Csoda New Yorkban (1994) 78% 99★

Ez egy aranyos és szerethető karácsonyi történet… Azért az vicces, hogy NY-ban csak úgy teremnek a parkban a rénszarvasok.;) Mindenesetre a mondandója rendben van… fontos a hit, és nélküle tényleg szegényes lenne a világ… Viszont lehet nekem is el kellene mennem abba az áruházba, és beleülnöm a Télapó ölébe! Van egy képem egy házról!;D
Ez a Bryan gyerek meg olyan ismerős volt nekem (a világba nincs ilyen pasas, pedig de jó lenne ha…), csak nem bírtam rájönni, hogy honnan, aztán beugrott, hogy Sztalker, Sztalker! Nem a régi, hanem az új!

Tényleg egy csoda ez a film.

Ezer éve láttam legutóbb (még a tévében, gyerekkoromban). Nehezen de sikerült megtalálnom a filmet pár éve ismét (még a címére sem emlékeztem, szóval nem volt könnyű :D), de egészen mostanáig halogattam, hogy újra megnézzem. :)
Gyerekként még jobban tetszett, de azért így is aranyos volt benne a „Mrs. Doubtfire” c. filmből, szintén még kislánykorában megismert Mara Wilson és a Jurassic Parkból ismerős Richard Attenborough (és most nézem, hogy az ő öccse a természetfilmes David Attenborough, akinek a munkásságát szintén kedvelem), Dylan McDermott-ot pedig az American Horror Story-ból ismerem – nahát, csupa ismerős arc! :)
Nekem kicsit túl cukormázas volt a történet, viszont még így karácsony környékén jól is tud esni. :) Egyébként jó kérdés, hogy egy átlagember mit szólna hozzá, ha felbukkanna egy bácsi, aki azt állítja magáról, hogy ő az igazi Télapó. Ezen a vonalon tovább menve a film azért feszeget vallási kérdéseket is nem gyengén spoiler, mindenesetre érdekes elmerengni rajta. :) A kivitelezés is aranyos, ahogyan végül a „Télapó” spoiler.

Nem volt rossz film, nagyon megadja a karácsonyi hangulatot, viszont eléggé érződik rajta, hogy több mint húsz éves, és ez nem tesz jót neki. Néhol kicsit esetlen volt a történet, a bírósági tárgyalás különösen. De aranyos volt, a főszereplő ügyvédet játszó Dylan McDermott pedig nagyon jóképű.

Mát többször láttam, de a karácsonyi ismétlésnél már nagyon untam….

Hát, az 1947-es verzió után nagyon nem volt jó.

Túl régen láttam. Már nem emlékeztem, hogy ekkora bugyutaság.

Adventi naptár 7. Nap.
Ez a film nekem egyszerűen nem… Egyáltalán nem kötött le.

Nagyon ügyes és szép remake. Mint általában a feldolgozások esetében, az eredeti jobban sikerült, de ennek a készítői is igencsak kitettek magukért. Volt is pár rész, ami szebb lett, mint az 1947-es verzió (az mindenképpen, amikor Kringle a süket kislánnyal beszélget.) Bár a színészek messze nem hoztak annyira jó alakítást ebben a feldolgozásban (kivéve Richard Attenborough-t, aki kivételes odaadással játszotta szerepét) és a befejezés sem volt olyan mosolyogtatóan misztikus, továbbá az egész film meseszerűbb, gyerekesebb lett elődjénél. Mindennek ellenére egy nagyon hangulatos remake kerekedett belőle.

Az egyik legjobb karácsonyi film, nem is értem, hogy miért nem vásárolja meg valami kereskedelmi csatorna és nyomja folyamatosan karácsonykor. Ha mégis nyomja, akkor nyomhatná jobban, mert én nem igazán botlok bele.
Ezt a filmet azért néztem meg, mert anyukám azt mesélte róla, hogy egy közös férfi ismerősünk sírt rajta, ami férfiakra nem jellemző. Függetlenül attól, hogy mit gondolok erről, az érdeklődésemet felkeltette és elérte, hogy megnézzem. Nem csalódtam, ugyan sírva nem fakadtam, de azt gondolom, hogy a karácsony lélektanát teljes mértékig éreztette. Szerethető családi film és igazán karácsonyi.