J. T. Walsh amerikai

Boldog Születésnapot J.T!
Ma lenne kereken 80. éves, ha megéri. (Született:1943. szeptember 28.)
Olyan kiemelkedő tehetség volt, aki meglehetősen későn kezdett bele a színészkedésbe, és aki olyan filmekben játszott, legtöbbször antagonista mellékszereplőként, mint a Jó reggelt Vietnam vagy a Félelem országútján. Sokoldalúsága abban rejlett, hogy nincs olyan szerep, amelyet ne teljes erőbedobással játszott volna: volt ő zseniális csábító, erőszaktevő, végletekig gonosz, és bizony volt mélyrehatóan jó is, például Markinson alezredesként az Egy becsületbeli ügyben, ráadásul rendkívül jó humora volt, ezt is sikerül megmutatni a Bizánci tűz c. kiváló vígjátékban (a magyar hangja ott is zseniális). Az Egy becsületbeli ügy c. filmet emelném ki azonban, ha emlékeztek: ez a szereplése az egyik legkiemelkedőbb, az a néhány mondat, Ujréti László hangján megszólaltatva,még most is bármikor felidézhető számomra. Az egész film tulajdonképpen az ő karakterének jelenlétén alapul, amelyet 120%-ban hoz ki,- és leterít a nézők elé. Döbbenten figyeltem, minden alkalommal, amikor megszólal. Jellemző szerepeire a tömör, kevés szövegblokk, a legtöbb karaktere nagyon kiemelkedő és a sztori szempontjából fontos karakterek; sok esetben játszott sherif-et, de volt amerikai elnök is. (Itt is két mondata van, de a szereplése felejthetetlen). És ott, akkor mikor nézed, elhiszed, hogy ő valóban az amerikai elnök.
Ritka, amikor egy embernek ekkora tartása és tehetsége van egyszerre, aki sosem adta alább, bármilyen szerepet is adtak/húztak rá (pl. X-akták), mindig felülmúlja a többieket, a környezetét, és már csak a puszta jelenléte is alkalmas arra, hogy egy film összmegítélését növelje, annak értékét megemelje.
J.T. Walsh rendkívüli módon hiányzik nekem a filmes érából, s most már ugyan 80. éves volna, ott lenne a helye Gene Hackman, Jack Nicholson (aki egyébként többször megemlékezett róla – együtt tolták le a Hoffát és barátok lettek a forgatás alatt) és akár Sir. Anthony Hopkins mellett.
Valahányszor látom, úgy érzem, hogy méltatlan volna őt elfeledni, így hát én ápolom az emlékét, ha színészetről van szó, mindig előveszem. Annak ellenére, hogy sosem kapott főszerepet (ezt betudom a gusztustalan hálivudi környezet küllemet illető elvárásainak), valahogy így kellene ezt az egész színészkedést művelni. Legyen ő a követendő példa, rövid filmes pályáján csak meg kell számolni a számottevő mellékszerepeket.
Nekem ő marad az egyik etalon, ami ezt a pályát illeti.
♥