Jó reggelt, Vietnam! (1987) 84% 319★

-Kultfilm?
-Igen.
-Joggal?
-Igen.
-Háborús?
-Igen.
-Vietnam?
-Igen.
-Dráma, amiben megfér a vígjáték? Szabad egyáltalán humorral kezelni a háborút?
-Szabad, lehet, kell – legalábbis, ha ép ésszel fel akarod fogni azt, aminek értelme sincsen.
„Woody Allen híres kijelentése szerint a komédia: tragédia plusz idő).” /Géczi Zoltán (szerk.): Robin Williams, 83. oldal, Duna Könyvklub/ https://moly.hu/konyvek/geczi-zoltan-szerk-robin-williams
Valójában sosem láttam végig ezt a filmet. Mindig csak pillanatokat, részleteket. Most nagy hiányosságot pótoltam. Egyrészt a filmes bakancslistámat pipáltam, másrészt ismét egy film, amivel (sajnos csak utólag) közelebb kerülhetek az ember Williamshez, a színészen túl. Mert ez a film is nagyon önmaga. Talán jobban, mint amennyire Cronauer. Mert mindaz, amit Cronauer szerepében megmutat, az valójában Williams álarca. Pajzsa és fegyvere egyben. Ez az ő háborúja volt az élettel.
És a történet? Először tényleg csak a humort veszed észre, majdnemhogy teljesen feledteti, hol is vagyunk valójában. Aztán elkezded magad egyre kényelmetlenebbül érezni, mert ráeszmélsz, hogy itt bizony háború zajlik.
Végül pedig a szörnyű felismerés, hogy a háború nem csak az emberi tömegek, hanem az egyén szintjén is keményen zajlk.

és közben eszembe jutott, hogy ebben a filmben kivételesen Bajor Imre szinkronizálta, akivel öt nap eltéréssel együtt mentek el.

Az utánozhatatlan Robin Williams, és az utánozhatatlan Bajor Imre szinkronja teszi ezt a filmet azzá a humorban gazdag szívhez szóló (azért az elmének is jut valami) filmé amit annyian szeretnek.

Sokáig tartottam ettől a filmtől, mert azt hittem, nem fog majd tetszeni, de mekkorát tévedtem. :-D Annak ellenére, hogy háborús történet, egész vicces hála Robin Williams poénjainak, amik feldobják a sztorit. Először át se tudtam, hogy ez igaz történet alapján készült, nem is gondoltam volna, de nagyon tetszett. Annak ellenére, hogy komoly témát is boncolgat a film, és néhol elszomorit is, de én többségében végig nevettem Adrian hülye poénait, amik közül bár nem mind volt ütős poén, de volt, ami nagyon is az volt. Szórakoztató és utánozhatatlan volt ez a pasi, nagyon bírom a lökött humorát. :-D

Milliószor volt már a tévében, és én milliószor elmulasztottam. Eddig.
Eleinte bevallom, nem tetszett a film, zavart, hogy Williams magyar hangja itt nem a megszokott volt, a poénok se jöttek át annyira. Talán untam is.
Aztán elkezdett beindulni a történet, talán azzal a vietnami kalapos lánnyal. Meg a testvérével. Meg a cenzúrával. Meg a robbantásokkal. És közben nevetünk Adrian viccein, és próbáljuk kizárni mi is, hogy itt épp háborús helyzet van.
Kedvencem nem lesz, de érdemes volt megnézni, rá áldozni az időt.

Sosem hittem volna hogy majd ez a film végig fog engem zongoráztatni az érzelmek (szinte) összes skáláján. Nevettem, megdöbbentem, (nem ismerem be, de) majdnem megkönnyeztem, volt akit utáltam, volt akit nem kedveltem, a filmet meg nagyon megszerettem.

Robin Williams egy olyan karaktert testesített meg (vagyis inkább csak önmagát adta), akinek köszönhetően egy percre sem unatkoztam az egyszerre megnevettető és elszomorító film alatt.
A humor régi ellensége a merev, hierarchikus berendezkedéseknek és a feltétlen tekintélytiszteletnek, mert a vicc alapját gyakran pont a szabályok megszegése adja. A főhős azért annyira megnyerő karakter, mert nem csak, hogy ki meri játszani a legszigorúbb konvenciókat és meg tud nevettetni bármilyen helyzetben, ám mindezt céllal, mély humanizmus által vezérelve teszi – szóval nem egy egyszerű troll.
Humanista értékrendjét komoly próba elé állítja a háború tragédiája és a vicc komolysága, az ebből a konfliktusból fakadó küzdelme önmagával és a hadsereggel pedig érdekfeszítő, megnyerő.

Egy újabb film, ami a vietnami hadjáratnak állít emléket, illő, de a legszörnyűbb dolgainak gyakorta élesen pontos (nem naturalisztikus értelemben), gyakorta maróan humoros ábrázolásával. És persze Robin Williams, akinek ez a film is alighanem a legnagyobb alakításai között van.
Kiválóan építi fel világát, először csak a rádió, és az ott lévő konfliktusok látszanak, majd lassan megismerteti velünk a háborút és az egyén harcát önmagával és ezzel az őrült világgal. És ismét megtudjuk, hogy van, amikor a vicc tényleg azért válik komollyá, mert nevetünk rajta.

Annak ellenére, hogy háborús film, az egyik nagy kedvencem , különösen az első fele. Nem is tartom már számon, hányszor láttam, mégis minden esetben vinnyogok a röhögéstől a műsorok alatt.
A második fele feszült, nyomott hangulatú, de elszórva itt is vannak poénok, szóval az is elmegy.

Alapvetően nem rossz film, de szerintem angolul élvezhetőbbek a poénok. Nem mindig kötött le, Robin Williams karaktere néhol túl sok volt. Ugyanakkor képet kaptam arról, milyen lehetett a vietnami megszállás. Változatlanul azt gondolom, hogy nem kellene mindig beleavatkozni egy nép életébe.

Alapmű. Ki ne hallotta volnamár ezt: JÓ Reggelt Vietnám!!! Remek film, történet. Robin Williams szinkronhangja meg fergeteges! (akárki akármit mond) Amikor kellett megnevettetett, de nem volt híja a drámának sem. Ajánlom :)