Szöszi (2022) 56% 138★

Gyönyörű film egy csodás, ámbár megtört és meggyötört nőről.
Vontatott, hosszú, lassú, szenvedős de mindezt atmoszférában elbírta a film, sőt, jól is állt neki szerintem. Én nagyon vártam már, és nem csalódtam, nem igazán értem a negatív kritikákat őszintén.

Annyira különleges és művészi akart lenni a film, hogy számomra inkább lett zavaró és művészieskedő, bár a tartalom és az üzenet, úgy gondolom, átjött. Ana de Armas egy az egyben elvitte a hátán az egészet, ugyanakkor nagyon érdekes volt a technikai megvalósítás repertoárja is. Cserébe határozottan untam; nem tagadom, öt részletben, körülbelül egy hónapig néztem a filmet. Egyébként teljes mértékben laikus vagyok; mivel sosem kedveltem és sosem érdekelt Monroe, nem tudom, a film melyik része igaz és mi a fiktív. A hangulata oké, de nagyon rétegfilm. Általában szeretni szoktam a hasonló alkotásokat, de ez most nem igazán nőtt hozzám.

Többször nekiálltam már megnézni ezt a filmet, de olyan lassú és vontatott, hogy bealudtam rajta többször is. Nem igazán tudott teljesen lekötni, de most végre sikerült végignéznem. XD Nem lesz szerintem újranézős, ahhoz túl lassú, és uncsi volt, főleg a film hossza miatt is. De a látványvilág nem volt olyan rossz, a zenék is elmentek. Hallottam már Marilyn Monroe-ról egy csomószor, de így látni is, hogy bántak vele, nem csak, mint egy sztárral, de a magánéletében is. spoiler Aki körülvette őt csak kihasználta, megtörte, és meggyötörte őt. Nem tudni, mennyi valóságalapja van ennek, de biztos van olyan jelenete, ami megtörtént, és ez eléggé elszomorító, de mégis jó volt belátni Marilyn mögé, hogy és megismerni kicsit Norma Jeane-t is, mint magánembert, egy sztár mögött, akit úgy kreáltak, hogy szerepekhez jusson. spoiler Kíváncsi lennék, hogy mennyi valóságalapja volt mindannak, ami a filmben történt, de nem hiszem, hogy valaha is kiderülne… Ana de Armas eléggé hitelesen hozta Norma Jeane-t és Marilyn Monroe-t is, meg az érzéseiket is, olyan bájos volt, csak a magyar szinkronhangja nem igazán tetszett be nekem. XD

Én sosem szerettem MM-et, ahogyan a körülötte kialakult „kultuszt” se tudom mire vélni, így nekem nem okozott semmilyen traumát ez a film – hacsak nem a hosszával. :P

Elismerem, hogy nagyon nehéz sorsa volt, hogy hatalmas terheket cipelt, hogy rengetegen csak kihasználták, de akkor sem gondolom, hogy emiatt törvényszerű lett volna úgy viselkednie, ahogy. Nyilván rengeteget számít az ember közvetlen környezete, az, hogy kikkel kerül kapcsolatba, ugyanakkor hiszem, hogy valamennyi választása mindig van az egyénnek. És, hogy az ember a saját hibáiból tanul. Legalábbis kellene… És MM egy kifejezetten olvasott, bizonyos szempontból eszes nő is volt, szóval mindezek tudatában én továbbra sem tartom a vele történteket úgymond… „Törvényszerűnek”. És igen, vannak húzásai, amik az én szememben továbbra is csak nemes egyszerűséggel visszatetszőek. Nem fogom őt sosem szeretni, pláne nem dívaként tekinteni rá, de ami valamicske erénye volt, azt azért természetesen elismerem. (Hiszen egyetlen ember sem csak fekete vagy fehér, ugyebár.)

Technikai oldalról egy rossz szó nem érheti. A változó képi világ és arány, az áttűnések, az alkalmankénti vizuális trükkök, a zene mind kiváló, ahogy Ana de Armas átszellemülése is. Ellenben ahogy bemutatja a film Marilyn vagy Norma fájdalmas boldogság keresését a csillogáson keresztül, miközben belül kiskorától kezdve végigkíséri a szeretethiány az első felében még elég hatásos, viszont a keservesen hosszú játékidő miatt a második felében sokszor válik öncélúvá, előre láthatóvá és sajnos fárasztóvá. Messze nem tartom nézhetetlennek, de jónak sem.

