Brooklyn legmérgesebb embere (2014) 73% 77★

Ez a film most meglepett. Snitt 74%, IMDB 5.7 pont. Én meg most érkezem 9 pontot adni rá.

Oké, oké, nem ez életem filmje, de szerintem sokkal több van benne, mint amire elsőre számíthat az ember. Értékelésben írták már, hogy nem igazán illik rá a vígjáték címke, ami teljesen jogos. Van benne humor, de az első pár percen kívül, ami sajnos akár meghatározó is lehet, jó magam nem vígjátékként tekintettem rá.
A film ad Henrynek és nekünk 90 percet, hogy átggondoljuk az életet. Henry igen csak elvesztette az irányítást saját élete és érzelmei felett, ami nem a legjobb sorshoz vezette. Örökös pajzsául a dühöt választotta, mely messze sodorta szeretteitől. Most pedig kénytelen volt 90 perc alatt átugrani a szakadékot, mely lássuk be, szinte lehetetlenül hangzik. De ő megpróbálta.
A film tehát bedobta a nagy témát: te mit tennél, ha tudnád, hogy már csak 90 perced lenne hátra? Úgy éltél, hogy ezalatt a 90 perc alatt nyugodt lelkiismerettel tudnál elbúcsúzni, nem bánva meg semmit, hisz mindent kézben tartottál, szerettél és szeretve voltál, megtettél mindent, amire vágytál? A legtöbben nem hinném, hogy így vagyunk vele. Persze lehet arany kivétel, de Henrynek akad egy pazar monológja az életről, amiért szerintem már megéri megnézni a történetet.
Történetünk másik főhőse Dr. Sharon Gill, akit Mila Kunis alakít, és akiért végre először igazán odavoltam egy filmben. Messzemenőleg ez a legjobb szerepe, azok közül, amit eddig láttam. Szóval Sharon egy igazán jó kis példa egy elég fontos problémára, mely korunkra eléggé jellemző: a fiatalon való kiégésre. Rohanó életmódot élünk, folyamatosan hajtjuk magunkat, olyan kapcsolatokra pazaroljuk az időnket, melyek igencsak törékenyek, s tartózkodunk a mély kötődéstől. Ezt pedig butábbnál butább móddszerekkel próbáljuk orvosolni. Pedig voltak álmaink, céljaink, fiatalok, erősek voltunk, tele ambícióval, de a megalkuvás mindezt elég hamar ketté törte.
Két nagy kedvenc is volt még a filmben. Peter Dinklage, aki apró ember, de szerintem annál nagyobb tehetség. Illetve Hamish Linklater, aki a Crazy Ones-ban már jelen volt Williams mellett. Már ott is csíptem a srácot. Szerintem jól működött a kémia köztük Robinnal, s igazán életszerű volt az apa-fiú kapcsolat.
S ha már Robin Williams. Piszkosul hiányzik nekem az a fickó. Akadt jó pár film, ahol nem tudott nagyot villantani, de itt valami zseniális mutatkozott meg belőle. A sors fintora, hogy abban az évben jött ki a mozi, amikor öngyilkos lett. Miközben néztem a képernyőn csak arra tudtam gondolni, hogy ahogyan Henry, ő is tudta, hogy nincs már sok hátra. Talán emiatt is könnyebb volt azonosulnia a szereppel, s őszintébbnek hatott az egész. Akárhogy is volt, nála jobbat igazán nem találhattak volna a szerepre. Hacsak nem az egész filmet Williamsre alapozták. Bárhogy is volt, ajánlom mindenkinek, hogy az az első negyed órát hagyja figyelmen kívül, s élvezze a film igazi mondanivalóját. 90 percet szerintem megér.

