A király beszéde (2010) 87% 569★

Fantasztikus film, remek alakítások!!
Amíg ilyen és ehhez hasonló filmek készülnek talán nincs veszve minden!

Nekem tetszett, volt pár vicces jelenet és párbeszéd, szórakoztató volt, érdekes karakter volt VI. György. Annyira nem csípem Colin Firth-t, nem a kedvenc színészem egyike, de most azért tetszett a karaktere. Hiteles volt, azt nagyon bírtam, amikor káromkodott, leginkább az volt a vicces benne, és nem a dadogása. :-D Geoffrey Rush is tetszett, nagyon bírtam és a módszereit is. :-D A film nagyon jó volt, és tanulságos is.

Nagyszerű film! Egy továbbképzésen ajánlották, ahol a beszédhibások kommunikációjával is foglalkoztunk, de nem csupán „szakmai” szemmel érdekes ez az alkotás. Ugyan jó volt látni a különböző technikákat, amelyek segítségül szolgáltak, legjobban mégis az emberi dráma és küzdelem kiváló megragadása tetszett. Colin Firth csodálatosan alkotott és bár nincs semmi problémám a szinkronnal, mindenképpen érdemes megnézni a filmet eredeti hanggal. Geoffrey Rush is kiváló volt, igazán jól állt neki a szerepe. Nagyon tetszett a két férfi barátsága is. Bár nem kifejezetten könnyed, de nem is túl komplikált, nagyon érdekes és magával ragadó történet. Kedvenc.

Nem gondoltam volna soha, hogy egy beszéd elmondásáért ennyire fogok izgulni.
A színészgárda hozta az elvártat, egyedül a női karakterek szorultak kicsit háttérbe.
Az egy csillag levonást amiatt kapja, hogy a végét leszámítva nem éreztem, hogy lenne benne igazán „izgalmas” jelenet.
A történet végig érdekes volt, váltotta egymást a terápia és az udvari „intrika”.
VI. György dühkitöréseit is teljesen megértettem, hiszen hatalmas nyomás alatt állt.
Csak ajánlani tudom, sokkal jobban tetszett, mint A királynő.

Régen elkezdtem nézni, de annak idején nem kötötte le a figyelmemet. Érdemes volt pár évet várni, mert úgy látszik most jutottam el arra a pontra, amikor már az ilyen csodák nyűgöznek le.
Nagyon érdekes volt és tanulságos a történet. Igazából nem tudom, hogy mennyire hiteles történelmileg, nem olvastam utána, de nem is feltétlen ez volt a lényeg.
Colin Firth miatt eredeti hanggal néztem, egyrészt mert szeretem a hangját, másrészt ez egy olyan alkotás, ahol kifejezetten fontos a színészi játék. Colin zseniálisan alakított, már-már szinte olyan volt, mintha meg sem játszaná, hogy dadog.
Tényleg hitelesen adja vissza egy beszédhibás ember belső szenvedését.
Geoffrey Rush is kiválóan játszotta a beszédterapeuta szerepet. Jó volt látni, hogy milyen technikákkal lehet segíteni a dadogó embereken. Különösen szerettem a két férfi közötti barátságot. Ami ha tényleg igaz halálukig tartott.

Sokszor láttam már – sokszor nekifutottam értékelést írni, de szüntelen rájövök, hogy felesleges; a szavak nem adják át a hangulatot, sem az érzelmeket, amit ez a film feltép az emberben. Sok mindenről szól ez a történet. Felszín, és felszín alatt egyaránt mély gondolatok húzódnak.
Kötelező darab.

