Ne nézz fel! (2021) 77% 752★

Nevettem. Sokat. És közben sírni lett volna kedvem.
Nem lehet véletlen, hogy nem csak „sztárparádé” a film, de különösen olyan színészekkel van tele, akik a saját életükben is aktivisták (Jennifer Lawrence nagy feminista, Leonardo DiCaprio a klímaváltozásra próbálja felhívni a figyelmet, Cate Blanchett is gyakran szólal meg fontos témákban…), mert ez a film tényleg arra sarkall, hogy ébredj. Morbid, szarkasztikus, társadalomkritikus, és zseniálisan jól áll neki.
Nekem személy szerint különösen Kate karaktere volt az, amelyik nagyon megérintett. Messze nem a legemlékezetesebb figura a filmben, de olyan szinten tudtam azonosulni vele, hogy az néha már kényelmetlen volt: egy PhD-ját készítő csillagászhallgató, aki felfedez egy üstököst, ami elhozhatná a konkrét világvégét, szívét-lelkét kiteszi, hogy az emberek tudomására hozza ezt, és tényleg az utolsó pillanatig küzd: aztán viszont hátradől a barátai körében, a sráccal, akit szeret, és lelkiismeretfurdalás nélkül várja a véget, a tudattal, hogy mindent megpróbált. Gyakran emlegetem, hogy ez az, amiért szerintem nem szabad csendben maradni, COVID ügyben sem, klímaváltozás ügyben sem, sem semmilyen súlyos kérdésben, mert ez a lényeg, hogy a végén legalább elmondhasd, hogy te mindent megtettél, és nem dugtad homokba a fejed.
Nagyon sok karakter látványosan valódi közszereplők paródiája (Bash nyilvánvalóan Elon Muskon és Mark Zuckerbergen alapul, Ariana Grande gyakorlatilag önmagát játssza), de nekem a legnagyobb öröm az egészben a változatosság volt. A „Ne nézz fel!” nem sznob film. Nem azt mondja, hogy minden ember hülye, vagy csak a tudósok lehetnek észnél egy ilyen helyzetben. A két protagonistánk ugyan tudós (illetve egy asztronómus professzor és a diákja), melléjük pedig a NASA egy csillagásza csapódik még, de ugyanúgy értelmesen és intelligensen áll a kérdéshez a némileg lecsúszott és az ideje felét az utcán töltő gamer srác is, sőt, idővel észbe kapnak a celeb életet élő művészek is, és elkezdik hallatni a hangjukat. Bash pedig, aki elméletben maga is tudós, abszolút a hasznot hajszolja, karöltve a politikusokkal. Semmi nem fekete-fehér, még a karikaturisztikus karakterekkel is képesek voltak árnyalni a képet. És miközben a helyzet tragikusan komikus, azért néhány kapcsolatban, néhány „minden mindegy” megbocsátásban megcsillan, hogy lehetnénk annyival jobbak is…
Nagyon, nagyon ajánlom. Igazából kötelezővé tenném.

Az értéleséseket olvastam előbb, amik elég vegyesek voltak, így nem tudtam mire számítsak. Aztán a filmet nézve, rájöttem, hogy nekem bizony ez tetszik. Igazi jó kis szatíra, amiben számomra volt humor is, olyan kényelmetlen-fajta. Sajnos az a nyugatalanító érzésem megmaradt, hogy bizony ha ez ami a filmben volt, bekövetkezne a valóságban is, kb pont így játszódna le.
Kedvenc jelenetnek a film végi családi összejövetelt tartom..

Ez a film egy figyelmeztetés. Kicsit abszurdan kezdődik, aztán egy egyre inkább keserű humorral átitatott világvége apokaliszissé fejlődik a története. Egy történet az emberi butaságról, kapzsiságról, a vezető rétegek hozzá nem értéséről és elvakultságáról. Kínos párhuzam akár a coviddal, akár a klímakatasztrófával kapcsolatban. Leonardo di Caprio, akárcsak filmbeli karaktere, kétségbeesetten próbálja felhívni a figyelmünket az elkerülhetetlenre:
mindmeghalunk.com

Újabb sztárparádés bukta a Netflix-től. Egy fölöslegesen elhúzott (Kb. a felére lehetne vágni a hosszát és egy sokkal értékelhetőbb művet kapnánk. Pl. Ariana Grande összes jelenetét a kukába vághatták volna, hisz érdemben semmit nem tett hozzá.), fárasztó társadalomkritika egy klisés katasztrófafilmbe csomagolva. A főbb színészek ugyan hozzák a formájukat, főként DiCaprio az állandó kiborulásával, de a humora egyáltalán nem működik (Sokat elmond erről, hogy a közel 2 és fél órás darabból Ron Perlman 2 perces rasszista cameoja volt a legszórakoztatóbb.), míg a drámai része szinte teljesen felejthető, hisz talán az elejének, illetve a végének van igazán súlya, míg a köztes szakasz 90%-a csupán cirkusz. Ilyen témában a Míg a világvége el nem választ sokkal jobb választás, szóval elszomorít, hogy ez jelenleg magasabb pontszámon áll itt.