Nemrég olvastam ezt (http://moly.hu/konyvek/geczi-zoltan-szerk-robin-williams) a könyvet Williams halálának emlékére. Ott hallottam először a filmről és felkeltette az érdeklődésem. Éreztem, nem fogok csalódni.
Alapvetően megérné a tíz csillagot, de egy csillag levonás jár azért a rendezői húzásért, mert a film elejét mindenáron megpróbálták vígjáték köntösben eladni. Az erőltetetten cinikus naplószerű monológok és a szinte szünet nélkül prünytyögő vidám zene a jelenetek alatt nagyon idegesített. Csak azért, mert Williams stand up múlttal indult és filmjei jó részében vígjáték szerepekbe bújt (és nem mellékesen Dinklage és Kunis szintén a cinikus humorú szerepeikről ismertebbek) szerintem vétek ezt a filmet vígjátéknak eladni. A plakát szintén a nevetős benyomást erősíti, amitől szerintem a nézők egy része csalódottan átkozza majd a filmet, mert nem azt kapja amit vár. (Sokan jártak így A faluval is, amit mindenáron horrorként nyomtak le a jónép torkán, így a többség nem nyelte le. Csak annak ízlett, akinek nem voltak „előítéletei”, például nekem.)
Ez nem vígjáték. Ez dráma. A kőkemény fajtából, ahol a felszínen humorosnak tűnő pillanatok alatt súlyos és nyomasztó mondanivaló húzódik. Ez a film tele van fájdalommal, kétségbeeséssel, félelemmel, kimondott és kimondatlan lelki terhekkel és rengeteg dühvel. „Nekem már csak a dühöm maradt. A düh az én menedékem, a pajzsom. Senki nem veheti el tőlem!”
Ha már a rendezést említettem, el kell mondjam azt is, ami viszont nagyon tetszett. A film két legerősebb jelenete nem a film végén van, hanem a közepén spoiler. Az ember kétszer is megéli a katarzist, pedig még csak félúton jár. Olyan elemi érzelmek, olyan mélyről jövő fájdalom árad belőlük, hogy az ember szinte alig kap levegőt. Szóval itt egyfelől megbocsátom a kezdeti ballépést, másfelől újfent tiszteletem fejezem ki Williams játéka előtt. És köszönet Mila Kunisnak is, aki itt bizonyította számomra, hogy több van benne egy csinos testnél.
Az utolsó jelenet pedig megintcsak elismerést érdemel. spoiler

Egyszer már elkezdtem nézni pár hónapja ezt a filmet, de abbahagytam. Most viszont nem bánom, hogy végignéztem. Egész aranyos kis történet. Te mit tennél, ha 90 perced lenne hátra?

Tetszett a narrációs megoldás és nem bántam, hogy helyenként próbált humoros lenni a film. Így is rossz volt Robin Williams-t egy olyan szerepben látni, ami ennyire tragikus, főképp a halálának körülményeit nézve, szóval kellett bele egy kis könnyedség, öröm és remény, miszerint bármi is történjék, nem szabad föladni és hátat fordítanunk az általunk szeretett dolgoknak. Szerintem nem arról volt szó, hogy vígjátékként akarták eladni, csupán a készítők nem szerették volna, ha a közönség is érfelvágós hangulatba kerül a végére. Szerintem egy drámának nem az a lényege, hogy letörjön és megsirasson. Egyszerűen egy sorsot mutat be, amellyel párhuzamot vonhatunk és leszűrhetjük belőle az akár ránk is vonatkozó tanulságot. Aranyos és szomorú volt egyszerre, Robin Williams pedig még utoljára megmutatta, hogy megtörten is nagyszerű színész… bár előfordulhat, csak magát hozta a történetben.

