Priscilla (2023) 62% 34★

Nagyon szeretem Sofia Coppola filmjeit, ezért nagyon vártam a Priscillát is, és végülis nem csalódtam, de még nem tudom eldönteni, hogy olyan maradandó élmény lesz-e számomra. Mindenképp meg szeretném megnézni majd eredeti nyelven is.
A hangulata és az (emlék)képei természetesen gyönyörűek.
Priscilla története azonban végső soron (bármilyen rosszul is hangzik ez) az unalom filmje, annak a bemutatása, hogy az arany ketrec még mindig ketrec és milyen úgy végigélni egy életet (vagyis egy részét), hogy annak nem te vagy a főszereplője. Alapjáraton nem szeretem az olyan filmeket, ahol a karaktereknek nincsen túl sok személyisége, de itt Priscillánál ez indokolt volt, sőt, lényeges. Hiszen 14 éves volt, amikor találkozott Elvis-szel. Pont az a lényeg, hogy esélye sem volt felfedezni, hogy ki is ő valójában.
(Side note: Amikor bejelentették a castingot, akkor nem értettem, miért Jacob Elordi-t választották Elvis-nek, de azóta a filmet látva (és a Saltburn kiváltotta imádatomnak hála), rájöttem, hogy az ilyen igazán sztár típusú, lényében karizmatikus embereket csak olyan színészre lehet bízni, aki bejön a színre és azt gondolod, hogy „ahw”.)

she is everything, he is just elvis

(+1 csillag priscilla hajának)

A Priscilla nem egy pörgős film. Hasonlóan Coppola Marie Antoinette filmjéhez, ez is lassan hömpölygő, a főhőse lelki világára közel fókuszáló alkotás. Ha lelassul az ember hozzá, akkor viszont egy érzelmes és elgondolkodtató, szemet gyönyörködtető alkotás. Tisztelettel közelít Elvishez, ugyanakkor nem fél attól, hogy megmutassa a híres pár kapcsolatának sötétebb oldalát is.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/02/05/priscilla-film-kritika/

fastfood

ez nagyon erőtlen és soványka volt, többre számítottam.