Kedvencelte 20

Várólistára tette 170


Kiemelt értékelések

Haspók 

Nagyon tetszett, mint bármelyik Tim Burton film, még annak ellenére is,hogy nem a megszokott fajta Tim Burton film volt ez. Egy igaz történetet dolgozott fel, igaz ezt a végén tudtam meg, hiszen nem olvastam utána a dolgoknak, tehát meglepetésként érintett.
Mindkét színész hozta a megszokott formáját, vagyis a jó alakítást. Mit is várhatnék mást egy Amy Adams és Christoph Waltz kaliberű színésztől, ha nem a lenyűgöző alakítást!?
A festmények nagyon bejöttek nekem, ki is tennék párat a szobám falára :D

AniTiger

A sztori jó volt, bár félálomban sokkolt, hogy valóságos az alaptörténet… O.O Hogy erről még nem hallottam? A képeket imádtam – van valami groteszk bennük, és bár nem igazán szeretek képeket akasztgatni a falaimra 1-2 ilyen poszter reprót simán kibírnék a lakásban.
A színészeket… utáltam… Mindet. Sajnálom, de még a legjobb alakítás a roh.dék Walteré volt, de őt meg végzetesen utáltam. A bíró döntéseit tartom a legjobbnak. :D

Nem egy rossz film, elvont és mégis reális. Nem annyira Tim Burton, amennyire szeretem, bár az ABC-s rész ütött.

Gothic01 

Nem igazán értem, hogy mi baja van az embereknek ezzel a filmmel. Tekintve, hogy igaz történeten alapul, vagyis realista megközelítést igényel, ha nem akar nevetséges hatást kelteni a tények elmesélése közben a készítő gárda, szerintem nyilvánvaló volt, hogy nem az Éjsötét árnyék, Alice Csodaországban, a Charlie és a csokigyár vagy Halott menyasszony díszlete fog visszaköszönni a képernyőről. Fantasy esetében szárnyalhat Burton különös hangulatú, gyakran monumentális elemeket felvonultató, kissé morbid stílusa, de egy ilyen filmnél nem, egy ilyen filmnél kötöttségek vannak. Elvégre mindenki tudja, hogyan festett az 50-es évek vége, 60-as évek eleje. Az elmés túlzások, kifigurázások bármilyen jópofák is, keresztülhúzták volna a sztori életszerűségét.

Tehát nem a tipikus Burton hangulatot árasztja, de ez egyáltalán nem csorbít a film értékén – mondom ezt úgy, hogy nem vagyok festészet rajongó, szóval nem beszélhet belőlem a témával szemben támasztott elfogultság. Nagyon-nagyon örülök neki, hogy nemrég a fejembe vettem, hogy ráhajtok a Burtonös alkotói kitüntetés megszerzésére, mert nem csak sokadik remek élményben volt részem a héten ennek köszönhetően, hanem a Nagy szemeket speciel valószínűleg nem is láttam volna e nélkül a törekvés nélkül. Valószínűleg még a létezéséről se tudtam volna, ami nagy kár lett volna.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mérgelt fel a történet, nem azért, mert rossz lett volna… hanem mert… a korszellem kinyitotta a bicskát a zsebemben. Az a korszellem, alapvető társadalmi mentalitás, ami lehetővé tette, hogy ennyire tönkremenjen egy Margarethez hasonló ragyogó tehetség. Amikor azt hinném, hogy a feminizmus előtti világ nem tud még jobban felháborítani… akkor érkezik egy ilyen döfés a gyomorszájamba; valamennyi tortúrát egyedül annak köszönhetett, hogy a társadalom a nőket másodrangúként kezelte. Azért ment hozzá sietve annyira ehhez a pojácához, – egy nő úgyis képtelen eltartani egyedülállóként egy gyereket, így a legjobb lesz, ha megítéljük a felügyeletet az apának, hacsak nem akad egy derék férfiú, aki biztosít megfelelő stabilitást – azért hagyta, hogy ennyire lenyomja, hogy ellopja a műveit, hogy azokkal tegyen szert pénzre és elismertségre, egy olyan névre a világban, aminek nyomatéka van, – mikor már kezdte érzékelni, hogy ami történik vele az abnormális, és segítséget kért, akkor a drága pap előhozakodott vele, hogy az „Úr szerint a férfi a főnök otthon, szóval a nő tegye, amit mondd neki” – azért őrlődött fel benne kis híján teljesen, került veszélybe a saját és a lánya épsége is. Még egy érdekfeszítő thrillerbe is beillene, amin átmentek.