Huhh! Alig jutok szóhoz. Szatíra lévén számítottam a könnyedebb hangvételre (olykor tényleg felnevettem párszor), de az utoljára Trier Melankóliájánál tapasztalt rémálomszerű apokaliptikus nyomasztás most is bedarált. Moziba mekkorát ütött volna, te jó ég!
Elképesztően ingergazdag jelenetekben tükrözi azt a mérhetetlen ostobaságot, hozzáállást, gyökeres problémákat, ami a jelen társadalmunkban is visszaköszönnek. Szomorú, de még inkább ijesztően valós reakciókat sorakoztat fel, igaz képes megmutatni az épeszű, emberi felfogást is, mert szerintem baromi nagy különbség van az alapjáraton hülye és a hülyeséget csináló ember között. A színészgárda kifogástalan, DiCaprio és Lawrence régóta nem voltak ennyire parádésak, ugyanakkor Mark Rylance karakterét szkafander nélkül kilőttem volna az űrbe annyira irritált. A végén lévő vacsorajelenet a montázzsal falrengetően katartikus.
Részemről mestermű.

Az a szomorú, hogy ez a film egy szatíra és jót nevetgélünk közben, ugyanakkor simán el tudok képzelni hasonló forgatókönyvet a valóságban. Nagyon tetszett az elgondolás és a cselekmény is; sokat mosolyogtam, sokszor fogtam a fejem és igazából még bőgtem is egy keveset. A színészek szuperek voltak; még Jennifer Lawrence is tetszett, pedig ő nem tartozik a kedvenceim közé. Azonban úgy gondolom, indokolatlanul hosszú lett; a lényeget a játékidő felében le lehetett volna tudni, így nekem sok volt a viszonylagos üresjárat. Tetszett, de sokszor elkalandoztam a nézése közben, nem kötött le annyira, mint vártam.

Jó film, kegyetlen szatíra. Eleinte erősen nevetséges,spoiler- aztán egyre kegyetlenebb. Kicsit túl hosszú, ezért értékeltem kevesebbre, ugyanakkor a színészek brillíroznak.
Mint minden igazán jó szatíra, egyben elgondolkodtató is.
Szokás szerint érdemes teljesen végignézni a stáblistát!

Hááát, azt hiszem kár volt ezt a két órát végignézni, nem igazán tudott még megnevettetni sem, se nem izgi nem volt, inkább kínos, és ciki volt végignézni, mennyire idióták az emberek, és mennyire lett fontosabb a pénz, mint a túlélési igényük, a döntés hozataluk meg kész vicc. Még az sem hozott lázba, hogy két kedvenc színészem is szerepelt benne, sőt nem is kettő hanem hat. De totál kínos volt végignézni az alakításukat, ez most nem igazán állt jól Jennifer Lawrence-nek, és Leonardo DiCaprio-nak, Meryl Streep még valamennyire elment, ahogy Jonah Hill-é is, de Chris Evans, meg Timothée Chalamet… hát botrányos… Nem ez lesz az év legjobbja, se nem az év kedvence nálam, mert csak végig szenvedtem az egészet, és már a felénél azt vártam legyen már vége. A vége pedig miért kellett? spoiler Bírom a szatírát, de ez nekem most nem jött be, lehet túlságosan is magam alatt vagyok, de ez a film baromira kínos volt.

Röviden-tömören:
Ez a film egy görbe tükör a társadalomnak, és akkora pofont ad, hogy a fal adja a másikat…

Kegyetlen film, és azt hiszem nem is feltétlenül való mindenkinek, mert vagy nem érti a néző, hogy mit akar a film és nagy hangon tiltakozik ellene, de aki érti az vagy röhög az emberiség hülyeségén (lásd napjaink), vagy elkeseredik az emberiség hülyeségén (lásd napjaink), mert mindaz a rossz, ami jellemzi a mai mindennapokat, az itt van ebben a filmben. Nem tudom, hogy ki volt ebben a filmben a legrealistább szereplő, de zsigerileg megfogta lényeget az emberek ábrázolásában, és pont ezért eléggé félelmetes is, mert elég csak kinyitni egy újságot, elolvasni az influencerek, politikusok, hírességek és a mindennapi átlagemberek sokszor teljesen ellentétes gondolatait, nem kicsit rémisztő a film.
Nem tudom milyen végjátékunk lesz, de remélem azok nyernek akik hajlandóak felnézni.