A tenger visszavár (A kis hableány 2.) (2000) 68% 229★

A második rész kifakult, mint Ariel szemszíne vagy éppen a grafika. Ugyanaz, mint az első rész, pepitában, sokkal gyengébb minőségben. A dalok sem ütősek és a főgonosz sem olyan erőteljes, mint Ursula volt. Ariel felnőtt, szülőként pedig pont úgy kezeli a lányát, mint anno Triton őt. Eric továbbra is aranyos és igazából Melody is. Nézhető, de csak halovány képe az elődjének. Bár ez a legtöbb Disney folytatásra igaz.

Az első részhez képest ez gyengébb volt, a dalok is épphogy elmentek, de a karakterek még mindig jók, főleg Sebastian és Ficánka. Ariel most kissé idegesítő volt, ahogy a lánya Melody is. XD De Eric aranyos volt, és Triton királyt is csípem még. Az új szereplők is aranyosak voltak, meg a kutya is még mindig. Morgana gyengébb főgonosz, mint Ursula, őt se bírtam annyira. De egyébként a sztori nem rossz, vicces is azért, de az első része sokkal jobb ennél.

Jóval gyengébb, mint az első rész, de akkor is ma újra szól a nóta…

Ez most nem volt az igazi, Disney, ez most nem sikerült. Igaz nem volt égbekiáltóan rossz, de egyszer elég volt megnézni.

Leginkább a futottak még kategóriába tartozik ez a film, a közelébe sem ér az elsőnek, és egyszer bőven elég megnézni. De még annyiszor sem szükséges. A történet, a szereplők, a dalok, minden csak úgy elment. Egyáltalán nem lett maradandó élmény, és nem igazán adta vissza azt, amit A kis hableánytól várnék és kaptam is először. Nagyon akarta utánozni az első történetét, de nem sikerült neki olyan jól. Nem volt rettenetes, de eléggé felesleges lett, mert nekem túl sokat nem adott.

Bevallom, hogy az értékeléseket olvasva illetve saját véleményem miatt – miszerint Disney mese folytatása nagyon kockázatos, és kicsi az esély rá, hogy jól sikerül – azt hittem ez nem lesz jó, és végig fogom unni. Szerencsére csalódnom kellett az előítéleteimben, mert bár azt be kell látni, hogy az első közelébe sem ér, mégis jó. Sőt…kellemesen végignézhető. Nem untam egyik pillanatát sem. A kis Melody tényleg uugyanolyan mint az anyja, csak éppen az ellentettjét akarja. Örültem, hogy a régi szereplők is visszatértek és hozták a mostmár felnőtt de humoros énjüket. Illetve imádtam a két új szereplőt is, a rozmárt és a pingvint. Bár csak a mese második felében tűntek fel nagyon jó pillanatokat hoztak bele. Nekem tehát egy pozitív csalódás volt ez a rész, és eléggé esélyesnek látom, hogy a jövőben még megnézem párszor.

Hát, szerintem folytatásnak elég gyenge lett. Kislányként tetszett és szerettem, de most felnőttebb fejjel, már kevésbé tartom jónak. Az állatkák viszont cukik voltak. Sovány vigasz, hogy voltak ismerős elemek is az újabbak mellett. Egynek azért elmegy. :)

Ez a mese gyerekkoromban teljesen kimaradt. Jobban tetszett, mint az első rész. Melody karaktere nagyon szimpatikus volt és olyan jó volt újra látni Ficánkát. :) Melody tiszta Ariel volt belül és külsőre meg teljesen olyan, mint Eric. Egy nagyon szép folytatása volt az első résznek.

Hát ez nem, nagyon neem. És Ariel ének hangja borzasztó lett, kirázott a hideg is tőle az elején. Inkább maradok az első résznél, és el is felejtem, hogy lett folytatása.

Hogyan ne légy elfogult egy olyan mesével, ami gyerekkorod egyik legfontosabbja volt? Kismilliószor láttam, jó pár éve még tudtam is kívülről az egészet, de aztán valahogy elfelejtődött.
A mai nap tanulsága: amihez ilyen szép emlékek kötődnek, azt nem szabad újranézni.
Te jó ég, némely tekintetben milyen minősíthetetlen ez a film! A történet semmi újat nem nyújt az első részhez képest és Melody karaktere is egy az egyben Arielt másolja, ám mindenféle összetettség nélkül. Az új mellékszereplők se képesek belopni magát az ember szívébe, a humor meg egyenesen minősíthetetlen.
Na de mégis, valami jó csak van benne – hördülhetne fel a tömeg, és ez teljesen jogos. Egy szál van, amit végtelenül zseniálisan kezelnek, és az a „régi” szereplők szülősége, gondolok itt legfőképp Arielre. Az a jellemfejlődés, amit a harmadik résztől kezdve (ami időben az első… de megbonyolították ezt) idáig bejár, mesék közt szinte példa nélküli, és öröm figyelni. Nem tökéletes, van is még hova fejlődnie, de minden cselekedetét a családja iránti szeretet irányítja.
Másrészt, ez ugyebár valamiféle mese-musical, szóval vannak benne dalok. Ráadásul nem is rosszak, főleg, ha szemet hunyunk a magyar fordítás felett. Egyszerűen nem értem, az első rész számai után ezek hogy nem váltak ugyanúgy klasszikussá, fülbemászóak, és teljesen egyedi hangulatot teremtenek.
Ez a rész tényleg sokkal inkább a gyerekeket lövi be célközönségként, de az elődje értékeiből is megtart jó néhányat: Sebastian és Ficánka szinte semmit sem változtak, és a többiek is inkább jó irányba billentek. A felnőtt nézőknek néha össze kell szorítania a fogát, az igaz, de legalább nem egészségre ártalmas.