Nyár (2018) 88% 8★

Nem életrajzi film, hanem tisztelgés és hangulatjelentés a nyolcvanas évek Leningrádjának bizonyos részéről. Mondjuk klubélet, peresztrojka és rock(féleség).

Májk Naumenkó (Майк Науменко) már „befutott” rockzenész, legenda, Viktor Coj (Виктор Цой) pedig felkerekedik, hogy megmutathassa a dalait ennek a bizonyos Májknak. Egyből össze is barátkoznak, nagyon szoros barátság lesz ez, odaadó, amennyire csak lehet, még azon is túl.

Szóval van ez a barátság szál, főleg zenei téren. Ahogy elintézi Májk azt a fellépési lehetőséget abban a klubban…Mert hogy miről szól egy dal, ha úgy nézzük, vagy így nézzük. Aki félre beszélne, menjen csak kompótért!:)
Aztán van a korabeli rendszer szál. Amikor ülnek például a fiatalok a nézőtéren, és kezet felemleni sem szabad, rendszerellenes.
Van a korabeli élettér szál. A (helyi mércével mérten) baromira híres zenész a feleségével és gyerekével egy társbérletben lakó talán a szoba saját használatú, de az sem biztos. A kezdő jelenet ugyanakkor egy heppening a tengerparton, szabadságnak látszó teszünk rá érzés.
Aztán van a zenei vonal. Ócskapiacról, esetleg fű alatt szerzett bakelit, szalagosmagnóra átvett cucc, szövegek kockás füzetbe legyezve, ki tudja milyen módon, a fordítás mellékelve. Sokszor elhangzik Lou Reed, David Bowie, Blondie, T-Rex, ilyesmi. De Májk is zenél sokat, zenekara a Zoopark, Viktor is zenél sokat, neki meg a Kino van. Egyszer tényleg teljesen felpörög, és a közönség is spoiler És születnek hangfelvételek is, házi zugstúdióban, a borítót pedig maga a zenész rajzolja színesceruzával a kisasztalon.

Van egy nagyon halvány, nagyon finom szerelmi szál. Itt még nem tudni, mi lesz a vége, spoiler és nagyon bájos az a rész, amikor Májknak ajándék kell, megvesznek az ócskapiacon egy csésze kávét (kuriózum) csészéstől, el kell vinni Májknak, trolin, közben Billy Idol énekli a Passengert, pontosabban az utazó közönség énekli, néha karikatúrává válik a fejük.

Rettentően tetszett, friss, tele ötlettel, apró jelzéssel, nem lehet győzni venni az adást, folyton táncolhatnékod lesz, miközben a feliratra is figyelned kell, hiába az a sok évnyi orosz óra.

Eredeti nyelven, felirat nélkül néztem, úgyhogy nem igazán tudom értékelni… bár attól tartok ha értettem volna mit mondanak se tetszett volna sokkal jobban. De még így is egy jó 5* nekem. :D
Tetszettek az épületek, időnként a hangulat, de legeslegjobban az „összefirkált” zenés bejátszások! *w*♥

Néhol kicsit furi volt, de a zenéket imádtam. Ez egy ilyen film. Szeretni kell a zenét.

Hát ez valami hihetetlenül jó volt.
Ez is egy volt azon kevés filmek közül, aminek csak a leírását tudtam, de nem néztem meg az előzetesét, bár ez nem célzott volt, csak így alakult.
De egyáltalán nem bántam meg. Annyira magával ragadó a hangulata, hiába játszódik a kommunizmusban, itt nincs annyira jelen, mint a Hidegháborúban, de nyomokban megtalálható (koncert a csendben ülő közönség előtt, társbérlők egy hatalmas lakásban, cenzúra). A zene meg még napokig fog a fejemben szólni, és kikeresem az összeset, ami megszólalt a filmben.
Az oroszoknak meg a rocktörténetet ismerőknek mondjuk biztos többet mond, mert ők ismerik a zenészeket, akikről szól a film.
Jim Jarmush-érzésem volt egyébként. Nyomokban megtalálható szerintem a hatása. :)

#Lumiere