Szörnyecskék (Szörnyecskék 1.) (1984) 71% 212★

Ez a film a felelős állattartás allegóriája. :D Nem tudom, szándékos volt-e a készítők részéről, de tényleg.

Nézzük csak. Kínai (?) zugárustól (=szaporító) szerez állatot az egyik szereplő.
Háttértudás nulla. Nem óvja eléggé (víz) és felelőtlenül hagyja spoiler. Nem eteti megfelelően (éjfél utáni zabálás). Aztán későn kap észbe és csodálkozik, hogy káoszba fulladt az állattartás. A porontyoktól pedig spoiler. Aztán mi a vége? spoiler Szomorú, de rá lehet vetíteni a mai állattartásra is, ahol tombol a sötétség a fejekben.

Ettől függetlenül (is) zseniális, nekem a legjobb karácsonyi film a Karácsonyi vakáció mellett. Kisgyerekként rengetegszer megnéztem.
Egyik-másik halálnem elég brutális.
Gizmó és ivadékai nagyon cukik. Gonosz formában is! Imádom őket. Volt valahol nagy plüss Gizmóm is, de lehet, hogy tesóm lenyúlta… :D

Ja és amióta láttam a filmet, mindig ügyelek rá, hogy éjfél után ne egyek. Egyszer ugyanis megettem egy Pilóta kekszet éjfél után és reggelre szörnnyé változtam.

Gizmó nagyon cuki, aranyos volt, de a többi szörnyecske is, én is elfogadnék ilyen plüssöket, főleg egy kis Gizmót. :-D A kutya is annyira cuki volt. :-D A szereplők annyira nem igazán tetszettek, de azért nem voltak olyan rosszak sem. A sztori tetszett, voltak vicces és cuki részei is, amiken jókat lehetett nevetni. :-D Jó kis film, nem is olyan ijesztő horrorfilm, kis aranyos. XD Kíváncsi vagyok a második részre is. :-D

Olyan jókat tudunk nevetni ezen a filmen! Szerintem a lényecskék nagyon aranyosak; már gyerekként is vágytam egy saját Guzmira. Vicces és szórakoztató, de nagyon sok felesleges momentum van benne, meg néha megpróbál komoly szálakat felvillantani, ami felesleges. Ez a film csak a szörnyecskék miatt szerethető, miattuk viszont nagyon.

A ’80-as évek egyik legikonikusabb alkotása, mely sokaknak nem feltétlen fogja elnyerni a tetszését. A Szörnyecskékhez ugyanis kell egyfajta humorérzék, illetve a klasszikus horrorok ismerete sem árt. Joe Dante alkotása ugyanis egyszerre cukormázas karácsonyi mozi, komédia, horror, illetve főhajtás az utóbbi műfaj nagyjai előtt. Tény, hogy Columbus eredetileg egy szaftosabb mozit szeretett volna, de Spielberg jól ráérzett, hogy érdemes kicsit családbarátabbá tenni a kész alkotást, Joe Dante pedig az egészet vérprofin vezényelte le.
A műfaji elegy tökéletesen működik, az ember gyomrát már-már megüli a film eleji giccs, hogy aztán a történet velős horrorba csapjon át – mészárlás a konyhában –, majd nem sokkal később egy igazi „mi a fenét látok?” jelenethalmazba (kocsmai és mozis jelenet).
És működik. Működik, mert előtte nem nagyon láthattak ilyet a nézők. Gondoljunk bele. A horrorok vígjátéki elemekkel történő elegyítése valóban jelen film után kapott nagy lendületet, hogy olyan darabok születhessenek meg, mint a Gonosz halott 2., Rémálom az Elm utcában 3. vagy épp a Gyerekjáték 2..
A humoron persze nem kell csodálkozni. Néha nemes egyszerűséggel rajzfilmszerű és debil (kocsmai jelenetsor), míg máskor jól időzített és sötét. Elég csak arra gondolnunk, hogy anyuka a „Tűnj a konyhámból!” felkiáltással szúr agyon egy szörnyet, majd a másikat kicsit megpörköli a mikróba. A konyhai eszköz a robbanást követően még jelzi is, hogy lejárt a program.
Dante ügyesen játszadozik a nézővel. Már a játékidő első felét is belengi egyfajta furcsa, horrorisztikus hangulat, de itt még hangsúlyosan a klasszikus karácsonyi moziknak szúr oda. A főhősök egytől egyig becsületes, rendes emberek. Már-már tényleg tündérmesébe illenek. Karaktereik is épp emiatt szórakoztatók. Csupa sablon mindegyik, de ez megkönnyíti a velük való szimpatizálást, vagy épp azt, hogy rühelljük őket (Mrs. Deagle).
A prímet viszont értelemszerűen a kis mogwai, Gizmo és ördögi utódjai, a szörnyecskék, vagy gremlinek viszik. Előbbi egyszerűen kimeríti a cukiság fogalmát. Érdemes angolul nézni – annak ellenére, hogy a magyar szinkron príma- , mivel itt-ott emlékeim szerint kivágták a szövegeit. „Bright light! Bright light!” Furcsa belegondolni, hogy Columbus eredetileg őt is rémmé változtatta volna, de Spielberg javaslatára ő is a hősök táborát erősítette végül. A végén igazi kis akciósztár lesz, ahogy adrenalintól túlpörgetve segít legyőzni Stripe-ot.
Stripe-ot, aki nem aranyos, ellenben csúnyácska, de iszonyatosan szórakoztató figura. „Gizmo! Ca-ca!”; „Yam-Yam!”. Aztán persze szépen osztódni kezd ő is, hogy fajtársaival egy hatalmas bulit csapjanak. A szörnyecskék lényegében azok a rosszfiúk, akiknek drukkolsz és sajnálod őket. Valamiért jó nézni azt, hogy ezt a giccses karácsonyi világot kiforgatják. Mert őszintén: néha nem hányingerkeltő egy-egy ilyen sztori? Stripe és csapata viszont jót buliznak, élvezik az életet. Kikacsintanak a nézőre: „Néha nem lenne jó így elengedni magad? Mindenféle következmény nélkül élvezni az életet?”
A film kaotikusságát, melynek mégis megvan a maga furcsa logikája tökéletesen tükrözi Jerry Goldsmith egyszerre kellemes, mégis eszement zenéje. A mester minden eszközt bevet, hogy furcsa, őrült hangzást adjon a filmnek, a végeredmény pedig az egyik legeredetibb filmzene, mely valaha született. A főcím örök klasszikus.
A Szörnyecskék a ’80-as évek tökéletes lenyomata. Amikor a kreativitás, a szórakoztatni vágyás hajtotta az alkotókat, és egy-egy produceri beleszólás is pozitívan hatott a végeredményre, mintsem elrontotta azt. Kategóriáján belül az egyik legjobb, legötletesebb darab. Szörnyen jó szórakozás!