Mióta 2010-ben megjelent a film, azóta várólistán volt, de valahogy az időbeosztásom mindig másképp gondolkodott; folyton eltaszított ettől a kis csodától, amit utólag nagyon bánok. Szerintem eredeti nyelven hozza vissza igazán a hangulatát, én mindenkinek így ajánlom. A történet egyszerű, egyenes, nem keres kiskapukat, nem kéri, hogy az egész játékidő alatt légy résen. (az utóbbi időben gyakoriak voltak nálam az ilyen filmek – főleg krimik – szóval kis felüdülésként szolgált számomra) Külön hab a tortán, hogy igazságon alapszik, az ilyet pedig nagyon szeretem. :)

Szerintem ezt a filmet már (majdnem) mindenki látta, nem is nagyon kell bemutatni senkinek. Colin Firth-nek Oscart hozott, s nem érdemtelenül. Szerintem vért izzadhatott ezzel a szereppel, különös tekintettel a beszédhibára, amit végig hoznia kellett. (Érdemes hát a filmet szinkron nélkül is megtekinteni – ha még valaki nem tette volna meg – értékelendő, hogy Colin Firth micsoda dolgokra képes!)
Azon meg sem lepődtem, hogy mennyire elegáns és jóvágású György lett belőle. Colin eleve arisztokratikus tartású és megjelenésű pasi, szóval ezen része a dolognak nem volt épp nehéz feladat. A beszédről már ejtettem pár gondolatot…
Egyik kedvenc jelenetem a filmben (a káromkodás mellett természetesen :)), amikor Jennifer Ehle, mint a beszédterapeuta felesége találkozik Colin Firth őfelségével és pukedlizik előtte. :) Akaratlanul is felidézi (bennem legalábbis) a Büszkeség és balítéletet, s egy kicsit furcsa a jelenet, ahogy Lizzy rácsodálkozik Mr. Darcyra, akit időközben királlyá koronáztak. :D
No de ennyit Mr. Darcyról, nem emlegetem fel, mert nekem Colin Firth mindig is Colin Firth volt és lesz is, nem skatulyáztam be ebbe a karakterbe. Sőt, kifejezetten örülök, ha ettől távol álló szerepben brillírozhat.
A király beszéde egyébként egy nagyszerű film, annak ellenére is, hogy vannak benne évszámi eltérések, amik nyilván szükségesek voltak ahhoz, hogy ki tudják hegyezni a történetet a beszédre és a háborúra. Igaz, hogy a film egy kissé olyan érzetet keltHET a nézőben, mintha senkit nem érdekelne a világháború, amibe Nagy-Britannia belépett, csak a beszéd… Holott nyilván nem erről van szó. A nép kapott egy erős kezű uralkodót, aki szól hozzájuk és akiben bízhatnak ezekben a nehéz időkben. Egy olyan uralkodót, aki nem hagyja őket a sz@rban úgy, mint az elődje, aki mindent feladott egy többszörösen elvált, amerikai nő kegyeiért.
Colin Firth tehát véleményem szerint hitelesen és szerethetően hozta Bertie figuráját, akinek megformálásáért jogosan járt már végre az az aranyszobrocska.

Colin Firth egyszerűen zseniális. Fantasztikusan alakított, egy élmény volt nézni. Maga a történet sem volt rossz, de tény, hogy a történelmi műfaj nem tartozik a kedvenceim közé. Ennek ellenére tetszett, jó volt a történet (bár időnként elkalandozott a figyelmem), igazából az egészet elég jól összerakták, megértem miért kapott Oscart. Nem lett kedvenc film, de megérte megnézni. És annak is örülök, hogy nem hat évvel ezelőtt vágtam neki, kellett az a hat év ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam. :)

Ó, ez egy igazán szép film, néhol szórakoztató, szívetmelengető, bátorságot adó. Sajnos a második világháborút nem lehetett elkerülni a filmben, de amúgy itt inkább a spoiler a hangsúlyos.
Féltem ettől a filmtől, valahogy a történelmi jellege miatt azt gondoltam, súlyosabb film lesz, nehezebben emészthető, de nem az. De nem is limonádé. Ajánlom. Helena Bonham Carter először furcsa volt nekem a szerető feleség szerepében, de végül megszoktam. A lányok bűbájosak, meg úgy alapvetően a mellékszereplőket is kedveltem. A két főszereplő pedig szuper.