Luca (Luca) (2021) 84% 368★

Imádtam, nekem nagyon tetszett. Nagyon aranyos története van a másságról, az elfogadásról, a barátságról. A hangulata pedig magával ragadó, legszívesebben én is most elvennék Olaszországba. ^-^ A poénok is nagyon jók voltak, főleg a macskás részeket imádtam nagyon, de a bárány halak is haláliak voltak.
Imádtam a srácok barátságát, olyan aranyos és szép volt. Maga a verseny is tetszett.
Ercole mondjuk rettenően idegesítő volt.
Szerintem egy remek mese lett, biztos hogy máskor is megnézem. ^-^

Aranyos mese, igazi gyerekeknek való kaland, egyértelmű üzenettel és szép mondanivalóval. A főszereplők szerethetőek minden formájukban és lényegében a szülőket is kedveltem, a nagyit meg főleg. Számomra végig nagyon evidens volt az egész, nem igazán találkoztam benne meglepetésekkel, ezért nem is igazán nyűgözött le. Élveztem, szerettem, tetszett az echte olasz hangulat, de nem ez életem rajzfilmje.

Legjobb gyógyír, amit most betegség alatt nézhettem.

Ez nekünk családilag nagyon bejött, érdekes módon a 6 a majdnem 9 és a mostmúlt 10 évest is lekötötte. Család és barátok, annak jó és rossz oldalai, örömei és bánatai egy nyári (ha nem is felnőtté válás, de mindenképp egyfajta) felnövés történetben.
A képi világ, ha az embereket nézem inkább a kicsiknek kedvez, ugyanakkor, ha el kéne képzelnem egy élőszereplős változatot, az utolsó mellékszereplőt is valósi hús-vér emberként látom magam előtt. A kedvencem azt hiszem Giulia apja lett.
Ha pedig az animációban a tárgyakat és a tájakat nézem, akkor az a határozott és megmásíthatatlan érzésem támad pillanatok alatt, hogy még ma este csomagolok és holnaptól egy ilyen kis olasz halászfaluban tervezem leélni az életemet egy Vespaval és egy bringával a fenekem alatt. Gyönyörű, hangulatos és bár tipikus kliséket használ az olaszokra, ezt mégis annyi szeretettel teszi, hogy lehetetlenség haragudni miatta. Ami külön tetszett, hogy rengeteg olasz szót és kifejezést hagytak benne fordítás nélkül, ami még tovább fokozta a hangulatot (legalábbis számomra). Nekem jópofa időtöltés volt az ismertek felismerése és az ismeretlenek megfejtése a töredék ismereteimből, a gyerekeket pedig egyáltalán nem zavarta a kétnyelvűség.
A humora kellemes, egyáltalán nem kretén és szerencsére jól is adagolja.
Nem állítom, hogy korszakalkotó alkotás, nyilván sok mindent lehetett volna sokkal mélyebben kibontani akár az elfogadásról, akár Alberto apjáról, de mindenképpen egy kifejezetten hangulatos, magával ragadó, kedves családi mozit sikerült összehozni.

Iszonyúan édes film, szép az animáció, Pixarhoz méltóan csupa szív, megható, vicces és minden jóság. Egy apró kis szeletéről szól az életnek – ezúttal a másságról. Utálom ezt a szót, de ezzel lehet leírni tökéletesen. A sellőfiúság, amit rejtegetni kell, amiről nem beszélünk, ami miatt kirekesztenek majd, amiről a mama azt mondja a végén, hogy lesz, aki nem fogja soha elfogadni, de olyanokkal kell körbevenned magad, akik igen. És a legcsodálatosabb az egészben, hogy az üzenet akkor is működik, ha a sellőfiúság nem annak a kódneve, aminek szerintem.

A történet maga nagyon érzelmes és tanulságos, és sokat tanít a barátságról, az elfogadásról és az önazonosság fontosságáról.
A helyszín, a gasztromónia, a Olaszországban csodálatos.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az animációs filmeket.

