A tenger visszavár (A kis hableány 2.) (2000) 68% 234★

A második rész kifakult, mint Ariel szemszíne vagy éppen a grafika. Ugyanaz, mint az első rész, pepitában, sokkal gyengébb minőségben. A dalok sem ütősek és a főgonosz sem olyan erőteljes, mint Ursula volt. Ariel felnőtt, szülőként pedig pont úgy kezeli a lányát, mint anno Triton őt. Eric továbbra is aranyos és igazából Melody is. Nézhető, de csak halovány képe az elődjének. Bár ez a legtöbb Disney folytatásra igaz.

Az első részhez képest ez gyengébb volt, a dalok is épphogy elmentek, de a karakterek még mindig jók, főleg Sebastian és Ficánka. Ariel most kissé idegesítő volt, ahogy a lánya Melody is. XD De Eric aranyos volt, és Triton királyt is csípem még. Az új szereplők is aranyosak voltak, meg a kutya is még mindig. Morgana gyengébb főgonosz, mint Ursula, őt se bírtam annyira. De egyébként a sztori nem rossz, vicces is azért, de az első része sokkal jobb ennél.

Jóval gyengébb, mint az első rész, de akkor is ma újra szól a nóta…

A Kis Hableány 2 művészfilmes rokona – üzenetét tekintve – tulajdonképpen a groteszk Nyers (2016). Generációkon átívelő problémáról szól, az örökölt hajlamokkal, elvárásokkal való szembenézés filmje. Megmutatja, hogy a szülők által eltitkolt „örökség” egyszer úgyis felszínre bukkan, a kommunikáció hiánya csak azt eredményezi, hogy a gyerek önmagát keresve elköveti a szülő egykori „hibáját”.
A legnagyobb bravúr a filmben, hogy konkrétan előveszi az első rész forgatókönyvét, ezzel forma és tartalom tökéletes egységbe kerül. Mert hát hogyan is lehetne jobban kifejezni ezt a sorsszerű ciklikusságot, ha nem így? Újra játssza a 89-es Hableányt: Annak a happy endingjével indít; a hajón boldog éneklés, szivárvány (!). Innen forgatja vissza a filmet, szinte ugyanaz a történet, csak itt értelemszerűen Melody nem sellőből ember akar lenni, hanem emberből sellő. Lenyűgöző, mennyire pontosan követi az előd forgatókönyvét (a szerelem kihagyásával), annak dramaturgiai építkezését, és mégis egy új művet kapunk, hiszen ez Melody története. Imádom ezt az újrahasznosításos, kreatív írásos megközelítést a 2000-es évek Disney-folytatásainál (lásd: Hamupipőke 3, ahol „elvarázsolják” az első filmet vagy Oroszlánkirály 3, ami kedvenc mellékszereplőink szemszögéből mutatja be az első részt), így kell kevésből valami nagyon jót csinálni. Mivel kb. adott a váz, az alkotók csak rátornáztak a frappáns dialógusokra/beszólásokra, a szokásosan nagyszerű zenei aláfestésre, és létrejött ez a megragadó, nosztalgikus, első osztályú vígjáték (nem alábecsülendő, remek drámával). Külön ki kell emelnem a feszes tempót: egy felesleges kép, mozdulat nincs a filmben, és ez nem megy a hangulat / azonosulási lehetőség rovására, hibátlan a felépítés. Ha valamit manapság, a feleslegesen hosszú filmek korában, biztosan tanulhat az alkotó / néző a Hableány 2-ből, az a profi sűrítés.

Morgana karaktere hordozza a Disney-folytatások kisebbségi komplexusát: Sokan hangoztatják a véleményüket, miszerint mennyire nem érnek fel ezek a filmek az eredetihez, nincs meg az a varázs (tényleg nem foglalkozik annyit a gyönyörködtetéssel, az meg tény, hogy az animáció itt pl. – enyhén fogalmazva – gyakran nem csúcsteljesítmény), ahogy Morganat is szapulta az anyja (meg a társa), hogy nem ér fel a nővéréhez, Ursulához. Lehet, hogy az elődök sokkal komolyabbak, technikailag magasabb szinten vannak, de egy biztos, a 2000-es Disney szórakoztatóbb (legalábbis az említett 3 folytatás esetében). Lehet, hogy Ursula a tökéletes, félelmetes főgonosz (akit amúgy nagyon szeretek és becsülök), a húga pedig túl szerencsétlen, goofy, vicces ahhoz, hogy igazán komolyan vegyék – én mégis téged imádlak, Morgana!

Ez most nem volt az igazi, Disney, ez most nem sikerült. Igaz nem volt égbekiáltóan rossz, de egyszer elég volt megnézni.

Leginkább a futottak még kategóriába tartozik ez a film, a közelébe sem ér az elsőnek, és egyszer bőven elég megnézni. De még annyiszor sem szükséges. A történet, a szereplők, a dalok, minden csak úgy elment. Egyáltalán nem lett maradandó élmény, és nem igazán adta vissza azt, amit A kis hableánytól várnék és kaptam is először. Nagyon akarta utánozni az első történetét, de nem sikerült neki olyan jól. Nem volt rettenetes, de eléggé felesleges lett, mert nekem túl sokat nem adott.

Bevallom, hogy az értékeléseket olvasva illetve saját véleményem miatt – miszerint Disney mese folytatása nagyon kockázatos, és kicsi az esély rá, hogy jól sikerül – azt hittem ez nem lesz jó, és végig fogom unni. Szerencsére csalódnom kellett az előítéleteimben, mert bár azt be kell látni, hogy az első közelébe sem ér, mégis jó. Sőt…kellemesen végignézhető. Nem untam egyik pillanatát sem. A kis Melody tényleg uugyanolyan mint az anyja, csak éppen az ellentettjét akarja. Örültem, hogy a régi szereplők is visszatértek és hozták a mostmár felnőtt de humoros énjüket. Illetve imádtam a két új szereplőt is, a rozmárt és a pingvint. Bár csak a mese második felében tűntek fel nagyon jó pillanatokat hoztak bele. Nekem tehát egy pozitív csalódás volt ez a rész, és eléggé esélyesnek látom, hogy a jövőben még megnézem párszor.

Hát, szerintem folytatásnak elég gyenge lett. Kislányként tetszett és szerettem, de most felnőttebb fejjel, már kevésbé tartom jónak. Az állatkák viszont cukik voltak. Sovány vigasz, hogy voltak ismerős elemek is az újabbak mellett. Egynek azért elmegy. :)

Ez a mese gyerekkoromban teljesen kimaradt. Jobban tetszett, mint az első rész. Melody karaktere nagyon szimpatikus volt és olyan jó volt újra látni Ficánkát. :) Melody tiszta Ariel volt belül és külsőre meg teljesen olyan, mint Eric. Egy nagyon szép folytatása volt az első résznek.

Hát ez nem, nagyon neem. És Ariel ének hangja borzasztó lett, kirázott a hideg is tőle az elején. Inkább maradok az első résznél, és el is felejtem, hogy lett folytatása.