A tizennégy éves Susie egy napon nem érkezik haza az iskolából. Ahogy telik-múlik az idő a Salmon család aggódni kezd a legidősebb lányuk miatt, aki nem szokott kimaradni ilyen sokáig. Kétségbeesve keresni kezdik, de nem találják. A rendőrség kinyomozza, hogy Susie gyilkosság áldozata lett, ám a… [tovább]
Kedvencelte 40
Várólistára tette 155
Kiemelt értékelések
Nihilchan
Egyrészt ez egy nagyon szép film, csodálatos látványvilággal, remek szereplőkkel és megrázó történettel. Másrészt viszont a háromnegyedét halálra untam; szerintem túlzottan elnyújtották, néhol ráadásul a „giccs” határát feszegette. Szóval jelenleg nem teljesen tudom hova tenni.
viky0222
Egyszer véletlenül láttam az HBO-n. Eleinte úgy voltam vele, hogy ez nem az én filmem lesz, mégis tetszett, bár azért nem feltétlenül nézném újra, Kikészítette az idegeimet. De érdekes film.
sipiarpi
1 hozzászólás
Nem csak a szereplők szenvedtek, hanem én is. Igaz én a filmtől. Régen láttam ennyire csöpögős filmet ennyire komoly témáról.
Negative_Singularity
Ez a film egy vigasz. Megrázóan szomorú, és kezet ökölbe szorító filmre számítottam, de helyette egy nyugodt, ám szomorú történetet kaptam arról, hogy a sors mindent elrendez halál előtt és azon túl. Szóval vigasz, mert bár tragikus eseményről szólt, mégis megnyugtató volt látni, ahogy a kislány elkíséri a nézőt az úton. A két világ közt ragadt állapot is szép volt, szürreális, néhol szomorú, de összességében egy csodaszép mesefantázia, ami leveszi a terhet a gondolatainkról és érzelmeinkről, hogy itt voltaképpen egy nemi erőszak és gyilkosság történt egy ártatlan, életrevaló kislánnyal.
Másrészről viszont zseniálisan bemutatja a pedofil személyiségét, azt a simulékony, pajtási csíntalanságot, ami a legóvatosabb gyereket is óvatlanná tesz. Ez a rohadékok legfőbb fegyvere, és piszok jól csinálják.
Hát… szomorú, szép, de túl finom. Ahogy már mondtam, elfeledteti a szörnyűségeket, pedig ott van, megtörtént. Nekem kicsit túl könnyelmű ez az egész, mintha csak egy délutáni filmet néztem volna, másrészről viszont talán épp ebben rejlik a zsenialitása, hogy el lehet fogadni az elfogadhatatlannak hitt tragédiát is, bármennyire szörnyű és igazságtalan, és visszafordíthatatlan, mert a sors mindent rendez, az élet pedig nem áll meg a halállal, csak hinni kell benne.
AnnaSz
A nyomasztó téma ellenére kedvenc filmem lett. Legalább nyolcszor láttam már és még mindig képtelen vagyok megunni. Minden egyes alkalommal megráz, sírásra késztet és mégis, még mindig imádom. Minden hibája ellenére.
Osli75
Félelmetes belegondolni a film valóságos történetébe, ezt segít feldolgozni a meseszerű körítés. Gyönyörű képi világ, szomorú valóság. Ez a kettősség teszi felejthetetlenné.
AniTiger
A könyvet nyomokban tartalmazta, bár hozzá kell tennem, hogy a látványvilág nagyon ott volt a szeren, de nekem így feltupírozva is Stanley Tucci vitte el a hátán a filmet. A lezárás meg röviden: meh… Tipikusan olyan sztori, hogy inkább a könyvet kéne elolvasni.
tataijucc
2 hozzászólás
Anno a könyvet többszörösen is a sarokba akartam vágni, viszont a film nekem abszolút pozitív csalódás volt. Az is igaz, hogy nem Mark Wahlberg miatt van ez. Minden túlzástól mentesen, de szerintem Stanley Tucci-nak nagyon jól áll ez a creepy karakter.
Abnaxus
Az a ritka eset volt, hogy előbb láttam a filmet, mint olvastam volna a könyvet. Általában az tetszik jobban, ami előbb kerül elém, mert az utána következőt ahhoz viszonyítom önkéntelenül is. Itt viszont más volt. A film egy hatalmas nagy giccsparádé a könyvhöz képest, a történetet csak alapjaiban követi, pontosan az hiányzik belőle, ami a könyv alapja: a család élete. Ami megjelenik belőle, az is felületes, gagyi, sőt, néha idegesítő.
Az egyetlen igazán megkapó színészi játék Stanley Tucci-é, bár tőle nem is várnék mást.
Népszerű idézetek
Timi
Senki nem veszi észre, hogy elmegyünk. Úgy értem… a pillanatot, amikor ténylegesen elmegyünk. Legfeljebb egy suttogást hallasz, a víz susogását, ahogy a hullám partot ér.
Susie Salmon: I was in the blue horizon between heaven and earth. The days were unchanging and every night I dream the same dream. The smell of damp earth. The scream no one heard. The sound of my heart beating like a hammer against cloth and I would hear them calling, the voices of the dead. I wanted to follow them to find a way out but I would always come back to the same door. And I was afraid. I knew if I went in there I would never come out.
Nevra
Grandma Lynn: So, What will it be, Jack?
Jack: Actually, I'm not drinking these days.
Grandma Lynn: Ah, that's your problem in a nutshell.
