Szellemes karácsony (1988) 69% 105★

Nem a legjobb Karácsonyi ének feldolgozás, viszont nagyon jó, hogy modern környezetbe helyezték az alaptörténetet. És a filmet Bill Murray emeli magas szintre. Aki kedveli a színészt, annak alap ez a film. Egy-két jelenetnél mindig sírva nevetek (pl. az éttermesnél). Bár a jelen karácsonyának szellemét eltúlozták kicsit, szórakoztató karácsonyi film.

A tökéletes karácsonyi hangulat megteremtéséhez nélkülözhetetlen egy szórakoztató karácsonyi film. Lássuk a hozzávalókat.
Vegyünk egy klasszikus Dickens művet, 1:1 arányban adagoljunk hozzá humort a 90-es évjáratból. Adjunk hozzá egy csipet romantikát, de vigyázzunk nehogy szirupos legyen. Miután jól összedolgoztuk, öntsük nyakon az egészet hamisítatlan Bill Murray-féle szarkazmussal.

Kamasz gyermekkorom egyik örök darabja ez a film. Lehet, hogy a mai néző ingerküszöbét már nem üti meg, lehet hogy sokaknak már lerágott csont az alapsztori, de Karácsonykor és úgy általában egész évben Dickens üzenete még mindig időtálló és tanulságos mese, Bill Murray előadásmódja pedig mindent visz, talán Karen Allen szépségét nem tudja lemosni a vászonról.
Egyetlen negatívuma a filmnek a magyar szinkron, annak is a hagkeverése. Szörnyen lekeverték az eredeti hangeffekteket, de ami még nagyobb baj Danny Elfman klasszikus dallamait sem hallhatjuk hozzá méltó módon. Ez a film megérdemelne egy digitális újrakeverést az eredeti magyar szinkronnal.

Egészen jópofa egy átirata Dickens Karácsonyi énekének. Ugyan közel sem olyan megható, mint amaz és annak könyvhű adaptációi, viszont nagyon vicces és Richard Donner kiváló rendezéssel járult hozzá a produkcióhoz. De a legjobb az egészben, hogy Bill Murray csak úgy sziporkázik a történet főhősének bőrében :D

Egy kellemes fekete komédia, igazi retro darab. Viszont aki a Dickens klasszikust keresi benne, annak nagyon mélyre kell ám ásnia.
A szereposztás nagyon el lett találva, Bill Murray – mint mindig – fantasztikusan hozza a zsugori bunkó figura bőrébe bújt érző lelkű főhőst.

Nagyon össze-vissza van ez a film. Van, amit nem is igazán értettem belőle… Ez a Cross egy idegbeteg, rossz volt nézni. És a végén túl sokat dumál. A szellemek is idegesítőek voltak. Azokat is alig bírtam nézni. A film megvalósítása borzalmas.
A legfurcsább az, hogy mégis van mondanivalója, még ha az teljesen elcsépelt is. Az időutazós rész tetszett a legjobban. Főleg az első. Az ember elgondolkodhat, hogy vajon ő mit látna, vagy éppen mit mutatnának meg neki. Tetszett minden egyes történet, sors. Hétköznapi sorsok, mégis elgondolkodtatóak. Furi…

Mindenféle előzetes tervezés nélkül történt, hogy az ünnepi időszak számomra a Karácsonyi ének bűvöletében telt: most ismerkedtem meg a könyvvel, utána megnéztem a legújabb minisorozatos adaptációját, aztán pedig jött ez a film, ami szintén Dickens művét dolgozta fel. Az abszurd humorral tálalt megvalósításai ötletesek és érdekesek voltak, a tévétársaságok már-már nevetséges nézettséghajszolásáról elég éles kritikát fogalmazott meg, de természetesen az eredeti mű legfontosabb üzenetéről, a családdal együtt töltött idő fontosságának hangsúlyozásáról sem feledkezett meg. A három szellem szürreálisba hajló felbukkanásai, kinézeteik egyszerre voltak viccesek és néha ijesztőek, azonban az emlékeken, látomásokon meg úgy az egész történeten kissé gyorsan szaladtunk végig. Bill Murray-hez remekül passzolt a főszerep, a drámai részek mellett jó adag szarkazmust is vitt karakterébe. Összességében nézve egy szórakoztató, ám nem túl emlékezetes film lett a végeredmény, ami karácsony környékére pont megfelelő választás lehet.

Őszintén sokkal többet vártam ettől a filmet. Kicsit untam, egyszer elég volt megnézni.