Híd Terabithia földjére (2007) 78% 288★

Nagyon szép film. Utálom, hogy nagyon sok csatorna fantasy-ként reklámozta, így mikor először láttam gyerekként, meggyőződésem volt, hogy azt is nézek… kicsit Narnia jellegű, világutazós sztorinak hittem. Aztán persze szép lassan leesett, hogy nem erről van szó, de még sok év telt el, mire tényleg megértettem, mit is mesél el ez a történet.
Persze, elsőre szépen és bájosan indul. Ott vannak a gonoszkodó diákok az iskolában a szigorú apuka, aki gyerekként szintén gonosznak hatott, és ott van a két élénk fantáziájú, különleges gyerek, akik között kialakul egy különleges barátság, megalkotják a saját mesevilágukat, ahol minden gonosz legyőzhető és ahol elbújhatnak a világ elől. Aztán a történet vesz egy drámai fordulatot spoiler, és Jessnek mind a fantáziájára és a nyitottságára, mind az őt körülvevő emberekre szüksége van, hogy a lehető legkevesebb sérüléssel jöjjön ki az egészből. Ahogy az ember idősebb lesz, egyre inkább megérti a felnőttek szerepét – a szigorú apuka már rég nem hat gonosznak, tökéletesen látszik, hogy jót akar a családjának és a fiának is. Minden utálatos gyerek problémái is átérezhetőbbé váltak, képes lettem több szemszögből nézni az eseményekre. Kicsit a Szólít a szörnyre emlékeztet ilyen szempontból – azt már elég idősen néztem először ahhoz, hogy se az apukát, se a nagymamát ne tudjam igazán hibáztatni, itt viszont nekem is érnem kellett még hozzá.
Megható, szomorú, néha sírós, de reményteljes és nagyon szép történet. Remélhetőleg, a képzelete mélyén, mindenkinek van egy Terabithiája.

Aranyos történet volt, sajnálom, hogy most néztem meg, nem legalább 10 évvel ezelőtt. Akkor biztos az egyik kedvenc filmem lett volna.
A film hangulata meseszerű, a gyermeki álmodás, reménység és szeretet lengi körül.
Tetszett, ahogy a két barát lassan egymásra talál, a rosszat maguk mögött hagyják, és megtalaljak egymásban önmagukat.
Kedvenc szereplők May lett. Aranyos kis lány :)

A Hachiko után a következő film,amin a legtöbbet sírtam.
Te jó ég. Gyönyörű volt.

Ez az a film, aminek már az első öt percében bekönnyezek, mert számtalanszor láttam már, és ismerem a végét.
Hogy tud két gyerekkarakter (és színész) ennyire emberi lenni, ilyen szoros pajtás-köteléket irigylésre méltóvá tenni a fásult felnőttnek, aki még játszik a képzelettel, de néha már belepirul? Mert hát szálljunk le a fellegekből, Jess apukája is megmondta… de nem!
A képzeletünk igazi kincs, egy csoda, ami túlmutat a realitáson, a közönyön, a hideg hétköznapokon; ez egy menedék neked és nekem, hogy teljes életet éljünk. Mondják, hogy járj nyitott szemnel… jó tanács, de kevés. A nyitott elme is kell hozza, szeretet és barátság, ezek nèlkül nem élet az élet. Valami ilyesmiről szól ez a film: ne pironkodj, láss túl a világon, ne félj, nem vagy egyedül, és nézd a fát óriásnak egy hajnali reggelen a munkába menet. :) Egyből jobb lesz a kedved a határtalan képzeletedben.

Csupó Gábor jó rendező, producer és forgatókönyvíró! Imádtam a Nickelodeonos rajzfilmjeit (Jaj, a szörnyek! és A Thornberry család) és majd’ behaltam a Fecsegő Tipegők filmen. Szóval jogosan voltak nagy elvárásaim a filmjével kapcsolatban, bár elég nagy médiahiszti volt a Híd Terabithia földjére kapcsán ettől eltekintve. (Hazánk USÁba szakadt gyermeke –típusú marketing volt, nem pedig érdem utáni, amit érdemelt volna… Khm…)

Összekaptam az öcsémet és a barátaimat, elmentünk a moziba, elkezdődött a film… aztán elhűltünk. EZ MI?! Unalmas, dagályos, és az összes fantasy elemet ellőtték az előzetesben… Amennyicske fantasy szorult bele, az mind jó volt, de töredéke volt az elvárásainknak. A várva várt humoros fantasy helyett kaptunk egy filozofikus, vontatott depiendes történetet.

Negatívum: Kevés fantasy-elem.
Pozitívum: A kölyök szereplők jót alakítottak.
Kategória: Egyszer megnézhető.

A moziban láttam először, amikor még fiatalabb voltam a szereplőknél. Nagy hatással volt rám, és nem változott. Gyönyörű film.

Véletlenül indítottam el ezt a filmet, azt hittem egy vidám fantasy lesz, de se vidám, se fantasy nem volt. Megközelítőleg 14 év alattiak számára készült. A barátságról, gyászról szól.

Hát ez teljesen más volt mint amire számítottam. Azt gondoltam egy családi kalandfilm. Hát jóval több ennél ez a film. Nagy pozitív csalódás. Az egész film kisit komor. És a szereplők zseniálisak. A drámai vonal megdöbbentő és szívfacsaró. Felkavaró szép film. A barátságról a képzelet erejéről, és a gyerekkor szépségéről és csúfságairól. A különcségről. Szép tájakkal és vágóképekkel.

Nagyon jó film. Amikor először láttam, akkor felsejlett bennem, hogy milyen is volt gyereknek lenni. :)

Hát ez nagyon nem…akkora csalódás,de lehet elolvasom a könyvet..