Kedvencelte 26

Várólistára tette 193


Kiemelt értékelések

Ascyra 

Ujjongtam mire a végére értem és őszintén? Néztem volna még vagy két-három órát. Erre a filmre gyönyörű és fényes, fekete-vörös és sötétlia színekben tetszelgő viaszpecsétet kell nyomni; le sem tagadhatná, hogy Tim Burton :).
Nemcsak a mesteri színészi játék, az a megkapó hangulat, ami igazán sajátja ennek a darabnak (is), de olyan nagyon sajátos és jellemző stílusjegyeit is fel lehet fedezni, amit csak Tim Burton tudott elrejteni és egyben megmutatni a közönségnek. Christoph Walz, véleményem szerint döbbenetesen nagy tehetség. Nemcsak a játéka, de a megjelenése is egy talány – ha lehet ilyet mondani: igazán illik a Tim Burton univerzumba, bár az elején nagyon féltem, hogy ez a karakteres színész mennyire fog tudni a goth-romantikus rendezővel dűlőre jutni és be kell vallanom, olyan meghatódottan és pozitívan csalódnom kellett, hogy már a feltételezés miatt is szégyelltem magam, hogy esetleg nem fog összejönni.
Olyan alázatot, mesteri és egyben egyedi, mindenekfelett különleges látásmódot és harmóniát észleltem a film nézése közben, mint bármikor, amikor Tim Burton filmet nézek. Színészeivel egyetemben ez a film minden ami báj, romantika, humorral megtámogatott dráma, könnyed és egyben terhes cselekény, finom vonalak, kerek párbeszédek, agyunkba éket verő monológok tárháza, csak kapkodja az ember a fejét. Sok helyen szélesen mosolyogtam és beszéltem hangosan, nevetgélésemben többször felemlegettem a rendező egyedülálló stílusjegyeit. Ezt a filmet egyszerűen igazi öröm nézni. Nem tudok, szinte sehol sem belekötni.
Hibái kapcsán annyit írnék, hogy, (és ezért a -1 csillag de szívem szerint ezt sem vonnám el), szerettem volna többet megtudni a művész előéletéről. (De mivel erre ott a wiki, nem várom el, hogy a film ezt felgöngyölítse). Talán a rendezői változatot érdemes volna megnézni. Illetve, a narráció nagyon nem volt a helyén. Azok a bedobált egy-egy mondatok teljesen feleslegesek voltak, mert a cselekmény miatt evidens volt, hogy mi történik, jellegtelen és súlytalan magyarázatként szolgáltak és én sallangként értékeltem.
Minden egyéb tekintetben ez a film nagyon nagyon szerethető és mindenkinek ajánlom a megtekintését, aki fogékony Mr. Burton világára. ♥

1 hozzászólás
Haspók 

Nagyon tetszett, mint bármelyik Tim Burton film, még annak ellenére is,hogy nem a megszokott fajta Tim Burton film volt ez. Egy igaz történetet dolgozott fel, igaz ezt a végén tudtam meg, hiszen nem olvastam utána a dolgoknak, szóval ez meglepetésként érintett.
Mindkét színész hozta a megszokott formáját, vagyis a jó alakítást. Mit is várhatnék mást egy Amy Adams és Christoph Waltz kaliberű színésztől, ha nem a lenyűgöző alakítást!?
A festmények nagyon bejöttek nekem, ki is tennék párat a szobám falára :D

AniTiger 

A sztori jó volt, bár félálomban sokkolt, hogy valóságos az alaptörténet… O.O Hogy erről még nem hallottam? A képeket imádtam – van valami groteszk bennük, és bár nem igazán szeretek képeket akasztgatni a falaimra 1-2 ilyen poszter reprót simán kibírnék a lakásban.
A színészeket… utáltam… Mindet. Sajnálom, de még a legjobb alakítás a roh.dék Walteré volt, de őt meg végzetesen utáltam. A bíró döntéseit tartom a legjobbnak. :D

Nem egy rossz film, elvont és mégis reális. Nem annyira Tim Burton, amennyire szeretem, bár az ABC-s rész ütött.

agika_321k 

Emlékszem annak idején amikor megláttam a filmet el sem hittem, pedig akkoriban csak nagyon kevés alkalommal filmeztem, de éreztem, hogy ez tetszeni fog.
Egyszerűen lenyűgözött, a színészek nagyon jól játszanak, a hangulata valami elképesztő, a zenék is, egyszóval minden nagyon passzol. Igaz, hogy az élet írja a legjobb fogatókönyveket. Margaret egy elnyomott nő aki azt hallgatta és érezte, hogy nem elég jó. Sajnos a művész világra mindig is igaz volt, hogy a legtöbb művészt elnyomják, vagy nem értékelik, és ez ebben az esetben is így történt. Számomra nagyon inspirálóak az ilyen történetek ahol a sok nehézség ellenére is kiemelkednek és sikereket érnek el a művészek.
Margatet festményei nagyon érdekesek, rengeteg érzelem van bennük, bár én személy szerint a szobám falára nem igazán tennék ki belőlük. Elég nyomasztóak.
Annyira örülök, hogy Lana írt + énekelt két zenét is. A Big Eyes és az I Can Fly szintén hatalmas remekművek, amik nagyon illenek a film hangulatához!
Lana sosem okoz csalódást! ♥