Igazából elsődlegesen azért néztem meg, mert van egy 2021-es és egy fantasy kihívásom, így ez mindkettőhöz jó lesz és nem is hosszú :D De az olasz környezet is nagyon sokat segített.

Összességében ha nem is hozott semmi meglepetést, azért egy aranyos kis rajzfilm volt, amire tényleg azt tudom mondani, hogy az egész olasz környezet sokat segített neki és emelte (legalábbis számomra) a hangulatot.
Sajnos az antagonista tipikusan a „bunkó vagyok, mert csak” kategória volt, se több, se kevesebb. Mondjuk az egész város sem a legbiztonságosabb hely, főleg, hogy a spoiler. :D
Bár szép volt a vége azért nem tudom, hogy mennyit fog érteni a gyerek majd az spoiler :D (mondjuk azt sem tudom, hogy hogyan spoiler. Nem hiszem, hogy olyan sokat spoiler:D)

Imádtam,hogy a magyar szinkronba bele csempésztek csomó olasz szót!!!Imádtam a zenéket,a tipikus olasz kis falu képét,a tipikus olasz arcokat. Zseniálisan lett minden megrajzolva,a „bárány” halakon behaltam :)
A történet is aranyos volt.
Tetszett, kedvet csinált Olaszországhoz,a Vespa feeling-hez:)

Nagyon aranyos mese, ami kicsit komolyabb témákkal foglalkozik, de mindezt gyerekeknek, tanító célzattal. A másságról, az elfogadásról, hogy az számít, milyen ember vagy, nem pedig hogy hogyan nézel ki. Közben szólt ez a felfedezésről is, hogy merészkedjünk kicsit ki a megszokott közegünkből, hogy megismerjünk más helyeket, kultúrákat is. Olaszország a szívem csücske, úgyhogy engem elsőre megnyert magának a helyszínnel. Külön örültem, hogy olasz kisváros volt, és nem valamelyik nagyobb város. Luca, Alberto és Giulia barátsága nagyon tetszett, szívemelengető volt őket együtt látni. Egy nagyon picivel még többet vártam, valószínű a rengeteget hallottam a filmről korábban, de még így is igazi Pixar, amit még valószínű sokszor fogok újranézni.

Oké, bevallom, ha nem lett volna olyan nagy népszerűsége, és nem hallottam volna olyan sokat róla mostanában, lehet hogy későbbre halasztom a megnézését. Vagy ami még rosszabb….lehet, hogy nem is lett volna nálam várólistás. És ez az, ami egy hatalmas hiba lett volna a részemről. Annyira elképesztő a történet, a képzeletvilág, a szereplők, a táj, az ábrázolás, a minden, hogy az első perctől kezdve a szívembe lopta magát. Imádtam a barátságot, ami Luca, Alberto és Giulia között kialakult. Olyan igazi, csupaszív, tiszta barátság, ami bár nem áll távol az animációk világától, számomra most ez mégis kitűnő volt az összes közül. Valahogy végig érezhető volt az a közös nevező, ami mindhármuknál jelen volt, ez pedig a spoiler. Mert bár Giuliának ott volt az apja, Lucanak a családja, Albertonak spoiler. A többiek pedig hiába nem voltak spoiler. Aztán végül mégis sikerült a kishalaknak egymásra találniuk. Imádtam, hogy az egész olasz köntösbe, olasz ötletből származik. Nem csak azért, mert olasz kultúra és ország fanatikus vagyok, hanem mert sajnos ritka számba mennek az igazán nagyra becsült és populáris olasz film/mese alkotások. Imádtam, hogy nem rejti el olasz mivoltját a történet és nem csak a gyönyörű tájban és a nevekben jelenik meg az olaszosság de a párbeszédek, elszólások, illetve viselkedési forma is tükrözik azt a tipikus olasz életérzést. Végig izgalommal vártam, hogy mi lesz amikor spoiler, méghozzá egy olyan helyen, ahol spoiler. De szerencsére csalódnom nem kellett. Szuper volt, ahogy spoiler. Egyszerűen szuper alkotás, biztos ezerszer nézős lesz (mint a legtöbb Pixar + Disney alkotás)