Az essexi kígyó (2022–2022) 69% 38★

Nagyon szép, lassú, gyönyörű színhasználatú és mocsaras hangulatú sorozat. A szimbolika kiváló, ahogy a tudomány-vallás-babonaság párhuzama is. Egyetlen dolog volt felesleges; a romantika. Szerencsére utóbbi lassú kibontakozású és bár lényegi elem, nincs minden pillanatban leerőltetve a néző torkán. Mindenesetre, mint a többség, én is a kapcsolat ellen voltam. Cora karaktere engem kegyetlenül idegesített; az a típusú nő, akinek bár a lexikális tudása nagy és roppant okosnak vallja magát, a való életben és főleg a társas kapcsolatokban elveszett gyerekként viselkedik. Nem veszi észre a körülötte lévők érzéseit, ezért folyamatosan mindenkit akaratlanul bánt. Will Ransom hidegen hagyott. Az elején kedveltem, a végén nem annyira, de nagyrészt abszolút semleges maradt. Párszor zavart a vaksága és a dolgokhoz való hozzáállása. Nem olvastam a könyvet, így nem tudom, mennyire van vagy nincs jelentős szerepük a mellékszereplőknek, de itt abszolút felesleges volt minden mellékszál. Pedig a Doki, sőt Martha sztorija is sokkal érdekesebb volt, mint a két főszereplő közötti akármi. A kedvencem Stella lett; őt egész szépen kikerekítették a végére, bár így is keveset szerepelt.
Hosszúnak érzem a mini sorozatot, bár nekem a semmi-nem-történős, cserébe nagyon hangulatos első pár rész sokkal jobban tetszett, mint az utolsó epizódbeli izgalmak. Szerintem erre elég lett volna egy tömörebb, hosszabb film, mindenesetre ahhoz képest, amilyen rossz értékeléseket olvastam, nekem kellemes csalódás volt. A vége viszont irtó langyos.

Ez a sorozat úgy ahogy van gyönyörű.
Mindenről szól. A MINDENről, úgy igazán, magas szinten, kifinomultan, művészien, ízléssel.
Rettentően fájdalmas végignézni. És ehhez rögvest hozzá kell tennem, hogy valószínűleg csak azon hasonszőrű filmnézők fognak velem egyetérteni – egyúttal nekik szívből ajánlom ezt a filmet – (az eddigi értékelésekből vontam le ezt a következtetést), akik nagyon mélyen megsínylettek már szerelmeket, akik voltak már korábban, (akár most) igazán reménytelenül szerelmesek, akik számára az a szerelem volt a minden, amiért a Világot is képesek lettek volna felforgatni és/plusz rendkívül érzékenyek a szépség és a fájdalom különös elegyére. Ilyen ez a sorozat: gyönyörű és rendkívül fájó, szívbe maró, sóhajtozásra késztet.
Olyan csodálattal néztem Danest. Olyan csontig hatoló az a tekintet, az a mimika, átlát a bőrön, szorongatja az ember zsigereit, annyira tökéletes volt itt, annyira ő volt, igazán Ő volt Cora. Az önzéssel, a bájjal, a szenvedéllyel, némi cinizmussal, önfejűséggel és igazán-szerelemmel. És akkor ott van Hiddleston, a másik jégszemű, aki átlát rajtunk, eleven radioaktivitás, sugárzik belőle a bölcsesség, a mélység és a hűség-hűtlenség mételye, és egyszerűen nincs sem férfi sem nő, aki ellen volna képes állni neki. Ilyen hát Cora és Will.
A mellékszereplők ugyanígy brillíroznak; az egész sorozatban mérni lehet a precíz, magas szintű és kiemelkedő színészi munkát. Frank Dillane-nek én díjat adtam volna, parádés… elképesztő a játéka.