Tudtam már egy-két dolgot a színésznő életéről, sejtettem hogy nem a valóságot mutatják majd be a filmben, hiszen az csak egy lenne a sok közül.
Viszont azért sokkoló volt megnézni. Benne voltak a spekulációk, a skandallumok, amik őt övezték, s talán sosem derül ki róluk, hogy a valóság volt-e vagy sem.
Viszont számomra az volt a sokkolóbb, amikor például a moziban adták az új filmjét s teljesen más jár a fejében, máshogy viselkedett. Azaz a belső érzelmei mutatta a szinésznő nem pedig azt, amit valójában érzett. Azt a részét tökéletesen eltudtam képzelni. Ahogy skrizofréniáját. Lehet, ha manapság élne már sokkal könnyebben élhetne, kezeltethetné magát, mint abban az időben, amikor színész csillag volt.
Néhol azért számomra is ijesztő volt. Főleg az elején, amikor a gyerekkorát mutatták be.

Talán pontosan ez is a legnagyobb ellentmondás Norma-val kapcsolatban. Egyszerre gyűlölte és imádta Marilynt. Egyrészt szüksége volt rá, mert a szerepek és a felépített imázsa nélkül semmi volt, másrészről senki sem látott a csodás külső mögé és nem értette meg. Ebben az a legjobb, hogy Ana de Armas lényegében mindkét karaktert tökéletesen hozza. A törékeny, érzékeny nő és a férfiak álma is megelevenedik általa, ami által tényleg eggyé válik Marilynnel. Nem csak külsejében, hanem hanghordozásában is tökéletes megegyezik az ’50-es évek ikonjával. Már-már teljesen megegyezik nőies, gyerekekhez hasonló tiszta beszédé az eredeti Monroe-val. Minden cselekedete, arcjátéka hiteles, és így még komorabbá teszi a filmet. Mert bár számtani lehetett arra, hogy bekukkanthatunk a függöny mögé, de a Blonde valójában egy elég nyomasztó utazás egy sokak által irigyelt sztár életében.

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/konnyek-mogott-rejtozo-szexsz…

szörnyű volt.
több okból is…
az egyik, hogy ez a javarészt kitalált könyv alapján készült film, úgy állítja be szegény Normát, mintha egy bődületes nagy $@!#% lett volna alkohol mámorban és gyógyszerekkel….

a másik ok ami miatt szörnyű volt ..
hogy tudjuk, hogy szegény Normának nem indult valami jól az élete ..
kiskorától kezdve bántalmazták…
és ezek a feldolgozatlan traumák az egész életére kihatottak…
egy bántalmazott és kihasznált nő volt…
nagyon sajnálom, hogy ezt a filmet hagyták róla elkészűlni….
szerintem inkább hagyni kéne békében nyugodni.

Kár, hogy Ana de Armas zseniális színészi játéka nem javít a film színvonalán…:( Nagyon nagy kár…Ezért jár csupán 5 csillag.
Művészfilmes fiktív történeten alapuló Marilyn Monroe történet. A képi világa, színészek, kosztümök zseniálisak. (kivéve egy jelenetet, amit már előre látok, hogy katolikus iskolákban kontextus nélkül kivesznek és okítják a népet…iykyk)

Akkor már inkább nézzétek meg a Spencer című filmet, hasonló koncepció, csak nem zsigereli ki és alázza meg szegény főszereplőt…
Megéljük-e valaha azt, hogy egy reális Marilyn Monroe filmet kapjunk??? Ahol nem csupán annyiból áll szegény nő, hogy szexszimbólum? Annyira ironikus ez a film, hogy egyszerűen hihetetlen… Nagy csalódás.

Hát sajnos csalódtam, pedig vártam a filmet, a korábban megjelent képek legalábbis ígéretesek voltak. Én kedvelem Marilyn-t, de szerintem ez a film egyáltalán nem azt adja, amit egy rajongó várt tőle. Hatásvadász, közhelyes és idegesítő. Nem ismerem amúgy a könyvet, ami alapjén készült, de nem is igazán szeretném elolvasni, hogyha az is hasonlóan színvonalas. Nem érte meg ez a három óra, habár volt ami tetszett benne, de tényleg a hatásvadász szóval tudom a legjobban jellemezni a filmet a rengeteg jelenettel, amit csak azért tettek bele, hogy a néző idegeire menjen. Ennél lehetett volna igényesebben is megfilmesíteni azt, hogy Marilyn milyen traumákon ment keresztül, ha mondhatjuk, hogy ez akart a film központi témája lenni.