A csend fogságában (1994) 76% 16★

Sajnos nagyon kevéssé ismert múvi a csodálatos ’90-esek évekből.
Aki még nem látta és szereti a pszichológiai cuccokat, annak ez telitalálat lehet.
Valójában, azt kell, hogy mondjam, hogy jócskán megkopott az évek alatt, de nem tudom lepontozni; rongyosra néztem VHS-en. Főleg egyedül, mert minden pillanatát érteni akartam.
Akkor még nem J.T. Walsh miatt pörgettem le, akár egymást követő napokon, inkább Liv Tyler miatt. Már tinikoromban is ő volt nekem a példakép: gyönyörű, igéző, rendkívül tehetséges. Meg elf.. hát ennyi.
A sztorija engem nagyon mellbevágott annak idején, én nem javasolnám 18 éves kor alatt, megdöbbentő, pokoli és rendkívül sötét családi tragédiát dolgoz fel.
Ha nem lenne elég ez a forgatókönyv, biztosan beleszeretünk a színészekbe is, mert van itt:
– Egy J.T. Walsh, a jól bevált zsaruszerepében, a csodálatos orgánumával és jelenlétével.
– Van egy elf nő.
– Van egy badass nő, kissé elnőiesítve – imádom, rajongásig tudom szeretni Hamiltont.
– Van egy sosem látott gyerekszínészünk, akiről egyáltalán nem találok semmit a weben, de másik filmjét sem, pedig… még a Culkin srácnál is nagyobb szereplést tol.
– Van egy rohadék Dr. Harlingerünk – ki más lett volna erre alkalmasabb mint Lithgow? :D
– És van egy kevésbé tehetséges, de nagyon szerethető Richard Dreyfussunk, aki ugyan a film egyik kiemelt szereplője, de mindenki más lejátssza. :)))
Gyönyörű a helyszín, az ember szó szerint beleszeret az őszbe, majd azt követően a télbe is. A házba, a terekbe, mindezek együttes látványába.
Király film, érdemtelenül nem nézett.
Tessék elővenni!
(+1 én most angolul néztem, de meg fogom nézni ismét szinronnal, mert nekem az rémlik, hogy még az is tökéletes volt).