Ez a sorozat a MINDEN-ről szól: a bűnökről, a kísértésről, a megbánásról, a cinizmusról, az eltökéltségről, az igazi szerelemről (amit nem a romantikus mesékből kell elhinni), az egyenjogúságról, a csupasz érzelmekről, a halálról, hitről és tényekről. Az Életről, teljes egészében.
Lassan, odafigyelve érdemes nézni, minden képkockáját, minden mondatát érdemes beszippantani, magunkávé tenni, mert nagyon értékes darab, rendkívül ritka gyöngyszem a mai sorozatválasztékban. Az első rész után biztos voltam benne, hogy nekem készítették.
Csodálatos, tízpontos, bekerült a nagy kedvencek közé. Sosem felejtem el. ♥

A sorozatot elsősorban Tom Hiddleston miatt kezdtem el nézni, bár maga a történet és a helyszín is érdekesnek hatott, úgyhogy lehet egyébként is megnéztem volna.
Nekem nagyon tetszett a sorozat, a hangulata, a színészek. A város-vidék, a hiedelemvilág, a vallás és a tudomány „ütközése”. spoiler Szépen kibontották, hogy miért is alakul ki kötelék Cora és Will között, s a Stella-szál is elképesztő.
Ami még igazán kiemelkedő volt számomra az a sorozat fényképezése, színvilága, ami amellett, hogy nagyon illett a történethez, csodaszép kompozíciókkal operált. Nem beszélve a sorozat kezdő animációjáról..
Meghozta a kedvem a könyv elolvasásához is, amit ma be is szereztem a könyvhéten.

Az 1-3. részeket feleslegesen elnyújtottnak és unalmasnak találtam, a 4-6. részek egész jók voltak, bár hangulatilag abszolút nem illeszkedett a korábbi részekhez. spoiler Az biztos, hogy nem azt kaptam, amit a leírás alapján elképzeltem (nem olvastam a könyvet), így a hatása is felemás volt. A képi világa viszont nagyon szép, csak ez nem mindig elég. Jobban jártak volna, ha egy sima filmet forgatnak belőle. Egyszer nézhető azért, a színészek játéka tetszett.

4. Epizód után:
Egyelőre hatalmas csalódás. Nagyon vártam a sorozatot és amikor még nem lehetett tudni miről szól (mert nem volt egyértelmű hogy könyv adaptáció) akkor teljesen mást képzeltem el. De nyilván ezért nem lehet hibáztatni egy sorozatot (hogy nem arról szól amire én gondoltam), de azért már igen, hogy ennyire unalmas. Nagyon megtetszett a történet de piszok rossz a kidolgozás. Az egy dolog hogy lassú – sok profitot akarnak ezért túlhúzzák, négy epizódnyi történést hatba nyújtják el…. De hogy minden mással többet van foglalkozva mint a címszereplő ”kígyóval” az már elég durván nagy hiba.

Arról nem is beszélve hogy egy normális, szerethető karakter nincs a sorozatban. Mi ez már? És mi ez a fertelmes casting? Szegény Claire Danes olyan… Hát nem is ronda igazán, de tökre átlagon aluli átlagos. Ha már erre épül a sorozat egyik fő szála, hogy spoiler akkor legalább már valami szép nőt is választhattak volna. Legalább csak egy kicsit szépet. Vagy akkor a karaktere lenne különleges. Mondjuk kedves, aranyos vagy kacér… De ne egy ilyen életunt, búval b-szott, gusztustalan nő…. spoiler

Az 5. Epizód után úgy éreztem hogy láttam végre egy jó részt. Mármint… Nagyjából. Kimondják azt ami az első résztől (de minimum második) egyértelmű. Szenved az akinek kell. Kiáll magáért az akinek ki kell. Végre. Haladunk. Stellát viszont nagyon sajnálom. Cora mázlista. Kiiktatódik a ”zavaró tényező”….

