Evil Dead – Gonosz halott 2. (Gonosz halott 2.) (1987) 67% 94★

Nevetni fogsz, miközben borzongsz.
Raimi már a Gonosz halottal bebizonyította, hogy sajátos stílusával és humorával helyet kíván magának a horror nagyjai között. Aztán a folytatással emelte a tétet, és megkaptuk a műfaj egyik legegyedibb darabját, mely mára már a popkultúra szerves részét képezi.
Az első rész zanzásított felelevenítését követően indul be a folytatás valós cselekménye. A rémálomszerű képek, a természetfeletti sejtelmes jelenléte átlengi filmet, miközben végre felszínre tör az as isten igazi fekete humor.
A Gonosz halott igazából nem titkoltan műfaji, illetve önparódia, szóval sosem értettem a kritikákat, hogy a film nem félelmetes, hanem röhejes. Horrorban ugyanis ritkán lát olyat az ember, hogy a főhősből a rá frászt hozni kívánó, őrülten röhögő, nyerítő tárgyak láttán szintén feltör a nevetés, mely aztán fokozatosan lép át egy szinte megkattant ember sikolyába. Ha viszont valaki még konkrétabb példára vágyik: a film szó szerint maga int fityiszt mind az előzménynek, mind a nézőnek Ash levágott kezével.
És ha levágott kéz. A film kaotikus, mégis átgondolt jellegét szemlélteti maga a Tom és Jerry-szerű hajsza a levágott kéz után. A brutalitás, a humor, a tökösség akár egyik percről a másikra vehetik át egymás helyét, a recept mégis működik. Linda haláltánca, a banya felfedezése a pincében, a láncfűrészkéz elkészítése, beszélgetés a tükörképpel, és még lehetne sorolni. Mind ikonikus, az ember emlékezetébe ivódó jelenet.
Raimi kiváló érzékű rendezéséhez aztán persze társul Campbell alakítása. A fickó előtt le a kalappal. Nem színészi tehetségéről híres, ellenben van kisugárzása, öniróniája, mely Ash szerepéhez elengedhetetlen. A burleszk jelenetekben ugyan olyan fergeteges, mint a túltolt macsóskodásban, grimaszai, karikatúraszerű megnyilvánulásai pedig igazán emlékezetessé teszik. Elég csak arra gondolnom, amikor a kutató hangfelvételét hallgatva döbben rá, hogy őt bizony a pincében eltemetett nyanyával zárták össze, majd kirobban az öreglány, Campbell pedig úgy visít fel, mint egy kislány. Mindig elfog a röhögés.
Raimi kultfilmet alkotott. Az évtizedet igazából a horror-komédiák uralták, de a Gonosz halott 2. ezeknek a koronázatlan királya. Nem csoda, hogy Ash a következő felvonásban maga is kijelenti: Hail to the king, Baby!

Egyszerre remake és folytatás.
A GH 2. sokkal jobban működik, mint az első. Amikor Ash egyedül van, azok a részek a legjobbak. Itt kevésbé töketlen, mint az előzőben.
A többi szereplőt eleinte tölteléknek éreztem és nem is láttam a jelentőségüket.
Megvalósításban sokkal jobb, látszik, hogy nagyobb volt a keret. Mind a maszkok, mind az effektek és a felvételek is jobbak.

A Farewell To Arms :D Ekkora poént!!
Remek ez a film nagyon sok szempontból: ez a Raimi-féle fényképezés (több különböző technikával) nagyon hatásos, nem is beszélve az öniróniáról, amivel a saját filmje és a műfaj felé fordul.

Szerintem egy igazi klasszikus horror terén, még ha sokan megszólják, mert milyen béna és nem is ijesztő. Na igen majd CGI megoldotta volna…
Szó sem lehet róla. Így sminkkel és maszkokkal sokkal ijesztőbb volt.
Kicsit fura volt az elején, hogy nem folytatásos volt, hanem „törölték” az előző rész történetét és újra kezdték. Nekem így is tetszett.

Minden idők egyik legeredetibb komédiája és horrorfilmje.
Ilyen kevés pénzből akkoriban sem forgattak minőségi horrort, manapság meg aztán pláne nem. Ennek ellenére a műfajnak egy olyan kiemelkedő műve a Gonosz halott 2, hogy a mai napig igyekeznek sokan koppintani, sajnos, vagy inkább balszerencséjükre sikertelenül.

spoiler
Oké, hogy ez egy vígjáték és nem is veszi magát komolyan, de sajnos ebben a minőségében sem tudtam élvezni. A főszereplőt továbbra is rühellem.
Talán egy kicsit jobb, mint az első rész, de annyira nem, hogy több csillagot érdemeljen. Szándékomban állt megnézni a harmadik részt is, de ezek után lemondtam róla.

Ez a film már-már önmaga paródiája (azért annyira még nem, mint a 3. rész).
Jó kis horror, amin közben vidáman kacarászik az ember. Az effektek egy része ma már übergagyi, de kit izgat? :)
Piszkosul szórakoztató és vidám emlékek (jó, ez így elég morbid) főződnek hozzá. Pl. mikor először néztük testvéremmel, apám bejött a szobába, ránézett a tévére (Ash éppen ordítva a saját fején törte össze a tányérokat), aztán ránk nézett és inkább szó nélkül kiment. XD
Alámondással talán még most is megvan valahol VHS-en. :D

@Goldenhand igen picit jobban tetszett ez a rész viszont még mindig a 3. a legjobb szerintem :D

Olyan lehetett ebben a szériában feltűnni, mint a 5 minute crafts videókban: irtó megalázó, oda a méltóság, de cserébe kérkedhettek azzal, hogy szerepeltek valamiben.

Talán nem is folytatás, hanem remake az első részhez. A készítők ezúttal meg sem próbálták komolyan venni a filmet, ami helyenként tök jó poénokat eredményez (Farewell to Arms zseniális volt pl.), de azért nem sikerült eléggé elszakadni a horror kötelékeitől. Összességében nézhető volt, de nem valami nagy szám, egy-két poén azonban jogosan feltornázza az értékelést.