Aline – A szerelem hangja (2020) 69% 15★

Nagyon vártam, de – ahhoz képest – sajnos csalódás. Sokat akart fogni a film, de nem sikerült neki. Túl nagy időt szeretne bemutatni, ehhez pedig ez a játékidő (is) kevés. Ezen kívül pedig valóban vannak benne furcsa megoldások. Egyet kell értenem azzal a megállapítással, hogy tényleg nem kicsit bizarr, hogy ugyanaz a színésznő játssza el (55-56 évesen) a 12 éves kislánytól kezdve mindegyik Aline-életszakaszt. Ettől függetlenül el kell ismernem, hogy baromi ügyesen megoldották – a lehetőségekhez képest, persze. Úgy értem, tényleg volt benne valami gyermeki, plusz sokkal kontrasztosabban kiütközött a csúnya kislány „problematikája”. Szóval iszonyú furcsa volt, de ha már így döntöttek, érdekes volt a megvalósítás. (maszkmesteri szempontból)

Aztán. Ahogy már említettem, a film kapkod. Nem igazán hagy teret nagy mélységeknek, s bár a színésznő / rendezőnő elmondása szerint nem akart paródiát, sajnos vannak olyan jelenetek, amik azoknak hatnak. Kár érte. Nekem – például – nagyon nem tetszett az a jelenet, amikor Aline egy tévés interjúban Guy-Claude infarktusát ecsetelte. Nem ismerem az eredetit, nem tudom, tényleg ilyesmi volt-e a valóságban is, de ez nekem nem jött be. Nem tudtam nevetni rajta.
A történet igazából onnantól vehető igazán komolyan, amikor elérkezünk a féltávhoz, és a páros összejön. Onnantól már mélyebbre ereszkedik a dolog, ugyanakkor még így sem eléggé. Plusz volt, amit kihagytak és rossz néven vettem. Meg a férj halálát is olyan „lazán” intézték el, teljes hiányérzet volt bennem, nem érintett meg, nem hatott meg. Ami szerintem kicsit gáz.

Mindent összevetve nem rossz film azért, akár még többször megnézősnek is mondanám, de nagyon nem egy rongyosra gyűrős darab. Ha valaki Céline Dion filmet szeretne, sokkal jobb szívvel ajánlom neki ezt: [[https://snitt.hu/filmek/celine-dion-celine-dion-elete-2008]] S bár ez nem foglal magában akkora időt, mint ez a későbbi (nyilván), de mégis sokkal emberibb és mélyebb. A szerelmi szálat is komolyabbnak éreztem ott, azon tudok sírni akár tizedjére is. Ezen szerintem nem. Ezen csak mosolyogni tudok, mert tényleg vannak benne kedves / vicces pillanatok. De túl nagy drámák… Hát… Egyedül a gyerekvállalásnál éreztem, meg amikor elmegy Aline hangja. Na, ez a két momentum elég erősen meg van ragadva a filmben, de a többi… Elnagyolt. (Illetve még a minden lében kanál anyuka karaktere telitalálat, bizonyos szempontból talán jobban is, mint a 2008-as filmben. De kb. ennyi.)

Ja, igen: Sylvain Marcel esetében viszont meg kell jegyeznem, hogy Hű. Meg ha. *-* Nekem nagyon tetszett a „bácsi”. :D

Nem sokat tudok Céline Dion életéről, de ha fele igaz annak, amit ebben a filmben mutatnak, akkor nem semmi famíliából jött. És a szerelembe esése sem lehetett semmi.
Kellemes, romantikus film volt. Aline karakterét éreztem egyedül párszor soknak, mintha örökre megragadt volna egy gyerekszinten.

Én komolyan nagyon sokat vártam el tőle az előzetese alapján, és nagyon szeretni is akartam, de végül egy rettenetes nagy csalódás lett. Még talán az első 20-30 perc érdekes volt, de aztán a többi átmen egy katyvaszba. Az idő teljesen szétcsúszott, gőzöm sem volt, mikor 12, 21, vagy éppen 40 éves a főszereplő. És ezen az sem segített sokat, hogy ugyanaz a színész játszotta az összeset. A szerelmi szál is megült, meg hát, úgy minden elakadt egy ponton, és vártam a megváltást, de az egyszerűen nem jött el. Egyre jobban kezdett untatni, az utolsó fél órát már rettenetesen untam úgy is, hogy mellette mást csináltam. A végét meg végképp nem értem, de ha őszinte akarok lenni, már nem is akarom megérteni.
Nekem ez egy teljes mértékű csalódás, kár is tovább ecsetelnem a dolgot. Megbántam, hogy megnéztem, de ezt a hibát nem követem el még egyszer…