A könyvet sajnos nem tudtam befejezni még azelőtt, hogy kijött volna a sorozat, aminek az volt az oka, hogy rettenetesen unalmasan van megírva. A cím alapján valami sokkal izgalmasabbra számítottam és amúgy pont emiatt lehet, hogy kicsit nagyok voltak az elvárásaim a sorozatot illetően is. Azt reméltem, hogy így élvezhetőbb lesz a történet, de hát nem… és ezen az sem segített, hogy Tom Hiddleston kapta az egyik főszerepet. Kezdjük azzal, hogy a szereplők nagy részét idősebbnek képzeltem – mondjuk ez nem feltétlenül baj, de Cora szerepére Claire Danes valahogy egyáltalán nem illett. Amíg eljutottam a könyvben addig végig arról vol szó, hogy mennyire szép nő és hát ezt itt nem éreztem. A falu lakói rendkívül visszataszítóak voltak, de egyébként a tájakat szerintem jól eltalálták – ahhoz képest legalábbis amire számítottam. Egyébként körülbelül szegény Stella volt tényleg az egyetlen normális karakter, de ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentse a soroztatot. Na de a sok negatívum ellenére példuál a zenéje nagyon tetszett a sorozatnak, meg tényleg technikailag szép az egész. Ettől függetlenül számomra egy üres, súlytalan történet, amiben ráadásul semmi logika nincsen és a vége is kiábrándító.

Már néhány éve olvastam a regényt, amit anno nagyon szerettem, így a részletei már homályba vesztek, de szerintem remekül feldolgozták a sorozatban az eseményeket.
Tom Hiddleston és Clémence Poésy miatt különösen kívácsi voltam az adaptációra.
Nekem nagyon tetszett a megvalósítás, a hangulat – a táj pedig lenyűgöző volt!
Újra is szeretném olvasni a könyvet emiatt.
(Tökéletes volt novemberre a téli hangulata miatt ;))

Ez eddig gyönyörű. Nem emlékszem már a könyvre, csak arra, hogy nagyon hangulatos és gyönyörű volt az is, és ezt az érzést tökéletesen hozza az adaptáció. Kiválóak a színészek, nagyon találnak a szerepükhöz, elképzelni se tudtam volna jobban.

Úgy ültem le megnézni ezt a sorozatot hogy a könyvet, a történetet hírből sem ismertem.A címből, az első részből és a leírásból ítélve egy misztikus történelmi sorozatot vártam, de óriási csalódást érzek. Nem tudom a könyv mit mennyire bontott ki, de misztikumnak édeskevés, vagyis amikor már kezdték volna kibontani, akkor egyszer csak nagyot csaffant az egész a mocsárban, és átesett a hangsúly váratlanul a romantikus szerelmi szál felé. Ami nem tett jót a sztorinak. Ugyanis a legtöbb szál, amiből aztán volt elég vagy nyitott maradt, vagy olyan módon ért véget hogy az ember kényelmetlenül fecereg tőle a székében.
Abszolút a sorozat mellett szól a gyönyörő fényképezés, a zene, ez a kettő olyan szép párost alkot hogy ez tartott csak a „vászon” előtt. Ha csupán ezt kéne értékelnem, azt mondom 10+1*, de ezek nélkül valószínűleg a 2. résznél abbahagyom.
Tom Hiddleston zseniális volt a szerepében, bár a karakter a Cora-val kialakuló szál miatt elvesztette a szimpátiámat. Cora egyenesen idegesített, egy igazi önző ember aki némán észrevétlenül a paszivitásával átgázol mindenkin ha éppen nem fűzi hozzájuk érdeke. Abúzus ide vagy oda (ami sajnos nekem szintén nem lett megfelelően kibontva, remélem a könyvben több figyelmet kap), azt éreztem a filmbeli rendezés alapján, hogy ezek az önző jegyek ott voltak Cora-ban, függetlenül a bántalmazó férjtől. Egyszerűen egy egomán fäpinä már elnézést. Nagyon taszító volt számomra végig, mindenkit kihasznált akivel csak találkozott a céljai érdekében, pl. spoiler Luke, Martha és a többiekről ne is beszéljünk, velük hogy bánt….
Továbbá Stella vonala, na ez nagyon érdekes lehetett volna, mert szépen altatták a karaktert, miközben tőle vártam volna nagyobb „kiugrásokat”, a kék felé való vonzódása, a szépen hátulról való irányítás Corat és Willt illetően, Francis felé hajló kissé túlzó érdeklődése, elhitette velem hogy van valamiféle kapcsolata a kígyóval….. Így szimplán egy kicsit magatehetetlen nő maradt aki hagyja hogy… na hagyjuk is.
Az utolsó rész feltette az i-re a pontot, végleg meggyőzött hogy NEM, ez a pozitív hirtelen mindent megmagyarázó és mindenki életét jó irányba terelő végkimenetel, az összes karaktert és a misztikumot illetően is, pont nem illett bele amit előzőleg felépítettek, hiszen pont a hiedelmek, a rossz döntések inkább egy jóval tragikusabb véget kívántak volna, ráadásul spoiler Mivvaaannn???? Én értem hogy az emberek ki vannak éhezve a romantikára de ne legyen már ez így rendben na……..
Szóval ami miatt én végignéztem az tényleg csak az esős szürke Anglia, a fényképezés és a zene. A többi hóbelepittypattyputty…. Ugyanezt mai köntösben kikapcsolom a 2. rész után…. Mérges vagyok.

