Delicatessen (1991) 72% 67★

Még francia stlíusban és tempóban nézve is elborult egy alkotásról van szó. Jó értelemben. :)

Magának a történetnek és a disztópisztikus atmoszférának nincs kiemelkedő szerepe (ez utóbbi némileg a látványvilágban tükröződik vissza), a film sokkal inkább markáns karaktereire és jeleneteire fókuszál, melyek garantáltan emlékezetünkbe vésődnek. Olyasmi érzés, mintha egy novelláskötetet olvasnál, ahol a háttérszál közös és végül ezek a szálak összérnek. Ezekben az epizódokban és a szereplőkben igencsak erős a mű. A film két, talán legikonikusabb jelenete a rugóságyhoz kapcsolódik, hogy egy példát említsek. :)

Igazi időtálló kultuszfilm!

Nem sokat értettem belőle, de egész jó volt a hangulata…

Szürreális poszt-apokaliptikus film, mely le sem tagadhatja, hogy francia. Vagy legalább is azt, hogy európai. A világ, amelyben játszódik, nyomasztó, sötét, fülledt, koszos, és ezt jól érzékelteti a kameramozgás és a képek színe is. Minden sárgás vagy narancssárgás színben játszik. Inkább a karaktereken van a hangsúly, megismerhetjük a ház lakóit. Az egyik kedvencem Aurore volt, aki valahogy mindig megmenekül véletlenül, pedig öngyilkos akar lenni. A bizarr alaphelyzetben furcsák a szereplőink, mert akár ez lehetne egy normális ház, normális lakókkal, de semmi sem normális. Mindenki figyel a másikra, és nem véletlenül. A szó szerint „friss hús” új lakó szimpatikus figura volt számomra. A hentes és felesége (barátnője) szexjelenetében mindenki együtt mozog velük, az egész ház, és ez a ritmusos jelenet volt, amire mondtam, hogy na, ez annyira európai… egy amerikai filmben nem tudnék ilyet elképzelni. Összességében tetszett a film, régóta várólistás volt, és nem csalódtam benne.

Szürreális egy film… bár elvileg a jövőben játszódik, de inkább visszafejlődés érezhető: nagyjából az 50-es évek ruhái, berendezési tárgyai, autó, stb. És igaz ez talán a fenti világ helyzetére is: éhínség, jegyrendszer, a házban egymás figyelése, lehallgatása, korrupció, buzdítás a földalatti csoport ellen. A mindennapi spoiler leszámítva voltaképpen ezek nem is fiktív elemek, ugyebár… A trogloditák tetszettek, de ők sem megvesztegethetetlenek. Mindenki próbál fennmaradni, csak más pozícióval, eszközzel, eséllyel. Mindeközben egy szerelmi szál is szövődik. A zenés bevágások nem mindig tetszettek.

Hát ez elég elborult volt. Mélyebb értelmét nem igazán találtam, de lehet, hogy ami nincs azt nehéz megtalálni :)

Nem az elvontságával meg az abszurditásával volt a gond, hanem hogy nagyon össze-visszának tűnt.
Pedig azok a ritmikus montázsok azért elég mosolyogtatóak és ötletesek voltak, de a többi…:/

Tetszett a szürreális, beteg hangulata a filmnek, de valahogy olyan összevágottnak tűnt. A francia filmek persze elég furák, sajátos hangulatúak tudnak lenni, ezért szoktak tetszeni. Ez viszont valahogy nem jött be.
Pedig a másik gyengém a disztópia.
Sajnálom nagyon, mert különben a sztoriból kellően beteg film jöhetett volna ki sötét humorral.

Beteg egy film (amivel alapvetően nincs baj). Olyan, mint valami nyomasztó rémálom, amiből jólesett felébredni… Többet vagy talán inkább mást vártam, de nem volt rossz, egyszer nézhető. Dominique Pinon kellemes meglepetés volt, nem tudtam, hogy játszik benne :)

Ez a film nagyon érdekes nem érdekes inkább beteg. Ritkán adják le tévében egyszer mindenképpen nézze meg mindenki mert alapfilm de semmi jóra ne számíts :)