Egy nagyon nehéz és komoly témát dolgoz fel a film, többé kevésbé viccesen. Egy gyermek elvesztése borzalmas lehet és Henry nagyon nehezen éli meg. Csomó élethelyzetbe kerül, ahol a forrófejűsége nem viszi előbbre. spoiler
Másik főhős szintén jó alakítást hoz, Mila Kunis egy nehéz napját megélő kicsit szétszórt apatikus helyettesítő orvos. Teljesen meg tudtam érteni szerencsétlent, nap mint nap ezernyi ilyesfajta gonddal kell megküzdenünk nekünk is, amivel neki is (ha orvosok vagyunk, ha nem).
Amikor Henry szembesül a halál biztos tudatával teljesen megváltozik és számot akar vetni az életével. Kicsit hihetetlen ez a gyors személyiségváltozás, de ha elfogadom, akkor már a többi dolog is illeszkedik a történetbe.
Adott egy ember, akinek rossz élete van, és egy másik, akinek meg rossz napja. Kis dolgokból egész bonyolultak alakulnak ki.
spoiler
Henry kétségbeesetten próbálja kis ügyes-bajos dolgait kezelni, de akármennyire szeretne, dühkitörésein nem tud túllépni. spoiler
Két hatalmas jelenet volt a filmben, ami a kis szösszenet poénokon kívül igazi vígjátékba illő. Az egyik a videokamera boltos jelenet spoiler, másik a rendőrnek magyarázkodós spoiler.
Életszerű, életszagú, hétköznapi bajok felgyülemlése, egy nehéz téma a halálról, és egy szép gondolat, hogy a szeretteink a legfontosabbak és legyen minden rendbe körülöttünk.

Igazi fekete humorú film. Nevettem azon, hogy mi mindenre, és kikre haragszik ez a kis ember; hogy milyen agresszív és mennyire kreatív sértések hangzanak el. A végére azonban azt éreztem, hogy facsarodik a szívem. A széthulló család, a harag, a szeretet nélküliség és a kihasználás, mind-mind generációnk lépfenéje. Ez a film nagyon jól megmutatja, hogy 90 perc semmire sem elég. Te pedig sosem tudhatod mikor távozol az élők sorából.

Aranyos kis film volt, jó volt emlékezni Robin Williamsre. Na meg látni Peter Dinklage-et. Lehet, hogy eredeti hanggal kellett volna néznem, mert nem a legjobbat választották neki, de ez van. Mila Kunis pedig egy kicsit szerencsétlen csajt alakított. Úgy igazából senkit se kedveltem meg igazán, de egyszer meg lehetett nézni.

Szép film. Vannak benne nagyon jó poénok, de alapvetően elég lehangoló. A szereplők többsége jól játszik, elég sok ismerős arc van: Robin Williams még ugyan kirázta kisujjból ezt a szerepet, és annak ellenére nagyon jókat lehet szórakozni rajta, hogy egy komor, nem vidám szerep. Nagyon sajnálom őt, mert itt is láthatjuk, hogy mennyire jó színész is volt. A többiek is jók, Mila Kunis most is gyönyörű (bár mikor nem..), Peter Dinklage-t is jó volt látni a Trónok harca mellett filmben is. Számomra nem volt unalmas, erőltetettnek sem éreztem. Viszont a magyar szinkron nem mindenkinél volt jó választás. Mikó István ugye az állandó szinkronhangja volt Robin Williamsnek, tökéletesen is passzol hozzá a hangja. Mila Kunisnak viszont Pikali Gerda kellett volna, akivel már 'megszokhattuk', mert nagyrészt ő szokta szinkronizálni, Pálmai Anna hangja nem illett hozzá, mint ahogy Peter Dinklage-hoz sem illett Kőszegi Ákos. Hozzá pedig a Trónok harca-beli Láng Balázs illett volna jobban. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, ha másért nem, Robin Williams emlékére mindenképp.
7/10

Nem sok filmet láttam még Robin Williamstől és amit láttam az sem aratott akkora sikert, mint most ez. Tetszettek a poénok és az alapsztori is jó volt. A végén még a könnyeim is kicsordultak, de az utolsó jelenetnél átfordult nevetésbe.

Azt hiszem, Robin Williams halála után láttam, miután olvastam valahol, mennyire depressziós volt élete utolsó szakaszában (hogy az mióta tartott, azt nem tudni…). Hihetetlen volt számomra, hogy egy ilyen karakterű színész depressziós legyen, mindig olyan jókedélyű szerepeiben láttam és olyan hitelesen játszott, most sem tudom felfogni, mi vezethetett odáig, hogy magába zuhanjon. Épp ezért néztem meg ezt a filmet is és annyira hihető volt az egész, hogy szinte már elképzelhetővé vált számomra, igen, valami nem stimmelt az öreggel. Kár érte, nagy színész volt.