A csillagkutya (Lilo és Stitch 1.) (2002) 85% 395★

Szórakoztató és humoros mese a családról és a testvéri kapcsolatról. Imádom az egészet; Lilo elképesztően aranyos kislány, Stitch pedig szintén kiakasztja a cukiság mérőt. Tetszik a környezet, az űrlények, az akció és a dráma is, a karakterfejlődés és a valóban vicces poénok. Tipikusan bármikor újranézős rajzfilm.

Ohana azt jelenti család…
De hogy ez a film mit jelent nekem, nehéz lenne megmondanom. Már arra sem emlékszem, vajon ezt láttam-e előbb, vagy a sorozatot? Ugyan, mit is számít? Csak azt tudom, hogy Lilo és Stitch kitöltötték a gyerekkoromat, amiért nagyon hálás vagyok! :) 8 éves voltam, mikor megjelent ez a film, és nem lehettem sokkal több, mikor először láttam. De ugyanúgy, ahogy akkor, mint a mai napig elvarázsol, pedig eltelt már egy jó pár év, és csepett sem kopott meg. Ugyanúgy szeretem, az elejétől a végéig, a többiek által kiközösített Lilótól a kissé goromba, ám mégis hatalmas szívet rejetegtő Stitchig. De itt még a mellékszereplők – Nani, David, Jumba vagy Pleakley – is jól kibérlik maguknak a helyet, hogy mást se tegyél, csak folyamatosan szurkolj, hogy a végére minden jóra forduljon. És persze közben élvezed a Hawaii életérzést, az Elvis-zenéket, no meg néha elérzékenyülsz, ha épp a „múltról” esik szó. Az érzelmek széles skáláján zongorázol, majd pedig a végére érve azon agyalsz, ennyi bizony nem volt elég. Bármikor képes lennék újranézni. ♥

Ez sem egy tipikus Disney, aminek én csak örülni tudok… Első körben picit fura volt Hawaii és az űrlények, de rengeteg lehetőség van benne. Tele van humorral, és néhol fricskával is spoiler, és én ez utóbbiakat nagyon bírtam, mint felnőttfaktort a mesében.
Mert egyébként meg a család fontosságáról szól, arról, hogy akkor is, ha kicsi és csonka, és épp nem a legjobban mennek a dolgok, akkor sem hagyunk hátra senkit… illetve szerintem az is fontos gondolat még, hogy ha elvesztesz egy anyát, akkor már a nővéredet nem szeretnéd… ő kell neked, nem pedig személyében egy új anya, mert hát ugye ez ilyen két szék között a földre dolog… Szóval a maga vicces-bolondos komolytalan módján, nagyon fontos dolgokról mesél, időnként pedig elégé megható módon… és a rút kiskacsa-sztori is ütős benne.

Gyerekként nagyon szerettem a sorozatot. Mostmár értem az összefüggéseket.
Örülök, hogy készült belőle egészestés -animációs film- bár én csak a sorozatról tudtam.
Hiánypótló.
Gantu karaktere mindig taszított.
A frász kitört tőle.
Plakley szerethető volt mindenkor.
Jumba különleges szinkonhagja, már gyerekként is megfogott.
Igazából én a hangja miatt szerettem.
Akkoriban persze nem tudtam kihez társítsam ezt a különleges hangot.
Most, hogy újra hallottam ez megnyugvással tölt el.
Ez a mostmár ismerős hang, cseng a fülemben.
Örökké a szívemben őrzöm a hangját és a színészi játékát.
Nani a igazi nővér, óvja védi a húgát.
Stich egy igazi rosszcsont a szíve mélyén egy nagy adag szeretettel.
Nosztallgikus élmény volt.

Igazán aranyos kis történet. A sorozatból régen láttam egy pár részt így össze-vissza, viszont a kiindulópont nálam teljesen homályos volt, soha nem láttam még. Örülök, hogy ezt a lemaradást most bepótoltam, mert egy szuper történettel lettem gazdagabb. Stitch hihetetlenül aranyos volt számomra már az elejétől kezdve. Ugyanúgy meg lehetett látni benne a szépet, mint ahogy Lilo meglátta az első pillanatban. Aztán pedig ahogy a kapcsolatuk fejlődött egyre jobban és jobban megkedveltem. spoiler, ennél cukibb nem létezik. Jumba és Pleakley ügynök pedig végig gondoskodott a humorról és a nevetésről, hiszen az ő cselekvéseik és bénázásaik nagyon sok színt és mókát vittek az egészbe. Az pedig, hogy spoiler. Számomra biztosan később is megnézős lesz még.

Áá imádom!
Gyerekkorom egyik legkedvencebb meséje, amit agyonnéztünk a videokazettán. Most, hogy így jó pár év után újranéztem előjöttek a régi érzések és rájöttem, hogy még mindig kívülről tudom az egészet. Kiderült, hogy van második része is, amiről eddig fogalmam sem volt, de nem is fogom megnézni (a biztonság kedvéért), úgysem múlhatja felül az elsőt.
UPDATE: Mi a fene?? Még másfeledik része is van.. te jó ég! :D

Tipikusan az a mese, amire csak a nosztalgia faktor miatt nincs szívem kevesebb csillagot adni. Aranyos, vicces meg cuki és jók a szinkronhangok.. De ennyi. Oké, szól az összetartozásról, az elején jók a zenék, de nem tudnám megmondani mi olyan jó ebben a mesében.

Ez annyira édes volt, olyan jót tett a lelkemnek. Imádtam minden percét. A kis Stich annyira cuki volt, a saját dagi mopszom jutott róla eszembe.

Úr isten ez az új kedvenc mesém, nem is értem, eddig ez, hogy maradt ki :O

Annakidején, amikor még a videókazetta volt a menő (és elterjedt) valahogy kimaradt ez a mese az életemből. Emlékszem, hogy valami gyerekújságban láttam régen, hogy van ilyen mese… spoiler

Kicsit csalódás volt most ez nekem. Eléggé kiszámítható volt a történet, a nőknek rendellenesen vastag a lábuk és a zenék sem jöttek be. A kutyának sem kinéző lény és a gyámügyes viszont jól sikerült egyedi szereplők voltak.
A történet röviden: egy távoli bolygóról száműznek egy kutyának kinéző lényt, akit aztán üldöznek. Befogadja egy szegény kislány a testvérével és az addig magányos gyerek végre játszópajtásra lel…
A vége elég vicces, amikor spoiler
Egynek elment, a kutyám is jót szórakozott a mese közben, szerintem magára ismert…. :-D