Pillangó úrfi (1993) 79% 35★

Megnéztem néhány fotót, láttam Irons tekintetét néhány pillanatra és mivel teljesen odavagyok érte, a külsejéért, a stílusáért a színészetéért, gondoltam, ez a film nekem való.
Az első egy órát követően már abban voltam biztos, hogy nem az én filmem, és Cronenberg is elmehet a sunyiba. Következetlen, fontos árnyalatok és kontextusok hiányoznak a filmből, olyan, mintha egy mesét olvasnál, amelynek nemhogy realitása nincs, de légből kapott és könnyed, súlytalan… aztán valamiért az egész hirtelen rendkívül komollyá és törékennyé válik, és elkezdtem nagyítóval figyelni.
Én Ironst nem tudom… egyszerűen éteri a látványa, nem is tudom teljességgel befogadni, talán a tekintete, talán a hangja vagy a kezének nagyon finom ívű, sznob, egyben mégis fennkölt mozdulatai, de nálam eltört a mécses. Kimentem cigizni, gondoltam, most már megnézem, csak miatta, John Lone számomra nevetséges volt női ruhában.
Aztán ismét történt valami, amit egyszerűen nem tudok megmagyarázni, mintha ugrálnánk az időben. Egyszercsak Lone-t kezdtem el figyelni, immár férfiként, de ugyabban az álarcban és álcában és valamiért teljesen letaglózott.
Rettentően furcsa, zsigeridegen film, semmi sem passzol mégis áthatja valamifajta bánat és fájdalom, némi magánnyal és sírontúli csenddel kavarva, amely képez egy burkot, és körülveszi a káoszt amit Cronenberg megálmodott és a végére lesz belőle egy furcsa, átlátszó, de érintehetetlen gömb, ami magába zárja a filmet és egy végső formát ad neki.
Le vagyok sokkolódva.
Egyértelműen nagyon tetszett, de nem merném megkockáztatni, hogy elmeséljem, mit is láttam. o.O

Cronenberg talán legjobb filmje, amit eddig láttam, úgy, hogy ez köztük a legkevésbé „Cronenberges”.
Ebben nincsen semmi olyan undi dolog, ami az ő filmjeit jellemzi, hacsak a spoiler nem tartjuk annak, de én ettől eltekintenék. Nem különösebben izgalmas film, de azért fordulatos történet, nem kiszámítható a vége. Nagyon tetszett, annak ellenére is, hogy Jeremy Irons ebben a filmben is pont olyan volt, amiért nem igazán szeretem őt. A távolba meredő szomorú kiskutya-szemekre gondolok persze, amit nagyon jól csinál, a baj inkább az, hogy mást viszont nem nagyon nyújt. John Lone is jó volt igazából, de ő nekem ugyanez pepitában, igaz, hogy az ő esetében az arc merevsége, az titokzatos, kifejezéstelen mosoly, ami a film egészében az arcán ül értelmezhető a karakter részeként.
A film igazi dráma, és nem utolsósorban igaz történeten alapszik, ami még érdekesebbé teszi.
Nekem most kifejezetten jól esett ez a film, szerettem.

Jó volt, ám én mégis forgattam közben a szemem. Amire rá próbált világítani a film, az nagyon tetszett, azonban a tálalás, a kivitelezés… Hát az már kevésbé.
Nem tudtam eldönteni, mit kezdjek Renével. Egyszer elképesztően szerettem, egyszer meg rémesen utáltam. spoiler Értem én, hogy kereste önmagát, de voltak itt bőven dolgok, amiknél igazán eldönthette volna már az elején, hogy akkor most tulajdonképpen WTF. (nem lett volna az olyan nehéz)
Aztán a másik problémám, amit a film végére sem sikerült megfejtenem: hogy nem vette észre?!?! Oké, az elhangzik, hogy végig tiszteletben tartotta a kultúráját. De bakker, amit megmutattak nekünk, nézőknek, miket műveltek ezek abban a szobában, hááát… Igencsak fel kellett volna, hogy tűnjön főhősünknek a spoiler. Ugyanígy az spoiler
A vége nekem túlságosan szentimentális lett (igaz történet ide, igaz történet oda), és elvártam volna ugyanezt a lépést mindkét oldalról. Ha már… Oké, „felcserélődtek a szerepek”, eljutott a tudatomig, de akkor is.
Jeremyt viszont megdicsérem, csodásan spoiler Rémesen élethű lett. :O :))))
Mindent összevetve nekem ez most kevésbé tetszett, mint például a Dead Ringers. A sztori egy idő után az érdekes események ellenére túlságosan átment „nyálba”, ami nekem tönkre vágta a hangulatot. Ettől persze még jó film. Többször is meg lehet nézni. :)))

Akadnak a történetben méretes kérdőjelek, de, ismerve a valós eseményeket, ott is voltak bőven furcsaságok (mondjuk ki kereken: az egész valami hihetetlenül furcsa), így tulajdonképpen, nincs min meglepődni. A színészek viszont nagyon jók voltak.

Kifejezetten tetszett ez a film, bár van benne néhány zavarba ejtő fordulat. Viszont a két világ találkozásában, és a „szerelmi történetben” van valami megejtő. Mivel nem olvastam végig az ajánlót mielőtt nekifogtam volna, volt nagy meglepetés, de akkor is jó volt végignézni. Számomra az egyik legjobb Cronenberg film.

Ez a film remek érv amellett miért fontos a szexuális felvilágosítás.