Egy úr Moszkvában (2024–2024) 83% 38★

A könyv már évek óta a kívánságlistámon van spoiler, mégis igazán akkor kezdett el érdekelni, amikor kiderült, hogy Ewan McGregor főszereplésével készül belőle sorozat. Megvárva az összes epizód megjelenését, végre megnéztem, és szerencsére az én szívembe is sikerült belopnia magát a történetnek.
A Metropol Hotel atmoszférája rögtön magával ragadott, egy ilyen grandiózus épületben azért jelentősen könnyebben el lehet tengődni évtizedekig, akkor is, ha a bezártság egy idő után mindenképp megviseli az embert. Alekszandr Rosztov egy tüneményes figura, elismerésre méltó a kitartása és a segítőkészsége, ahogy az eseményekhez és az őt körülvevő emberekhez állt. Akármekkora szörnyűségeket is mutat be a sorozat, a gróf optimizmusának köszönhetően végig megmaradt egy kedélyes, meseszerű, finom humorral átszőtt hangulata, ami miatt élvezetes volt nézni.
A többséggel ellentétben én nem éreztem vontatottnak a történetvezetést, mindig történt valami, ami fenntartotta a figyelmemet, sőt, a nagy időugrások gyakran ki is zökkentettek. Azt elismerem, hogy az első négy rész inkább epizodikusnak, egy életrajzból kiragadott részleteknek hatott, és a második felére, Szófia megérkezésétől vált igazán izgalmassá és összefüggővé. Az ő karakterét nagyon szerettem – igaz, nem bántam volna, ha hosszabb ideig gyerek, viszont a kamaszkori szálához kötődtek a legfeszültségteljesebb jelenetek. Annát eleinte nem kedveltem annyira, mert indokolatlanul sokszor taszította el magától Alekszandrt, azonban neki is voltak szerethető pillanatai, és a végére szépen letisztázódott, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással.
Egyébként magamat leptem meg a legjobban azzal, hogy az utóbbi időben már sokkal kevésbé szívesen néztem minisorozatokat, mint hosszú, 20+ epizódnyi évadokból állókat, holott korábban úgy tartottam, csak a rövidebb szériákhoz van türelmem. Számos minisorozatnál (főleg a Star Wars- és Marvel-franchise darabjainál) csalódtam abban, hogy az alkotók nem képesek rendesen adagolni a cselekményt, félórás semmiségekre kell egy hétig várni, és az egész inkább egy feleslegesen felszabdalt nagyfilmnek tűnik. Örömmel állapíthattam meg, hogy nem mindenki feledkezett még el a klasszikus dramaturgiai eszközökről, az egyes részek önmagukban is kereknek érződtek, így aki hétről hétre nézte, az is mindig teljesértékű élményt kaphatott.
Ezekután mindenképp el fogom olvasni a regényt is – bár a fordulatok már nem ismeretlenek előttem, úgy vélem, ez egy olyan történet, amibe jólesik majd hosszabban is belemerülni.

A sorozat címe kissé megtévesztő, hisz jobban illett volna rá az „Egy úr egy moszkvai hotelben”, de tény, hogy ez elég sután hangzik, így ezt megbocsátom neki. Érdekes korkép, ami több időszakba betekintést nyújt Alekszandr (Ewan McGregor) karakterének szemszögén keresztül, azonban számomra helyenként zavaró volt a sok időugrás, illetve a tény, hogy hősünk spoiler Ugyan főként Ewan miatt kezdtem el, de végül sikerült megkedvelnem Nyinát, Szófiát, Annát és még spoiler is, szóval ha ő is vitte a hátán a sztorit, azért női karaktereknek is bőven jutott a „rivaldafényből”. A díszletek, jelmezek és színészi játékok terén is rendben volt az egész, illetve a finálé sem hagyott rossz szájízt maga után, mégsem érzem semmiben kifejezetten kiemelkedőnek, így kedvencnek azért nem nyilvánítom, de ajánlott mindazoknak, akiket érdekel az orosz történelem ezen szakasza, vagy szimplán szeretik Ewan munkásságát.

Ahogy a könyves értékelésemhez is írtam, több Rosztov gróf kéne a világra és jobb hely lennénk. Nagyon szépen követték a könyvet, a változások is korrektre sikeredtek. Az évtizedek változásait a hangulatban, az öltözékekben és a politikában is remekül lehet követni. Keserédes sorozat, de határozottan optimistán mutatja be az életet, igaz nézőpont kérdése, hogy kinél mi számít optimistának, mert tény, ebben a rendszerben sokan az áldozatok listáját növelik. Egy szálloda világa talán kicsinek tűnik, mégis nagyon sok embernek ez jelenti az egész világot.

Ewan miatt mindenképp érdemes(!) megnézni, mert a vége felé, illetve vannak olyan jelenetek, amikben nagyon jó volt spoiler , de maga a történet az emberről, aki az életfogytig büntetését egy hotelben kell letöltenie nem valami érdekes, pedig azzá lehetett volna tenni. Így egy félig unalmas, félig jó sorozat lett.

Érdekes szituációt hozott ez a sorozat, egy ember egy hotelben él, ez az ember egy orosz arisztokrata akit csak az arisztokrataságáért is megölhettek akkoriban. Alexander karakterét volt, hogy kicsit gyávának éreztem, aztán volt hogy értettem hogy miért ilyen. Aztán láttam, hogy van benne bátorság is , hogy talán mégsincs annyira megbékülve azzal, hogy ebben a hotel-ketrecben tartják. A szereplők nagyon érdekesek voltak és ahogy múlt az idő érdekes volt látni, hogy a szálloda mintha kicsit érintetlenűl maradt volna. A hangulat tetszett. A végét egy parányit lustának éreztem , bár tudom, hogy ez a lezárás jobban illet a kommunista idők „feelingjéhez”. Még egy kicsi negativum : Egy orosz aki nagyra van azzal, hogy orosz, szereti hogy orosz stb , miért ír angolul levelet egy másik orosznak?! Vannak benne ilyen furcsaságok és egy kicsit néha olyanra sikeredett , mintha amerikában játszódna és nem Moszkvában.
De határozottan jó sorozat.

Az Amor Towles azonos című könyve alapján készült Egy úr Moszkvában sorozat egy ezerszer feldolgozott témához nyúl, és nem próbál újat nyújtani benne.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/06/05/egy-ur-moszkvaban-…