Vicces volt újranézni ezt a filmet ennyi év után.
Általános iskolás koromban nagyon szerettük.
Emlékszem, hogy másnap a suliban kibeszélve a látottakat gyakorlatilag „szétröhögtük” az agyunk. Ott van például a jelenet, amikor beveszik magukat a kocsmába, és az egyik kis szörnyeteg szatírnak öltözve riogatja Phoebe Cates-t. :)
Nekünk ezek a szörnyecskék voltak a minyonok.
Ha most látnám először már közel se lenne rám akkora hatással, de gyerekként és akkor hatalmas élmény volt. Köszönet érte a készítőknek!

Hát ez a Gizmó nagyon édes. Tetszett a film, nem volt sablonos és unalmas. Bár régi, de ezentúl nekem abszolút karácsonyi klasszikus.

Tipikus régi film, kicsit sete-suta, de azért szerethető volt.

Guzmi nagyon aranyos kis szőrcsomó, tök jópofa fejeket tudott vágni, vele éppen ezért nem is volt gondom, de a szabályokkal annál inkább. Ne érje víz… oké érthető spoiler. Az éles, túlzott fényt nem szereti, meg is halhat tőle… még jó, hogy van valami gyengéjük a maugvéjeknek. De most jön a lényeg! Ne adj neki enni éjfél után… spoiler Ha ezeket nem feszegetjük, akkor egész rendben vagyunk.

Mármint a történet van rendben, mert a karakterekkel azért súlyos bajok vannak. Például Randall Peltzerrel, a feltalálóval. spoiler Sajnos apucit örökölte Billy, anyuciból meg semmit. Komolyan sajnáltam, hogy ő a főszereplő. Egyszerűen tesze-tosza, semmit nem tud megoldani, komolyan irritált. EZ AZ EMBER ÉLETKÉPTELEN! És ez a balfék rátalál a tökéletes párjára az ultra erkölcsös szűz Kate személyében. Anyuci viszont teljesen rendben volt, mindjárt kitérek rá jobban.

Valahol nekem ez inkább horror film, mint vígjáték (legalábbis a műfaji besorolás szerint vígjáték is). Több benne a horroros elem, mint a vidám. spoiler

A zöld szörnyecskék is egész ötletesre sikerültek. spoiler

A vége felé Guzmi is alakít egy nagyot. spoiler

A legvégén apuci ismét bizonyítja mennyire elvarázsolt világban él: spoiler

Aranyos film, jó horror betétekkel, baromi irritáló főhősökkel, egy átlagos történettel.

Gyerekeknek lehet tetszik, én nagyon vártam a végét.

Ez nagyon jó volt, új kedvenc karácsonyi filmem van! :D
Guzmi nagyon cuki volt, de a szörnyecskéket is szerettem, a kedvencem az az istenáldása taréjos volt :D Egyébként meg nem lehetett komolyan venni, amikor elmentek betlehemezni vagy kocsmázni, ott egyenesen sírtam a nevetéstől. A főszereplő srác kicsit tosza volt, de az apát bírtam ezzel az állandó feltalálási vágyával :D
Különös pikantériát adott a dolognak, hogy közben végig a saját gizmó-plüssömet ölelgettem. Egyébként adhatna nekem valaki egy igazit is, megtanultam a leckét: se víz, se napfény, se kaja éjfél után :(

Jaj, de féltem ezektől gyerekkoromban! :D De a kis Guzmitól nem, volt is Furby itthon, imádtam :D
Most újranézve valami egészen más perspektívát adott, az ijesztő részek viccesek lettek, és a gyerekfejjel nem értett poénok is megértek. Kedvencem a kocsmai jelenet, az valami hihetetlen, mikor a szörnyecskék spoiler.
Kiégtem, de ahogy gyerekként, úgy felnőttként sem vágyom a folytatást, annyira azért nem fogott meg ennyi év után sem, viszont jó volt újrázni vele.