1 hozzászólás
Gothic01 

Nem igazán értem, hogy mi baja van az embereknek ezzel a filmmel. Tekintve, hogy igaz történeten alapul, vagyis realista megközelítést igényel, ha nem akar nevetséges hatást kelteni a tények elmesélése közben a készítő gárda, szerintem nyilvánvaló volt, hogy nem az Éjsötét árnyék, Alice Csodaországban, a Charlie és a csokigyár vagy Halott menyasszony díszlete fog visszaköszönni a képernyőről. Fantasy esetében szárnyalhat Burton különös hangulatú, gyakran monumentális elemeket felvonultató, kissé morbid stílusa, de egy ilyen filmnél nem, egy ilyen filmnél kötöttségek vannak. Elvégre mindenki tudja, hogyan festett az 50-es évek vége, 60-as évek eleje. Az elmés túlzások, kifigurázások bármilyen jópofák is, keresztülhúzták volna a sztori életszerűségét.

Tehát nem a tipikus Burton hangulatot árasztja, de ez egyáltalán nem csorbít a film értékén – mondom ezt úgy, hogy nem vagyok festészet rajongó, szóval nem beszélhet belőlem a témával szemben támasztott elfogultság. Nagyon-nagyon örülök neki, hogy nemrég a fejembe vettem, hogy ráhajtok a Burtonös alkotói kitüntetés megszerzésére, mert nem csak sokadik remek élményben volt részem a héten ennek köszönhetően, hanem a Nagy szemeket speciel valószínűleg nem is láttam volna e nélkül a törekvés nélkül. Valószínűleg még a létezéséről se tudtam volna, ami nagy kár lett volna.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mérgelt fel a történet, nem azért, mert rossz lett volna… hanem mert… a korszellem kinyitotta a bicskát a zsebemben. Az a korszellem, alapvető társadalmi mentalitás, ami lehetővé tette, hogy ennyire tönkremenjen egy Margarethez hasonló ragyogó tehetség. Amikor azt hinném, hogy a feminizmus előtti világ nem tud még jobban felháborítani… akkor érkezik egy ilyen döfés a gyomorszájamba; valamennyi tortúrát egyedül annak köszönhetett, hogy a társadalom a nőket másodrangúként kezelte. Azért ment hozzá sietve annyira ehhez a pojácához, – egy nő úgyis képtelen eltartani egyedülállóként egy gyereket, így a legjobb lesz, ha megítéljük a felügyeletet az apának, hacsak nem akad egy derék férfiú, aki biztosít megfelelő stabilitást – azért hagyta, hogy ennyire lenyomja, hogy ellopja a műveit, hogy azokkal tegyen szert pénzre és elismertségre, egy olyan névre a világban, aminek nyomatéka van, – mikor már kezdte érzékelni, hogy ami történik vele az abnormális, és segítséget kért, akkor a drága pap előhozakodott vele, hogy az „Úr szerint a férfi a főnök otthon, szóval a nő tegye, amit mondd neki” – azért őrlődött fel benne kis híján teljesen, került veszélybe a saját és a lánya épsége is. Még egy érdekfeszítő thrillerbe is beillene, amin átmentek.

Amikor Walter állandóan a pénzzel takarózva hajtotta, miközben Margaret festményei tehették lehetővé a fényűzést, akkor meg akartam fojtani a fickót. Amikor a teljesen más stílusban születő, eredetileg végre saját néven futtatott képeire is rá akarta tenni a kezét, akkor meg akartam fojtani a fickót. Amikor nagy kegyesen beköpte, hogy milyen jó fej, amiért elviseli Margaret lányát, akkor meg akartam fojtani a fickót… Amikor égő gyufákat dobált rá és a lányára, rájuk akarta gyújtani a műtermet, akkor meg akartam fojtani…. Legszívesebben le se vettem volna a kezem a nyakáról. Ezért pedig rendkívüli elismerés illeti a Waltert játszó színészt, amiért egy ennyire zsigerből gyűlölhető, felváltva szadista és elbűvölő paprikajancsit alakított, akinek a kitörései éles kilengésekkel egyensúlyoztak a félelmetes és a gyerekes között. Olvastam, hogy ripacskodással, tökéletlen munkával vádolták, de ez nem az ő hibája, ilyen volt a karaktere, egy ilyen embert kellett hoznia. Azután a rengeteg hazudozás, smúzolás, a bíróságon lezavart műsor után egyébként csodálkozok, hogy miért annyira festő akart lenni Walter, mikor minden adottsága megvolt ahhoz, hogy csalás nélkül nagy pénzeket keressen színészként. Jót nevettem a markomban, amikor a bíró lehetetlen helyzetbe hozta – bár csodálom, hogy miért nem vágta fejbe a kalapácsával, mikor újra és újra felugrált, adta a bazári majmot a tárgyalóteremben.

