Pawlikowski legújabb alkotása egy évtizedeken és országokon átívelő szerelmi történet. A Hidegháborúban egy lengyel zenész és egy énekesnő kapcsolata bontakozik ki előttünk, akiket egy idő után elválaszt a férfi disszidálása. A nő a kommunista rendszerben próbál érvényesülni, miközben szerelme a… [tovább]
Hidegháború (2018) 45★
88' · francia, egyesült királysági, lengyel · dráma, romantikus, történelmi 12
Képek 19
Szereposztás
Joanna Kulig | Zula |
---|---|
Tomasz Kot | Wiktor |
Borys Szyc | Kaczmarek |
Agata Kulesza | Irena |
Cédric Kahn | Michel |
Jeanne Balibar | Juliette |
Adam Woronowicz | Konzul |
Adam Ferency | Miniszter |
Kedvencelte 2
Várólistára tette 121
Kiemelt értékelések
Pontosan ezekért a filmekért kellene az embereknek jobban kinyitni a szemüket, hiszen egy lengyel filmről van szó, ami pont e miatt, hogy lengyel és nem egy nagyszabású, hatalmas színészi gárdát felvonultató amerikai film, képesek az emberek többsége elnézni felette.
A történet egy alapvető és agyonhasznált elemet csomagol be újként, ami nem más, mint a szerelem.
A képi világ egyszerűen lenyűgöző! Olyan mértékben volt képes megfogni a tényleges hidegháborús időszakot, hogy egyáltalán nem erőlködött.
A színészi alakítás bámulatos, főleg a Zulát alakító Joanna Kulig, minden elismerésem!
Alapvetően tetszett, jó filmnek tartom, de vannak vele gondjaim.
Hiába, hogy egy alapvetően szomorú filmről van szó, mégis ennek az ábrázolása nekem túl édeskésre sikerült.
Hiányoltam a kemény drámai történéseket, a szikárabb jeleneteket. Valahogy nem volt eléggé kontrasztos az ábrázolás (a fekete-fehér megvalósítás egyébként rendben volt).
Nem igazán volt látható az események oksága, így nekem kissé képeskönyvszerűvé vált a film.
A színésznő – bár nagyon szimpatikus – , de a parasztlánysága – ami pedig nagyon fontos része karakterének – szerintem nem igazán sikerült, bár gondolom erről nem igazán ő tehet.
Tulajdonképpen a cím is inkább félrevezető, mert nem volt igazán hideg és háborús a film, semmilyen értelemben.
Ugyanakkor mégiscsak megmutat egy történetet (valamennyire egy kort is), amin kissé elidőzhet az elménk, szívünk; kicsit elandaloghatunk a szép lengyel dalon: „Dwa serduszka cztery oczy łojojoj”
A fenntartásaim mellett is ajánlom a megnézését.
Egy keserédes szerelmi történet a kommunista Lengyelországból, amihez Pawlikowski a szülei történetéből merített ihletet.
A férfi egy tehetséges zeneszerző, aki kolléganőjével járja a vidéket, és gyűjti a népdalokat. A nő egy fiatal lány, aki jelentkezik a férfi művészegyüttesébe, és igy alakul meg a Mazurek (1948-ban alakult a Mazowsze együttes). A férfi Berlinben disszidál, a nő inkább a kényelmet választja. A filmhez a kulisszát Varsó, Berlin, Szplit és Párizs adja, és a szerelem történetén keresztül nagyon ismerős képet mutat a szocialista országokról.
A film zenéje a lengyel folklórból építkezik az első felében, a második felében a jazz kap nagyobb hangsúlyt.
#Lumiere
#Projekt 100