Az idők végezetéig (A katedrális 2.) (2012–2012) 81% 21★

Szégyen, hogy egy 2012-es alkotásról én csak 2016 vége felé közeledve hallok először, főleg, hogy az egyik kedvenc minisorozatomnak a folytatásáról van szó. Imádom a Katedrálist, már vagy négyszer tuti láttam (lehet, hogy kb. évente?), és nem tudom megunni, minden alkalommal elfog az megmagyarázhatatlanul vegyes, mégis inkább kellemes érzés.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet a folytatás, ugyanis nem csak a történet, de a szereplők is nagyon megfogtak a Katedrálisnál, így kicsit félve kezdtem el ezt, de aztán hamar megnyugodtam, hogy itt is tudtam rögtön szeretni egy-két szereplőt és persze utálni is jó párat.
Maga a történet nagyjából ugyanaz az ármány és gonoszkodás, mint a K.-ban, épp csak 200 évvel később…
Annyi változás volt, hogy e 8 részt valamiért sokkal nyomasztóbbnak éltem meg, sokkal mélyebb hatása volt rám, és nem tudom megmagyarázni miért. Mintha itt sokkal kevesebb örömteli, felszabadult pillanat lett volna, mint a K.-ban, épp ezért tiszta gyomorideg jött rám a végére. (Mert persze nekem egyben kellett megnéznem rögtön és azonnal.)
Oké, hogy K.-ban is gyűlöltem pár szereplőt, de itt konkrétan ez meghatványozódott a pondróféreg rohadék Godwynnál. Hát komolyan mondom, azt az embernek nem nevezhető izét a púpos homlokával együtt addig ütöttem volna, amíg mozog! TEJÓÉG! Nagyon-nagyon-nagyon kiverte nálam a biztosítékot, nem sok karaktert gyűlölök meg ennyire kegyetlen módon, de őt triplán is. Még az anyját sem sikerült ennyire megutálom, pedig aztán követi őt szinte rögtön.
A kedvelhető karakterek között volt Caris, de fele annyira sem, mint Aliena, ugyanis Caris tetteit néha nem értettem, bármennyire is akart hű maradni Kingsbridge-hez… Zavart a szerelmi szál hiánya is úgymond, sokkal kevésbé éreztem a szerelmesek között a szikrát, mint Aliena és Jack között.
Ami pedig még dühített az a gonosz szereplők sorsa, ugyanis, igen, megkapták a „jussukat”, de könyörgöm, ennyi? spoiler
Illetve még a vége volt nekem kicsit gyors. Oké, hogy végül is győztek spoiler, és happy end meg love forever, de nekem ez nem jött át, talán valami levezetés a sok megpróbáltatás és szenvedés után nem ártott volna, úgy gondolom. (Ahogy az előzményekben…)
A lényeg a lényeg, hogy nagyon jó volt, nagyon tetszett, de nem lesz kedvenc, mint a K., viszont akárhányszor fogom azt újranézni, ez fogja követni.
Na meg persze Fenyő Iván és Árpa Attila… XD :D Ehhez nincs is semmiféle hozzáfűznivalóm. :'D