A tizennégy éves Susie egy napon nem érkezik haza az iskolából. Ahogy telik-múlik az idő a Salmon család aggódni kezd a legidősebb lányuk miatt, aki nem szokott kimaradni ilyen sokáig. Kétségbeesve keresni kezdik, de nem találják. A rendőrség kinyomozza, hogy Susie gyilkosság áldozata lett, ám a… [tovább]
Kedvencelte 36
Várólistára tette 132
Kiemelt értékelések
Nihilchan
Egyrészt ez egy nagyon szép film, csodálatos látványvilággal, remek szereplőkkel és megrázó történettel. Másrészt viszont a háromnegyedét halálra untam; szerintem túlzottan elnyújtották, néhol ráadásul a „giccs” határát feszegette. Szóval jelenleg nem teljesen tudom hova tenni.
sipiarpi
1 hozzászólás
Nem csak a szereplők szenvedtek, hanem én is. Igaz én a filmtől. Régen láttam ennyire csöpögős filmet ennyire komoly témáról.
AnnaSz
A nyomasztó téma ellenére kedvenc filmem lett. Legalább nyolcszor láttam már és még mindig képtelen vagyok megunni. Minden egyes alkalommal megráz, sírásra késztet és mégis, még mindig imádom. Minden hibája ellenére.
LukeSkywalker
Ennél csodálatosabb látványvilággal rendelkező lélektani drámát nemigen láttam.
Valami egészen szörnyűséges és tragikus eseményt csodálatos ártatlansággal és szépséggel képes ábrázolni a rendező Peter Jackson.
Hála a nagyszerű Saoirse Ronannek, Susie Salmon alakja transzcendentális lénnyé emelkedve tanúja mindannak az eseménynek, mely körülötte kering.
Alice Sebold könyve is tragikusan szép és szépségesen tragikus, de Peter Jackson lírai képi világa tovább erősíti a történetet körüllengő árnyék és fény, gonosz és ártatlanság kettősségét.
Ez a történet a kettősségről szól. Arról, hogy törékeny, gyönyörű gyermeki világunkat körülveszi a sötét és a gonosz. Hogy bár azt hisszük, a szomszédunkban kedves emberek élnek, akik minden nap udvariasan köszönnek és integetnek, valójában könnyen lehet, hogy mocskos és undorító lények, akik aljas vágyaiktól és ösztöneiktől vezérelve ártani és bántani akarnak. Ám minderről gyermekként semmit vagy vajmi keveset tudunk, és ártatlanságunk és tisztaságunk szinte áthatolhatatlan védőburkában lebegve éljük hamvas ifjú éveinket. Így van ez jól…
Peter Jackson filmje éppen ezért annyira felkavaró, hiszen kipukkasztja egy kislány, és általa a mi képzeletbeli buborékunkat, és rávilágít a gonoszra. Rádöbbenünk, hogy nem vagyunk biztonságban, hogy az a képzeletbeli fal sokkalta vékonyabb, hártyavékonyságú képzeletből áll, és hogy a szüleink, ezek az imádott istenségek alig tudnak megvédeni bennünket az odakint ólálkodó, préda után, utánunk leselkedő rossztól.
Jackson mesterien adja vissza a Sebold regényét átható ártatlanság és a szörnyű valóság dualitását , és vizuális képzelőereje által tovább gazdagítja és emeli a cselekményt egy meditatív, szomorú emlékezéssé, az elveszített ártatlanság allegóriájává.
viky0222
Egyszer véletlenül láttam az HBO-n. Eleinte úgy voltam vele, hogy ez nem az én filmem lesz, mégis tetszett, bár azért nem feltétlenül nézném újra, Kikészítette az idegeimet. De érdekes film.
Osli75
Félelmetes belegondolni a film valóságos történetébe, ezt segít feldolgozni a meseszerű körítés. Gyönyörű képi világ, szomorú valóság. Ez a kettősség teszi felejthetetlenné.
AniTiger
A könyvet nyomokban tartalmazta, bár hozzá kell tennem, hogy a látványvilág nagyon ott volt a szeren, de nekem így feltupírozva is Stanley Tucci vitte el a hátán a filmet. A lezárás meg röviden: meh… Tipikusan olyan sztori, hogy inkább a könyvet kéne elolvasni.
tataijucc
2 hozzászólás
Anno a könyvet többszörösen is a sarokba akartam vágni, viszont a film nekem abszolút pozitív csalódás volt. Az is igaz, hogy nem Mark Wahlberg miatt van ez. Minden túlzástól mentesen, de szerintem Stanley Tucci-nak nagyon jól áll ez a creepy karakter.
Abnaxus
Az a ritka eset volt, hogy előbb láttam a filmet, mint olvastam volna a könyvet. Általában az tetszik jobban, ami előbb kerül elém, mert az utána következőt ahhoz viszonyítom önkéntelenül is. Itt viszont más volt. A film egy hatalmas nagy giccsparádé a könyvhöz képest, a történetet csak alapjaiban követi, pontosan az hiányzik belőle, ami a könyv alapja: a család élete. Ami megjelenik belőle, az is felületes, gagyi, sőt, néha idegesítő.
Az egyetlen igazán megkapó színészi játék Stanley Tucci-é, bár tőle nem is várnék mást.
rhysciar
Ennyire lehangoló, agykaparós filmet is rég láttam ilyen témában. Az bosszant a legjobban, hogy ez egy nagyon jó film is lehetett volna, ha nem viszik el ennyire a csöpögés és arckaparás felé, ami borzasztóan rosszat tett neki, főleg az utolsó 10 perc.
Népszerű idézetek
Timi
Senki nem veszi észre, hogy elmegyünk. Úgy értem… a pillanatot, amikor ténylegesen elmegyünk. Legfeljebb egy suttogást hallasz, a víz susogását, ahogy a hullám partot ér.
LukeSkywalker
Buckley Salmon: Are we still a family?
Grandma Lynn: Of course we're a family. Your mother's in crisis, your father's a wreck.
Lindsey Salmon: What does that make you?
Grandma Lynn: I'm in charge.
LukeSkywalker
Susie Salmon: I was in the blue horizon between heaven and earth. The days were unchanging and every night I dream the same dream. The smell of damp earth. The scream no one heard. The sound of my heart beating like a hammer against cloth and I would hear them calling, the voices of the dead. I wanted to follow them to find a way out but I would always come back to the same door. And I was afraid. I knew if I went in there I would never come out.
Nevra
Grandma Lynn: So, What will it be, Jack?
Jack: Actually, I'm not drinking these days.
Grandma Lynn: Ah, that's your problem in a nutshell.
LukeSkywalker
Susie Salmon: I remember being really small; too small to see over the edge of a table. There was a snow globe, and I remember the penguin who lived inside the globe. He was all alone in there, and I worried for him.
LukeSkywalker
Susie Salmon: Holly said there was a wide, wide heaven beyond everything we knew; where there was no cornfield, no memory, no grave… but I wasn't looking beyond yet, I was still looking back.
