Csodás álmok jönnek (1998) 80% 126★

Legalább tíz éve megvan a film, mégis csak kétszer láttam. Az a fajta film, ami olyan érzelmeken vezet végig, hogy képtelenség még akár évi gyakorisággal is elővenni. Az emlékek, a nyomok hosszú időn át elkísérnek. Most Williams halálának évfordulójára mégis kivételt tettem. Az ő emlékére és önmagam emlékeztetésére a múlandóságról.
Amennyire szép, annyira fájdalmas. Az a fajta, ami mindannyiunk számára mondhat valamit, mert egyszer mindenki eljut az út végére. Van, aki fél tőle, van, aki várja. Van, aki már elvesztett valakit, vagy sokakat. Van, aki családos és retteg, hogy egyszer nem lesznek többé. Van, aki visszajött. Van, aki elfogad. És még sokan vagyunk. Ezernyi vággyal, félelemmel, álmokkal, elképzelésekkel, hittel a halálról.
Mennyit bírunk elviselni? Mi lesz azzal, aki marad? Aki, elment, vajon tényleg nincs többé? spoiler
Szeretném hinni, hogy igaz lehet. Annyival könnyebb lenne elfogadni az elfogadhatatlant.
(A képi világ egyébként elsőre furcsa, mintha a Pán Péter és az Eredet keveréke lenne, de tökéletesen illik a filmhez és a mondanivalóhoz. )

Jó volt az alapötlet, de összességében elég zagyva lett sajnos a kivitelezés. Hiányzott valami plusz. Még a kutyám is unta.

Ahj, ha az élet létezés ilyen egyszerű és csodálatos lenne! Azt hiszem, ennek a bizonyosságnak a tudatában, földünk maga is a paradicsom lenne.
Régóta halogattam ennek a filmnek a megnézését, és talán épp ezért túl sokat vártam tőle, és kicsit úgy érzem, keveset kaptam. A gondolatok benne valóban csodálatosak, a mennyország káprázata szintúgy, a pokol-magyarázat is jó, de mégis, van az egésznek egy minden jó, ha a vége jó sugallata, ami végig fogja a néző kezét, így képtelenség arra gondolni, hogy nem jönnek előbb utóbb rendbe a dolgok. Ettől pedig, bár némileg húzom a számat, miközben írom, de: felszínessé válik.
És félve mondom ezt is: ez szerelmes kis limonádé volt – nekem. De hát vessek magamra, ha egyszer romantikus filmet néz az ember! Egy biztos: nagyszerű elgondolás egy halhatatlan szerelemről, ami újra és újra feltámad; a lélek ugyanaz, csak a hús, az életsík változik. Irigylem ezt a létezést.

Ez a film olyannyira meghatározó volt az életemben, hogy arra nem nagyon találni szavakat. Az egész film az elejétől a végéig csodálatos, hátborzongató és iszonyatos. Köszönöm szépen innen messziről Mindenkinek, aki részt vett a létrehozásában!

Egy szinte tökéletes filmet lehetett volna rendezni ebből az anyagból, azonban végig hiányérzetem volt. Olyan mintha nem lenne egy jó ideig cselekmény, hanem csak a film közepénél indul be igazán. Addig álomszerű benyomások, kétségkívül lenyűgöző képsorok, de üresjárat. Életre kelő festmények, idilli svájci környezet vegyítve a képzelettel.
Utána van fordulat, Robin Williams is jobban beindul és végre megjelenik méltóságteljesen Max von Sydow is. A vége szerencsére happy end, kell is a sötét részek után megnyugvásként.

Ez a film nagy hatással volt rám tinédzserkoromban. A zene, az alakítások, a történet. A díszletek egészen lenyűgözőek voltak, rég láttam ekkora hatású túlvilág-ábrázolást. Waah…szuper volt, bár azért néhol átment giccsbe és a happy end is borítékolható volt, azért szerintem jól állt neki.

Filmvászonra vitt Isteni színjáték modern változatban, amely csodásan megjeleníti az ikerláng szerelmet. A csodás látványvilág és a szépséges festmények okán akár még művészfilm is lehetne. Robin Williams pedig annyira szeretnivaló a szerelmes, társáért a halálon túl is küzdő férj szerepében.
Imádtam a film egész hangulatát.
Köszönöm, hogy láthattam! :))

A könyv és a film is csodálatos. Örök kedvenc. Szavakkal se sem lehet írni.
De az igaz, hogy kell hozzá egyfajta szellemi érettség.
Ajánlom a könyvet is.
Robin, remélem, az öngyilkosok világából érted is eljött valaki azóta. :_( Ebben a filmben is nagyot alakítottál.

spoiler
Már többször láttam ezt a filmet, bár nagyon nehéz megnézni. Nem éppen újranézésre alkalmas mű, bár nem azért, mert rossz, hanem mert annyira megható és felkavaró…
Ennél a filmnél sem tudok mibe belekötni. Robin megint csodásat alakított. Úgy gondolom ilyenek az igazi színészek, akik a komikus és a drámai szerepeket is ugyanolyan szinten tudják előadni. És látod a játékában, hogy szívét-lelkét beleteszi, ismételten csak mindegy, hogy komikus vagy drámai szerep.
Imádom a film minden percét, mondanivalóját. Mestermű a maga nemében!

Nagyon szomorú és nagyon-nagyon szép.