Barátom, Róbert Gida (2018) 81% 352★

Nem gondoltam, hogy ez ennyire bájos, kedves és mondanivalóval rendelkező film lesz. Kifejezetten szomorkásnak éreztem, de elég szépen hatott rám. Meglepő módon Micimackó és társai sem lettek rosszak, Ewan McGregornak pedig jól állt a gyermeki létet újra megtaláló felnőtt szerepe. A mellékszereplők is kedvelhetőek voltak. Én egyáltalán nem éreztem sem gagyinak, sem pedig kínosnak ezt az egészet. Nagyon tetszett.

Ez jó volt, régen nagyon szerettem a Micimackót és barátait. A meséhez képest kicsit furcsa volt így élő szereplősként, látni őket, és a kinézetük is annyira más volt, de nagyon aranyos volt az egész sztori. :-) Cuki volt, és tanulságos is. :-) Bírtam Madeline-t, cuki kislány volt. :-) Robert Gida felnőtt, és felnőtt életet élt, elfelejtette régi barátait, de ők nem felejtették el őt. :-)

1, Sosem szerettem a Micimackó meséket.
2, Nem szeretem az élő szereplőkkel kombinált animációs filmeket (lásd, Hupikék törpikék film és társai)
3, Elképesztően szép a képi világa!

Amúgy meg: szisztemaci!

Micimackó és barátai mindig is közel álltak a szívemhez. Bíztam benne, hogy a Disney szépen feldolgozza majd a történetet, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy ilyen komoly, felnőttekhez szóló mondanivalót is magában foglal.

Róbert Gida dolgozóként teljesen elfelejti a gyerekkorát, kizárólag a munkájának él, és közben lemarad olyan fontos dolgokról, mint a kislányával való játék, a közös nevetések, és az együtt töltött pillanatok. Amikor Micimackó hirtelen Londonba csöppen, Róbert Gida váratlanul visszatér gyerekkora színhelyére, a Százholdas Pagonyba.

Felnőttként is hatalmas élmény volt, minden egyes képkockáját élveztem! A színek, a fényképezés, a zene (már az intrónál libabőröztem), a humor és a korabeli London mesés egyveleget alkotott. Kivételesen jól sikerült feldolgozás, biztosan újranézős. :)

Jajj, hát ez iszonyatosan édes volt! Imádtam! :)

Az év meglepetésfilmje. Gyönyörű beállításokkal van teli, körülbelül a tizedik perctől folyamatosan könnyeztem, annyira hangulatos és szívhez szóló, ahogy a felnőtté válás és a gyermekkor elengedésének/felidézésnek témáihoz nyúl a rendező. Tele volt a terem kisgyerekekkel, mégis végig az járt a fejemben, hogy ez a film (legalábbis az első fele mindenképp) felnőtteknek szól és felnőttnek kell lenni ahhoz, hogy igazán átérezze az ember a mondanivaló súlyát. Hatalmasakat nevettem őszintén, nem fordult giccsbe a cselekmény, a mesefigurák animációja pedig imádni való. Benne van a tisztelgés is a nagy klasszikus előtt, egyedüli hiányérzetet csak a régi szinkronhangok hagytak, akik közül sajnos már nem lehetett mindenki jelen. A Disney erre a feldolgozásra nagyon ráérzett. :)

Ez nagyon kedves és bájos történet volt. Sosem voltam nagy Micimackó rajongó, gyerekként csak idegesítettek a szereplők, de itt aranyosak és viccesek volta. Mintha meg kellett volna érnem agyban ahhoz, hogy értsem a poénjaikat, mert azok most nagyon átjöttek. A sok félre beszélést, és a sok semmit mondó, de igazából lényeges tanulságot.
Kedvencem, ha nem szó szerint is: Néha nem csinálunk semmit, abból lesz a valami. ^^
Szüleimmel néztem, úgy hogy egy nagyon jó családi élmény volt :D

Hát ez óriási! Vicces, tanulságos, egyszerű.

Meglepődtem, mert nem vártam volna, hogy ennyire tetszeni fog.
Nem is tudok mit mondani, meg kell nézni :) Ja és soha ne felejtsük el a gyermeki részünket sem :)

Talán az egyik legtanulságosabb film arról, hogy miért érdemes felnőttként is gyermekként élni :)