Az órás apja halála után az iszákos nagybátyja veszi magához Hugót. A nagybácsi eltűnése után az árva fiú titokban javítja a pályaudvar óráit, vigyázva arra, nehogy elcsípjék. A főinspektor ugyanis a lézengő gyerekeket lelencházba dugja. Szabad idejében Hugo az egyetlen örökségét, a különös… [tovább]
A leleményes Hugo (2011) 250★
Képek 10
Szereposztás
Kedvencelte 38
Várólistára tette 184
Kiemelt értékelések
Valami tünemény ez a film! Szerethető és szívmelengető, csodálatos látványvilággal, néhol viccesebb, néhol szomorkásabb jelenetekkel. Ez a steampunk világ engem teljesen beszippantott, ráadásul Asa Butterfield és Ben Kingsley játéka is nagyon tetszett.
Egyrészt, filmrajongóknak kötelező. Másrészt, steampunk rajongóknak erősen ajánlott darab.
Nagyon bájos, nagyon abszurd, kicsit az Amélie csodálatos élete jutott róla hangulatilag eszembe. A látványvilága meggyőzött, annak ellenére, hogy amúgy nem francia film, mégis annyira francia az egész…
Néhol nagyon jókat mosolyogtam rajta, Asa Butterfield azt a karaktert hozta, amit általában ráosztanak (kis zseni kölyök, valami traumával a múltjában), Isabelle is aranyos figura volt, Meliest pedig nagyon érdekes figuraként sikerült bemutatni, hiába szerepelt keveset, sok szempontból ő, és a visszaemlékezései vitték a hátukon a filmet. Bátran ajánlom, kedves, szórakoztató történet, ami egyben szép tisztelgés a filmtörténet kezdetei előtt.
Ez egy nagyon aranyos mese, egy nagyon látványos film, azonban mégsem tudott lekötni.
Főleg a közepétől kezdve kezdtem úgy érezni, hogy ez egy hatalmas főhajtás a filmkészítés és a mozi felé.
Próbál humoros is lenni, főleg SBC és a virágárus nő kapcsolata, de ez sem igazán nyűgözött le.
Olyan volt ezt a filmet nézni, mintha egy képeskönyvet lapozgatnék. Mindenütt gomolygott a füst, csillogtak és csattogtak a gépezetek, a vonatok, ketyegtek az órák és a kék színű dolgok olyan jajjnagyon kékek voltak. Az elejétől a végéig teljesen beszippantott a mesevilágába és nagyon tetszett, hogy ennyi mindent elmondott a filmművészet hajnaláról meg arról az egész varázslatról, ami mögötte van. Egyébként pedig egyszerű maradt és bájos, és nem mond többet tulajdonképpen, mint azt, hogy az emberek is csak érzékeny gépezetek, akikben valami elromlik, ha elveszítik a céljukat és akiket néha meg kell javítgatni kicsit.
Aranyos és egyszerű kis egyszernézős darab ahol igazából leginkább a környezet/kor és a zene tetszett. Főleg ahhoz hozta meg a kedvemet, hogy megnézzek pár jó régi filmet, bár nem hiszem, hogy erre mostanában fog sor kerülni. (bár, hogy őszinte legyek a film lényege is inkább az volt, hogy ezek előtt tisztelegjen egy kicsit)
CGM Isabelle-je valamiért engem kicsit a fiatalabb Hermione-ra emlékeztetett, legalábbis a stílusa és a játéka.
Áh Christopher Lee, jó volt ismét látni.
Az értékelést másnap reggel írom, és így még inkább megérte a 9 csillagot ez a film. Álmodtam tőle. Olyan kalandosat, amilyet igazán régen. Nagyon élveztem.
A film hangulata rögtön megfogott. A képi világ szerintem szuper, a színek, a beállítások, a régi filmrészletek. A mindenféle mechanikus kütyük egyébként is olyan misztikusak, az órák precíziós belseje pedig engem személy szerint lenyűgöz. (Hogy a régi könyvesboltokról, könyvtárakról ne is beszéljek). A történet lélekfacsaró de ugyanakkor mégis ilyen kalandokra vágyik sok-sok gyerek. És kicsit a felnőttben lakozó elfelejtett, mélyre temetett gyerek is. Akinek nem szégyen sírni, aki kitartóan álldogál és nézi a felnőttet, akitől akar valamit. Jó egy ilyen gyerek, aki emlékeztet arra mik is voltunk vagy mik is akartunk lenni valójában. Ne hagyjuk, hogy a hülye világ lenyomjon. Éljünk!
A könyvet 2017-ben olvastam, most szembejött velem az adaptáció, gondoltam belenézek.
Nos, ez esetben a film jobb kett, mint a könyv. Utóbbinál is imádtam az illusztációkat, de a film olyan látványvilágot ad, hogy már csak a vizuális élmény miatt is látni kell *.*
Hugo nagyon talpraesett, életrevaló kölyök, aki megmutatja, hogy milyen fontos barátokat szerezni, és kitartani amellett, amiben hiszünk.
Nem tudom, mi okozza az érzést – talán maga a téma, vagy az atmoszféra, a színészek játéka –, de olyannyira groteszknek és szürreálisnak hat ez a történet, hogy komolyan néha feszengek tőle. Van benne valami, ami nagyon elvont, nagyon a lélekbe nyúlós, és nagyon beteg, amitől a hideg futkos a hátamon és nem esik jól megnézni, egészen kellemetlen.
Furcsa egy film. Elég furcsa.
Népszerű idézetek
Hugo: Maybe that's why a broken machine always makes me a little sad, because it isn't able to do what it was meant to do… Maybe it's the same with people. If you lose your purpose, it's like you're broken.