Gyönyörűen fényképezett, csodálatosan hangulatos képjáték, aminek a 4. résztől semmi köze sincs a könyvhöz, amivel elérte, hogy érthetetlen legyen a címválasztás. A nagyon friss, pár napja befejezett könyv ugyan nem lett a kedvencem, de a vége rendesen pofon vágott a bűn és bűnhődés örök kérdésével – ebből csináltak egy hollywoodizált sorozatot. Hiddleston csodálatosan játszik, de még ő sem tudja megmenteni, hogy így nagyrészt nincs értelme a dolognak és le lett redukálva egy szimpla történelmi romantikussá. A mellékszálak – Martha, Luke, Spencer – bőven meg lettek kurtítva, bár ezt még el is hiszem, hogy csak nem fért bele a minisorozat kategóriába. Sok minden nincs rendesen megmagyarázva, ami a könyv nélkül nem tűnt volna fel, vagy nem érteném: Stella folyamatosan erősödő kék mániája, Frankie autizmusa (?), vagy hogy maga William a könyvben folyamatosan csak „a Bajként” hivatkozik a kígyóra, ami itt talán egyszer ha szerepelt. Az utóbbi kifejezetten zavaró, hiszen a könyvnek pont ez a lényege, hogy a Baj nem egy kézzel fogható dolog, hanem az emberi bűn és gyengeség. Cora, Stella és Will szála talán a legjobban zavaró különbség, mert ha bár a mellékszálak is elbírták volna a magyarázatot, azok lényegében azért ugyan arra futottak ki – na de ez? Pont ellenkezője a könyvnek?! spoiler Ha valaki nem akarja átvenni a könyvet, nem értem miért csinál könyvadaptációt. Oké, hogy a könyv lehozott az életről két napra, de pont ez volt a lényege. Itt azonban elveszítettük az összes filozófiai mélységet, hogy kapjunk egy a mai közízlésnek jobban megfelelő romantikus szálat.

Lehet nem kellett volna elolvasni a könvet még sem a sorozat előtt, lehet jobban szeretném akkor. Valószínűleg nem tűnt volna fel, hogy ennyire le lett butítva, azt hinném, hogy ez egy szimpla romantikus sorozat az egyik kedvenc történelmi korszakom díszletei között. Valószínűleg akkor nem zavarna ennyire az sem, hogy mennyire „túl pozitív” a végkicsengés – maximum nem érteném a címet. Magában el megy egynek a sorozat, még élvezhető is, főleg ha valaki a színészi játékokra megy, de könyvadaptációként szerintem megbukott.