Amikor Walter állandóan a pénzzel takarózva hajtotta, miközben Margaret festményei tehették lehetővé a fényűzést, akkor meg akartam fojtani a fickót. Amikor a teljesen más stílusban születő, eredetileg végre saját néven futtatott képeire is rá akarta tenni a kezét, akkor meg akartam fojtani a fickót. Amikor nagy kegyesen beköpte, hogy milyen jó fej, amiért elviseli Margaret lányát, akkor meg akartam fojtani a fickót… Amikor égő gyufákat dobált rá és a lányára, rájuk akarta gyújtani a műtermet, akkor meg akartam fojtani…. Legszívesebben le se vettem volna a kezem a nyakáról. Ezért pedig rendkívüli elismerés illeti a Waltert játszó színészt, amiért egy ennyire zsigerből gyűlölhető, felváltva szadista és elbűvölő paprikajancsit alakított, akinek a kitörései éles kilengésekkel egyensúlyoztak a félelmetes és a gyerekes között. Olvastam, hogy ripacskodással, tökéletlen munkával vádolták, de ez nem az ő hibája, ilyen volt a karaktere, egy ilyen embert kellett hoznia. Azután a rengeteg hazudozás, smúzolás, a bíróságon lezavart műsor után egyébként csodálkozok, hogy miért annyira festő akart lenni Walter, mikor minden adottsága megvolt ahhoz, hogy csalás nélkül nagy pénzeket keressen színészként. Jót nevettem a markomban, amikor a bíró lehetetlen helyzetbe hozta – bár csodálom, hogy miért nem vágta fejbe a kalapácsával, mikor újra és újra felugrált, adta a bazári majmot a tárgyalóteremben.

Jobban szeretek tökös csajokról olvasni / történetet nézni, olyanokról, akik magasról lesz.rják a társadalmi elvárásokat, a poros, visszamaradott felfogásmód aranyszabályait, és büszkén telibe röhögik ezeket, függetlenül a saját útjukat járva. De jó volt ezúttal egy… tipikus, személyiségben abszolút átlagos nőt látni a főszerepben, azt látni, hogy hogyan élt egy ilyen nő ebben a korszakban, hogyan hatott a környezete egy olyan nőre, aki nem volt nyílt világnézetű, lázongó természetű, aki tartotta magát ahhoz, amit bele neveltek, igyekezett hasznos tagja lenni a rendszernek, megfelelő példánya az egészségtelen és torz nőideálnak. Aki nem tudott a felsoroltakon túlnőni, ameddig nem volt halaszthatatlanul muszáj a saját érdekében. Így ez a film elsősorban nem is a művészetről, a festményekről szól, hanem a nőkről, a női helyzetről a 60-as évek első felében. Egyébként örülök, hogy Amy Adamst egyre többször látom komoly szerepben, mert amennyire irritálni szokott vígjátékokban, annyira kellemes meglepetéseket okoz ilyenkor.

OFF (1) : A képek valóban nagyon különlegesek és szépek, sajátos kisugárzásúak, ha nagyon egy kaptafára is készülnek – nem csak a szemek miatt, hanem maga a póz is hasonló, amiben a gyerekek állnak. Nekem pl. a vidrásak tetszenek a legjobban, kár, hogy nem kerültek bele a filmbe. :D
OFF (2) : Néhány órával később megrajzoltam a saját verziómat is a nagy szemekre -> https://www.instagram.com/p/BvrEmhWnxYK/

Tiko

Christoph Waltz zseniális volt, bár nagyon utáltam :D

Amy Adams is jól játszott, nagyon tetszett a film hangulata. Más, mint a többi Tim Burton, a korai filmjeire emlékeztetett…. és bár szeretem Johnny Deppet, most kifejezettem örültem, hogy nem vele dolgozik a rendező. A történet nagyon érdekes, főként mert megtörtént eseményeket dolgoz fel, végig szurkoltam Margaretnek.

