A tizennégy éves Susie egy napon nem érkezik haza az iskolából. Ahogy telik-múlik az idő a Salmon család aggódni kezd a legidősebb lányuk miatt, aki nem szokott kimaradni ilyen sokáig. Kétségbeesve keresni kezdik, de nem találják. A rendőrség kinyomozza, hogy Susie gyilkosság áldozata lett, ám a… [tovább]
Kedvencelte 49
Várólistára tette 221
Kiemelt értékelések
Egyrészt ez egy nagyon szép film, csodálatos látványvilággal, remek szereplőkkel és megrázó történettel. Másrészt viszont a háromnegyedét halálra untam; szerintem túlzottan elnyújtották, néhol ráadásul a „giccs” határát feszegette. Szóval jelenleg nem teljesen tudom hova tenni.
Bevallom őszintén, én nem vagyok hívő, de ez a film nagyon szépen jelenítette meg azt a képzeletbeli „köztes világot” amelyről a mesék szólnak. Maga a történet letaglózó és sajnos nagyon sok ilyen sztori történik a világban.
Érdekelnek az effajta történetek – ez is tetszett (ha lehet ilyet mondani egy ilyen témára).
Száz szónak is egy a vége: jó film!
Egyszer véletlenül láttam az HBO-n. Eleinte úgy voltam vele, hogy ez nem az én filmem lesz, mégis tetszett, bár azért nem feltétlenül nézném újra, Kikészítette az idegeimet. De érdekes film.
Ez a film egy vigasz. Megrázóan szomorú, és kezet ökölbe szorító filmre számítottam, de helyette egy nyugodt, ám szomorú történetet kaptam arról, hogy a sors mindent elrendez halál előtt és azon túl. Szóval vigasz, mert bár tragikus eseményről szólt, mégis megnyugtató volt látni, ahogy a kislány elkíséri a nézőt az úton. A két világ közt ragadt állapot is szép volt, szürreális, néhol szomorú, de összességében egy csodaszép mesefantázia, ami leveszi a terhet a gondolatainkról és érzelmeinkről, hogy itt voltaképpen egy nemi erőszak és gyilkosság történt egy ártatlan, életrevaló kislánnyal.
Másrészről viszont zseniálisan bemutatja a pedofil személyiségét, azt a simulékony, pajtási csíntalanságot, ami a legóvatosabb gyereket is óvatlanná tesz. Ez a rohadékok legfőbb fegyvere, és piszok jól csinálják.
Hát… szomorú, szép, de túl finom. Ahogy már mondtam, elfeledteti a szörnyűségeket, pedig ott van, megtörtént. Nekem kicsit túl könnyelmű ez az egész, mintha csak egy délutáni filmet néztem volna, másrészről viszont talán épp ebben rejlik a zsenialitása, hogy el lehet fogadni az elfogadhatatlannak hitt tragédiát is, bármennyire szörnyű és igazságtalan, és visszafordíthatatlan, mert a sors mindent rendez, az élet pedig nem áll meg a halállal, csak hinni kell benne.
Mi bosszantott? Nyilván a téma is. Valaki megöl egy fiatal lányt. Maga a gondolat is elviselhetetlen. Ezen túllépve a túlvilágiság, az életen túli állapot giccses ábrázolása. Nem igaz, hogy ezt ne lehetne máshogy. Vagy hogy ez elégséges sokak szemében. Már a Csodás álmok jönnek (1998)-kel is ugyanezek voltak az érzéseim, gondolataim. Messzemenően megértem az emberi értelemmel felfoghatón fölöttibe vetett bizalmat. A mély hitet, hogy mindent összekapcsol egy összefüggésháló. Ezt azonban sokféleképpen lehet megjeleníteni, elmondani. A végkifejlet sem csak a csekélysége miatt zavar. Nem csak az zavar, hogy egyensúlyba ezáltal biztosan nem kerülhetnek a dolgok. Ez a csekélység, ez a sovány vigasz annak a következménye, hogy a történet konstruálóinak tehetségét meghaladta ennek a súlyos érzelmi helyzetnek a feldolgozása, és kicsit örömmel is írom, valószínűleg az átérzése, elképzelése is. Kívánom, hogy minél kevesebbeknek kelljen vigaszt találniuk ebben a filmben vagy bármi egyébben.
Nem csak a szereplők szenvedtek, hanem én is. Igaz én a filmtől. Régen láttam ennyire csöpögős filmet ennyire komoly témáról.
A nyomasztó téma ellenére kedvenc filmem lett. Legalább nyolcszor láttam már és még mindig képtelen vagyok megunni. Minden egyes alkalommal megráz, sírásra késztet és mégis, még mindig imádom. Minden hibája ellenére.
Félelmetes belegondolni a film valóságos történetébe, ezt segít feldolgozni a meseszerű körítés. Gyönyörű képi világ, szomorú valóság. Ez a kettősség teszi felejthetetlenné.
Most tényleg ez lenne a „gonosz" büntetése? Most tényleg??? Ez nem büntetés. Ez költői igazságszolgáltatás. És még így is kíméletes volt a sors ezzel a fazonnal.
Népszerű idézetek
Senki nem veszi észre, hogy elmegyünk. Úgy értem… a pillanatot, amikor ténylegesen elmegyünk. Legfeljebb egy suttogást hallasz, a víz susogását, ahogy a hullám partot ér.
Grandma Lynn: So, What will it be, Jack?
Jack: Actually, I'm not drinking these days.
Grandma Lynn: Ah, that's your problem in a nutshell.
Susie Salmon: I was in the blue horizon between heaven and earth. The days were unchanging and every night I dream the same dream. The smell of damp earth. The scream no one heard. The sound of my heart beating like a hammer against cloth and I would hear them calling, the voices of the dead. I wanted to follow them to find a way out but I would always come back to the same door. And I was afraid. I knew if I went in there I would never come out.