Az utolsó ellenség (2008–2008) 80% 17★

Csak azért néztem meg az első részt, mert szerepel Benedict Cumberbatch (ez a név…mindig megszenvedem a leírását xD) és Robert Carlyle, akit az Alul semmi óta megszerettem. Azt kell mondjam, beszippantott a sztori.
Az elején még tétlenül ültem, azt sem tudtam, hogy éppen milyen sorozatot nézek, de aztán elkezdték csepegtetni az információt. Nehezen bontakozik ki a teljes kép, ám annál inkább elképedünk tőle. Van itt nekünk egy „járvány”, egy „halott” tudós, egy „gyászoló” nej és egy zseni, aki túl „sokat” tudott. Ennél a mini-szériánál mondom azt, hogy ne vegyünk semmit biztosra. A végén persze majd jönnek az „ááá…annyira tudtam, olyan kiszámítható, lerágott csont” kifejezések, ám figyelembe kell venni, hogy ezekből az elején nem is lehetett szinte semmit érezni. A légkör természetesen adott ahhoz, hogy kellően misztikusnak tűnjön az egész, de a megoldás pofon egyszerű. Legalábbis így utólag. Végig a szemünk előtt történik minden, viszont csak akkor tudatosul igazán, amikor eljön az ötödik rész legvége. Ahol szó szerint kimondja Eleanor, hogy eddig ezt láthattuk és ez fog történni majd a jövőben, amit nem láthatunk. És ami engem illet, nem is akartam volna többet látni belőle. Egy olyan jövőképet vázolt fel, ami nyomasztóbb, mint az egész sorozat egybe véve. És ezt bizonyítja az utolsó snitt: Már csak az álmaid maradnak szabadok. Ha pedig kilógsz a sorból, akkor már csak azok maradnak neked, mert más nem fog.
Stephen karaktere olyan, mintha Sherlockot mutatná be, miért is lett olyan, amilyen. A meg nem értett géniusz, aki retteg a betegségektől, a fertőzésektől, meg ámblokk az emberektől. Ám annál jobban szereti a rejtélyeket. Márpedig ő egy rejtélyes és elég bonyolult ügybe kerül bele saját akaratából (spoiler). Yasimot újdonságnak tekinti az életében és egyenesen a megszállottjává válik (talán közrejátszik egy kis testvéri rivalizálás is ennek a kialakulásában). Ez is vezet el ahhoz a kegyetlen végjátékhoz, amit el kell szenvednie. Ahogyan az elején kijelentette, hogy azt szereti, ha nyugodtan van a saját világában, annyira utálja azt, amikor megmondják neki, hogy ez már nem így működik. Ő veszíti a legtöbbet a sorozat folyamán. Nem elég az, hogy hiú ábrándokat kerget, hanem még el is várják tőle, hogy mostantól nyugodtan kergesse azokat, mert sose lesz belőük semmi. Ennél kegyetlenebbül nem lehet senkivel elbánni.
Yasimról, annak ellenére, hogy ő a másik főszereplő, nem igazán lehet megtudni semmit. Elég érdekes, hogy a spoiler és a végén már nem rest nyíltan felvállani. Bár, kár lenne tagadnia a nyilvánvlót, miután már úgyis bevallotta. De ezen túl nincs túl sok a karakterében. Csak úgy van és okozza a bonyodalmakat. Nem volt se mélysége, se mondanivalója a karakterének. Ugyan ez mondható el a férjéről, Michaelről, akin nem érzem azt, amit az elején állítottak róla (kedves, aranyos, becsületes, igazságos). Pont ezek ellentéte igaz rá. Még azt sem mondanám, hogy a végére ez megváltozik, mert ugyan van egy jelenet, amikor elbúcsúzik az öcsétől és hagyja őket elbúcsúzni Yasimmal, de ezen túl teljesen olyan, mintha Mycroft egy sokkal gagyibb verzióját látnám. Kiábrándító.
David Russel viszont legalább annyira sokrétű, mint Stephen. Jó időbe telik, míg kiderül, hogy mi is volt a motivációja. Azt hinné az ember, hogy ő lesz az ügyeletes rossz fiú, de akkor kiderül valami róla, ami miatt megváltozik a véleményed. Így van ez Daviddel is, aki bosszúból kezd neki hadjáratának. Hogy mit tud mindenről, ami a kis csapat körül folyik, az igazán csak a legvégén derül ki a történetnek.
A többi mellékszereplő adja az elvárt figurát. Vannak politikusok, üzletemberek, titkos ügynökök. Mindenki a saját hasznát lesi a történésekből, aminek a kiindulópontja a legfontosabb mellékszereplő, aki már majdnem a fő is, a T.I.A. program, a „nagy testvér, ami mindent lát”. Ha nem lett volna a karakterekre kihegyezve a sorozat, akkor egyértelműen a program lett volna a főszereplő, mivel minden amiatt történik, hogy bevezethessék. Folyamatosan jelen van és bonyolítja a dolgokat, annak ellenére, hogy csak egy laptopról beszélünk és a rajta levő szoftverről.
Szóval azoknak ajánlom, akik szeretik kissé romantikusnak tűnő, elgondolkodtató darabokat és nem félnek attól, ha a sztorinak nem happy end a vége. Valamint a Ben-fanoknak kihagyhatatlan. Az ilyen szerepeket, mintha rá találták volna ki. Tehát itt is brillírozik. Nem egy könnyed sorozat és nehezen is indul be, de ha a holt-ponton túl lendül, akkor nagyon pörög.

Ezt a sorozatot is Benedict Cumberbatch miatt néztem meg (másodjára meg a plecsni miatt, haha). Érdekes sorozat. Nem lesz a kedvencem, de egész jó. Van benne minden, ami kell, bár kicsit nyomasztó. A vége meg… Egyáltalán nem tetszett. :(

Ez az egyik legkedvencebb minisorozatom. Nagyon izgalmas, mert van benne minden: összeesküvés, romantikus szál, testvérrivalizáció…
Szerintem okosan lett összerakva és még hangulata is van! Plusz Benedict már itt határozottan remekelt az érzékeny zseni szerepben.
És ha ezt olvasva mindjárt azt gondolnád, hogy „ biztos csak olyan mint Sherlockként, ezt már ismerem… ” , akkor tévedsz ! Sõt, aki úgy érzi mondjuk, hogy a filmjeivel eddig nem tudta annyira megfogni, annak ajánlom ezt a sorozatot.
Szerintem megéri megnézni.