TejesMasni 

Mielőtt megnéztem volna, már tudtam, hogy igaz történet alapján íródott. Vártam már, hogy lássam a filmet, és nagyon tetszett. Érdekes volt látni, hogy Margaret hogyan bírkózik meg éveken keresztül ezzel a nyomasztó titokkal,amely közte és Walter között szövődött. És amely teljesen beárnyékolja Margaret életét, míg Walterét bearanyozza. Szerintem mindkét színész hitelesen és meggyőzően alakította a karakterét.

kkatja

Oké elmegy, mert Christoph Waltz remekül játszik spoiler, mint mindig (bár, ha tényleg ilyen karakter volt, Walter Keane sokkal jobb lett volna, ha színésznek törekszik, mint festőnek spoiler), de a többiek és a történet kicsit vérszegényre sikeredett, nem nagyon találtam benne Tim Burtont (max. a nagy szemek festményeiben (fogadok, hogy azok miatt csinálta csak ezt a filmet)! :)) Egyszernézős kategória, de annak élvezetes.

dulkap 

Mint Tim Burton film, nagyon rossz. Drámának meg nagyon gyenge közepes. A színészi játékok felejthetőek, Waltz is inkább csak a végén tud brillírozni. Burton célját nagyjából sejtem, hogy tisztelettel adózzon a művésznő felé. Azonban sajnos ezt unalmasan, már-már felolvasás szinten teszi ezt, rendezői palettájából, meg mindössze az erős pasztell színekkel operál. Pedig benne lett volna a lehetőség egy kis burtoni szürrealizmusra.

Miamona

Ó, de sokat vártam ettől a filmtől, és ó, de nem kaptam meg. Aloha…

LooneyLuna23

Egy ideje már szerettem volna megnézni ezt a filmet, elsősorban a színészei miatt, a háttértörténetről ugyanis nem sokat tudtam. Pedig az a része is nagyon érdekes és elgondolkodtató, hogy az ötvenes években tényleg ilyen cselekhez kellett folyamodni, hogy a nagyközönség vevő legyen Margaret Keane munkájára, holott szerintem gyönyörűek és meghatóak a képei. Engem az se zavart, hogy mindig ugyanarra a kaptafára készültek a festményei, nekem tetszik mindegyik, de a kék ruhás kislányos kép a kedvencem.
Ami a színészeket illeti (hiszen elsősorban mégiscsak miattuk voltam olyan kíváncsi): Amy Adams ragyogó, mint mindig (lassan már jöhetne nála is Oscar-bácsi) és Christoph Waltz is remekel a szerepében, amire onnan jöttem rá, hogy az elejétől a végégig gyűlöltem a karakterét. Tudom, paradoxnak hangzik, de épp ezért remek, mert tökéletesen visszaadta a szerep lényegét: simán el tudom hinni, hogy Walter a való életben is ekkora ripacs volt (az i-re a pontot a bírósági tárgyaláson előadott nagyjelenete tette fel).
Abszolút érdemes megnézni, mert a nem feltétlenül pozitív alaptörténet ellenére egy hangulatos és kedves filmről van szó.

Kogoro

Megszoktam a Burton-Carter-Depp triót, és mindig örültem annak, ha egy-egy színész visszatért több Burton filmben is. Itt azonban nem ez történt, Tim bácsi bővítette színészi repertoárját, és új arcokkal forgatott filmet. Egy régi baráttal azonban ismét együtt dolgozott: Danny Elfman újfent fülbemászó dallamokkal festette alá a filmet.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján