Priscilla (2023) 64% 51★

Nagyon szeretem Sofia Coppola filmjeit, ezért nagyon vártam a Priscillát is, és végülis nem csalódtam, de még nem tudom eldönteni, hogy olyan maradandó élmény lesz-e számomra. Mindenképp meg szeretném megnézni majd eredeti nyelven is. (~ Megnéztem – az.)
A hangulata és az (emlék)képei természetesen gyönyörűek.
Priscilla története azonban végső soron (bármilyen rosszul is hangzik ez) az unalom filmje, annak a bemutatása, hogy az arany ketrec még mindig ketrec és milyen úgy végigélni egy életet (vagyis egy részét), hogy annak nem te vagy a főszereplője. Alapjáraton nem szeretem az olyan filmeket, ahol a karaktereknek nincsen túl sok személyisége, de itt Priscillánál ez indokolt volt, sőt, lényeges. Hiszen 14 éves volt, amikor találkozott Elvis-szel. Pont az a lényeg, hogy esélye sem volt felfedezni, hogy ki is ő valójában.
(Side note: Amikor bejelentették a castingot, akkor nem értettem, miért Jacob Elordi-t választották Elvis-nek, de azóta a filmet látva (és a Saltburn kiváltotta imádatomnak hála), rájöttem, hogy az ilyen igazán sztár típusú, lényében karizmatikus embereket csak olyan színészre lehet bízni, aki bejön a színre és azt gondolod, hogy „ahw”.)

she is everything, he is just elvis

(+1 csillag priscilla hajának)

A Priscilla nem egy pörgős film. Hasonlóan Coppola Marie Antoinette filmjéhez, ez is lassan hömpölygő, a főhőse lelki világára közel fókuszáló alkotás. Ha lelassul az ember hozzá, akkor viszont egy érzelmes és elgondolkodtató, szemet gyönyörködtető alkotás. Tisztelettel közelít Elvishez, ugyanakkor nem fél attól, hogy megmutassa a híres pár kapcsolatának sötétebb oldalát is.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/02/05/priscilla-film-kritika/

Talán a 2024-es év legjobban várt filmje volt nálam a Priscilla, amikor pedig megnéztem, nem mondhatom, hogy csalódtam. Igaz, nem pörgős, de egy szerelmi történetnek nem is kell annak lennie. Taps jár a sminkeseknek, ugyanis a színészeket, főleg Cailee Spaeny-t szinte a felismerhetetlenségig átmaszkírozták Priscillának. Jacob Elordi nekem néha nem hasonlított (bár lehet, hogy ezt már csak a „túl sok filmet láttam Elvissel a főszerepben” okozza), de ettől függetlenül nagyon jól hozta a karakterét. A soundtrack bejött, bár én hiányoltam belőle Elvis számait, ugyanis mégiscsak az ő szerelmi életéről szól a film (bár biztos van valami oka, hogy miért nincs Elvis-szám). Nem tudom, más hogy van vele, de engem a vége megsiratott. Dolly Parton száma annyira illett oda a végébe (végtére is Elvis is ezt a számot énekelte Priscillának, amikor vége lett a válópernek és lementek a bíróság lépcsőjén), hogy ejtettem egy pár könnyet.
Nálam 8 csillagos a film, de plusz egy csillag a szereplőknek és a sminkeseknek, ezért lett kilenc.

fastfood

ez nagyon erőtlen és soványka volt, többre számítottam.