Élete főművén dolgozik Caden Cotard színházi rendező. Olyan monumentális darab megvalósításáról álmodik, amely egy gigantikus raktárépületben felépített, „életnagyságú” New Yorkban játszódik és amelyben a nap huszonnégy órájában több ezer színész, statiszta játszik. Műve egyszerre nagyszabású… [tovább]
Kis-nagy világ (2008) 37★
Képek 1
Szereposztás
Kedvencelte 8
Várólistára tette 86
Kiemelt értékelések
Kino
Emlékszem, mérföld hosszú elemzéseket írtam annak idején erről, többször újra néztem, mert tele van elrejtett jelekkel, hogy mi lehet az értelme a filmnek. Én nagyon szeretem, egyszerű, stílusos, szürreális borotválkozótükör a végén valami egészen óriási kaliberű üzenettel.
fayakezdet
Hm, még nem tudtam eldönteni hogy összeségében nekem tetszett e ez a film. Annyira összetett és első nézésre nem egyértelmű dolgok történnek benne. Maga a történet elég jó és vannak bent nagyon jó párbeszédek. Ez tipikus az a film amit szerintem többször kell megnézned hogy megérts.
Népszerű idézetek
David_Lakner
Caden: Meghalt Harold Pinter.
Adele: Uh. De már öreg volt, nem?
Caden: Ja, nem is, Nobel-díjat kapott.
David_Lakner
Caden (Philip Seymour Hoffman!): Ne feledd, hogy a Lomant alakító fiatal színész azt hiszi, csak megjátssza, hogy nyomasztó élete végéhez ért. A tragédia az, hogy mi tudjuk, hogy a színész valóban ilyen elhagyatva végzi be az életét.
David_Lakner
Caden: Olyan ez, mint a micva a zsidóknál. Mert mind ugyanabban a vízben vagyunk. Végül is elmerülünk a saját menstruációs vérünkben és éjszakai ejakulációinkban. Ezt az élményt akarom másoknak nyújtani.
Ódor_Endre
– And even though the world goes on for eons and eons you are only here for a fraction of a fraction of a second. Most of your time is spent being dead or not yet born. But while alive, you wait in vain wasting years for a phone call or a letter or a look from someone or something to make it all right. And it never comes, or it seems to, but it doesn't really. So you spend your time in vague regret or vaguer hope that something good will come along. Something to make you feel connected. Something to make you feel whole. Something to make you feel loved. And the truth is I feel so angry. And the truth is I feel so fucking sad. And the truth is, I've felt so fucking hurt for so fucking long. And for just as long, I've been pretending I'm okay just to get along, just for…I don't know why. Maybe because no one wants to hear about my misery because they have their own. Well, fuck everybody. Amen.