Jobban szeretek tökös csajokról olvasni / történetet nézni, olyanokról, akik magasról lesz.rják a társadalmi elvárásokat, a poros, visszamaradott felfogásmód aranyszabályait, és büszkén telibe röhögik ezeket, függetlenül a saját útjukat járva. De jó volt ezúttal egy… tipikus, személyiségben abszolút átlagos nőt látni a főszerepben, azt látni, hogy hogyan élt egy ilyen nő ebben a korszakban, hogyan hatott a környezete egy olyan nőre, aki nem volt nyílt világnézetű, lázongó természetű, aki tartotta magát ahhoz, amit bele neveltek, igyekezett hasznos tagja lenni a rendszernek, megfelelő példánya az egészségtelen és torz nőideálnak. Aki nem tudott a felsoroltakon túlnőni, ameddig nem volt halaszthatatlanul muszáj a saját érdekében. Így ez a film elsősorban nem is a művészetről, a festményekről szól, hanem a nőkről, a női helyzetről a 60-as évek első felében. Egyébként örülök, hogy Amy Adamst egyre többször látom komoly szerepben, mert amennyire irritálni szokott vígjátékokban, annyira kellemes meglepetéseket okoz ilyenkor.

OFF (1) : A képek valóban nagyon különlegesek és szépek, sajátos kisugárzásúak, ha nagyon egy kaptafára is készülnek – nem csak a szemek miatt, hanem maga a póz is hasonló, amiben a gyerekek állnak. Nekem pl. a vidrásak tetszenek a legjobban, kár, hogy nem kerültek bele a filmbe. :D
OFF (2) : Néhány órával később megrajzoltam a saját verziómat is a nagy szemekre -> https://www.instagram.com/p/BvrEmhWnxYK/

Tiko 

Christoph Waltz zseniális volt, bár nagyon utáltam :D

Amy Adams is jól játszott, nagyon tetszett a film hangulata. Más, mint a többi Tim Burton, a korai filmjeire emlékeztetett…. és bár szeretem Johnny Deppet, most kifejezettem örültem, hogy nem vele dolgozik a rendező. A történet nagyon érdekes, főként mert megtörtént eseményeket dolgoz fel, végig szurkoltam Margaretnek.

SunflowerSz 

Tim Burton sajátos stílusa egyértelműen jelen van ebben a filmben is, még az ellenére is, hogy ez egy életrajzi film. Nagyon tetszett, Tim Burton nem igazán tud csalódást okozni, a rendezési stílusa egyedi és megismételhetetlen. Amy Adams és Christoph Waltz zseniálisak voltak a szerepeikben. Egyébként én nem ismertem konkrétan Margaret Keane művészi munkásságát, de a film alapján biztos vagyok benne, hogy érdekes élete volt. A festményei egyébként teljesen beleilletek szerintem Tim Burton jól ismert világába, nagyon elvontak ezek az alkotások pont a „nagy szemek” miatt.

Dorka 

Hú, ezek a szemek… ijesztőek. Én nem bírnék sehova ilyet kitenni. A második stílus, az az önarckép jobban az én világom :)
spoiler
Amy Adams ezzel a hajjal nagyon fura volt, de színészileg persze itt is szerettem :) A történet maga érdekes, a színészek jók – Christoph Waltz különösen, de azért annyira nem ragadott magával, nem egy újranézős film.

TejesMasni

Mielőtt megnéztem volna, már tudtam, hogy igaz történet alapján íródott. Vártam már, hogy lássam a filmet, és nagyon tetszett. Érdekes volt látni, hogy Margaret hogyan bírkózik meg éveken keresztül ezzel a nyomasztó titokkal,amely közte és Walter között szövődött. És amely teljesen beárnyékolja Margaret életét, míg Walterét bearanyozza. Szerintem mindkét színész hitelesen és meggyőzően alakította a karakterét.

Miamona

Ó, de sokat vártam ettől a filmtől, és ó, de nem kaptam meg. Aloha…


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján