaradhat-e így a barátság és sikerül-e a terve, melyet egy nő „jósol" meggymagokat „köpködve"? Mindez kiderül a filmből.

A női főszereplők borzasztóan idegesítettek, legjobban (ki más?!) persze Michelle Pfeiffer…Szabályosan egy varangyra emlékeztetett az arca.

Egyszer elment, de soha többet!

Meglehetősen furcsa film, még ahhoz képest is, hogy Nicholson játszik benne. Horror vígjátéknak van titulálva, de se nem vicces, se nem ilyesztő, szóval inkább olyan semmilyen. Egyszer nézhető, de többször csak, ha fegyvert fognak rám.

Érdekes alapötlet, mi történik egy csendes kisvárossal, ha megjelenik az Ördög? Mert bár nem az a jóképű típus, pimaszságával mégis le tudja venni a lábáról mindhárom barátnőt. És ehhez a szerephez keresve sem találhattunk volna hitelesebb figurát Jack Nicholson-nál, hiszen ez a tekintet és vigyor mindig is kölcsönzött viselőjének valami hamiskás érzetet. Legalábbis egy nem százas figurát mindig könnyen el tud játszani :D
Aztán a film vége felé előkerülnek a gagyi elemek (pl. cseresznye mag okádás), az egyik mélypont pedig talán amikor Daryl Van Horne King Kongként kukucskál be az ablakon…
Az sem teljesen világos, hogy a Kúria miként jutott a 3 barátnőhöz és terjedelmes porontyállományához, de ez mégis így esett..

Nagyon régen láttam, és valamivel jobbra emlékeztem.
Jack Nicholson remekül játszik, rettentően gusztustalan és valóban ördögi. Cher olyan, mint mindig, Michelle Pfeiffer tud ennél jobbat is. Susan Sarandon magasan kiemelkedik a trióból. Az ő karaktere a legérdekesebb, ő megy át a legnagyobb változáson és nagyszerűen birkózik meg a szereppel.
A történet érdekes, bár szerintem időnként indokolatlanul elnyújtott és a végén sok kérdés nyitva marad.

Hát mikor elindítottam a filmet nem hittem volna, hogy ez lesz a vége. Olyasmi hangvételre gondoltam, mint mondjuk a Casper vagy legvégső esetben a Bűbájos boszorkák, de köze nem volt hozzá. Jack Nicholson első mocskos szájú monológja után csak pislogva ültem a tévé előtt és fogtam a fejemet, hogy atya gatya ez most komoly? És onnantól kezdve tehát a maradék másfél órában csak ilyen mondatok voltak. Nem mondanám, hogy rossz film volt, de azért én besuvasztanám az egyszer nézős kategóriába. Michelle Pfeiffer pedig brutális, hogy egy 30 évvel ezelőtti filmben is ugyan úgy nézett ki, mint most 60 évesen. Még mindig gyönyörű, Cher pedig szintén.

Nem volt olyan jó, mint vártam. Jó színészek, jó zene, de a történet nem igazán tetszett. Nem volt se izgalmas, se eléggé misztikus, se eléggé rejtélyes. :/

Nicholson eszméletlenül élvezhette ezt a forgatást és gyakorlatilag bármelyik jelenetet ellopta, amiben benne volt. Csak úgy sugárzott a belső vágyak manifesztációjaként. A női front jól ellensúlyozta ezt, szép volt, ahogyan mindegyik nő valahogy felszabadult eddigi élete alól és kicsit megőrült és fullba élte a hedonizmust.

Történetként nekem ugyan kicsit vékony volt, de a színész játék miatt megérte megnézni.