W.E. – Országomat egy nőért (2011) 70% 23★

Nem is tudom, hogy tudnám összefoglalni, amit most láttam. Hiányosnak érzem karakterileg, noha Wallist rendesen kibontották a levelek által, és próbálták megértetni velünk, hogy milyen is volt ő. Wally is érdekes lett volna, ugyanúgy Edward és Jevgenij, de megértem a „rendezőt”, hogy a nőkön volt a hansúly, bármit is sugall a cím. Képileg színes, igen gyorsan mozgó rohanó, kissé túldobált zagyva. Jevgenij és Wally kapcsolata számomra mű volt és kitalált, lehetett volna természetesebben is megoldani, ha már az arcmimikájuk kapott néhány külön képkockát. A zene gyönyörűséges, Abel Korzeniowskitól el is várható, garantált zenei élmény. Bár szerintem a művei kicsit túllépték a film szintjét. Három csillag a filmnek, plusz kettő a zenének.

Nekem ez tetszett.
Először is a történet. Edward esete tényleg egy különös szerelmi történet, A király beszéde (2010) megmutatta az egyik oldalt, ez meg most egy másikat. Hogy végül mit gondol az ember az egészről, az már más téma, de hallgassuk meg ezt a forgatókönyvet is. Micsoda helyzet: valaki Anglia trónját adta oda, valaki pedig elfogadta ezt a számunkra elképzelhetetlen áldozatot.

Nem tudom pontosan átérezni azt a rajongást, ami a királyi családot illeti arrafelé, de ez a film abból is mutat egy kicsit. Az árverésen elhangzó – gondolom életszerű – összegekről most nem beszélve, van egy család, ahol az asszonyok tiszteletük jeléül Wallis Simpsonról nevezik el a lányukat, és ez a lány is bármikor képes a korabeli történések közepébe visszaképzelni magát. A rendezői megoldás ennek érzékeltetésére az – nem túl eredeti, de én ezt bírom –, hogy ráközelít mondjuk egy teáskannára, amely mire újra eltávolodik tőle a kamera, már egy más dimenzióban tölti be a szerepét. Vagy pl főhősünk nekitámaszkodik egy falnak, amely fal másik oldalán egy pillanat múlva egy sok évvel azelőtti történet zajlik, ki lehet lesni. És nézzük csak meg jó közelről a kezét, a szemét, a ruha esését, az ujjak érintését. A jelmez, a smink pedig gyönyörű, nagyon mutat. Erős képi világ, na!

Szóval rendben volt ez önmagához képest. Jó, lehet mondani, hogy az a verekedős jelent elég Guy Ritchie-s lett. a zene talán túlzás, de a végét például nem szúrta el, egyáltalán. És az a látomásos tánc-jelenet pedig kifejezetten nagyon tetszett, videoklip a filmben.

Az úgy volt, hogy először láttam a plakátot a rajta szereplő James D'Arcy-val, ment is a várólistára. Aztán felfedeztem, hogy Oscar Isaac is szerepel a filmben, még jobb. Ezután elolvastam a történetet, ez is egész ígéretesnek tűnt. Végül jött a feketeleves, hogy a rendező és a forgatókönyvíró személyében nem mást köszönthetünk mint a pop nagyasszonyát, azaz Madonna-t. Itt kezdtem el kicsit félni és ez nem is volt alaptalan. Ha egyetlen kérésem lehet, akkor tiltsák el Madonna-t a rendezői széktől és a forgatókönyvírástól, mert ez tipikus példa arra, hogy milyen az, amikor valaki valami olyanba kontárkodik bele, amihez nincs meg az adottsága. Tisztelem és szeretem is őt, mint énekesnő, de a filmes világ annyira nem az ő terepe.
Maga a film túl művészi akar lenni, ez jól látszik az egyes kamera beállításokon, de közben a nézőt abszolút nem engedi közelebb magához. Kb. 45 perc telik el úgy, hogy sűrű kamerarángásokkal ugrálunk egyik idősíkról a másikba, aztán valamennyire stabilizálódik a helyzet. A karakterkidolgozás szintén gyenge lábakon áll, ahogy a színészi játékkal is adódnak gondok .
Leginkább Abbie Cornish lóg ki a sorból, érzelmeket alig látni rajta és ennek híján a karakterében zajló drámákat sem tudja rendesen átadni. Andrea Riseborough is csak szürke önmaga, tud ő ennél sokkal jobbat is. James D'Arcy nem rossz, de mivel karakterkidolgozás nem sok van, ő is csak abból tudott dolgozni, amit kapott. Oscar Isaac-et most először láttam kimondottan romantikus szerepben, nyilván ebben is megállja a helyét (és kiltben sem utolsó látvány).
Szóval lehetett volna ez egy nagyon szép és drámai film, csak sajnos nem a legjobb kezekbe került. Részemről egy közepest szavazok meg neki.

Könnyű idealizálni egy kapcsolatot kívülállóként, legyen szó múltbéliről vagy jelenkoriról, hírességekről vagy a szomszédainkról. Nem akarom történelmi szempontból elemezni a filmet, egyrészt mert nem ismerem Edward és Wallis történetét a felszínesen kívül, és mert nem is tudhatjuk, mennyire eltorzítva informálódhatunk az egészről. Gondolom, a korona igyekezett magát a legjobb színben feltüntetni akkor is. De el a politikával! Itt van egy film, melyet Madonna rendezett, és azt kell mondanom elég korrekt alkotás. Nem először láttam, és nekem most is ugyanúgy tetszett, mint korábban. Látom a kliséket, látom a hibákat, de ettől függetlenül szerintem egészen jó. Szereposztás és zene szempontjából különösen remekel. Egyetlen cringe a magyar cím…

Anno szerintem a plakát miatt néztem ki magamnak. Értem mivel akart hatni rám, de én nem akartam, hogy rámerőszakolja magát, ezért nem is tetszett. Madonna maradjon csak a zenénél (bár már az se nagyon megy szegénynek). A sztori kicsit fura volt, az elején nem is értettem ezt a sok időbeli ugrálást, túlságosan hosszú volt a film, és még sorolhatnám, de a jelmezek és a sminkek nagyon tetszettek.

Soha nem gondoltam, hogy film ennyire elvarázsolhat, de megtörtént.

Egyébként Madonna Masterpiece c. dala miatt néztem meg, mert a klip a filmből is tartalmaz jeleneteket, és eléggé megfogott. Ne hagyjátok ki, remek film!

Nekem tetszett, bár a rendező nevét meglátva rendesen meglepődtem a végén.
Az biztos, hogy hozzá kell szokni a hirtelen váltásokhoz a két idősík között, de ha egyszer az ember hozzászokik, akkor már nem vészes.
Nem tudom, melyik nőt sajnáltam az elején jobban, az biztos, egyikük élete sem volt egyszerű.