A Fehér Lótusz (2021–2025) 76% 194★

Hu.
Nem tudom mit vártam. Lehet semmit. A kihívás miatt néztem csak meg, legalábbis eleinte teljesen úgy indult.
Aztán az első rész megnézése kérdéseket hagyott bennem, így maradtam a következőkre. A végén meg csak lestem, hogy mi van.
Kedvenc karakterem Nicole lett. Imádtam a karakterét, a személyiségét.
A többiek is nagyjából rendben voltak, bár Rachel férjét nagyon utáltam. Öntelt, kényes alak volt.
A hotel vezetőjét szintén nem kedveltem, ahogy a masszőr nőt sem.
Tanya az agyamra ment, ahogy még sokan mások is.
De a sorozat és annak felépítése nagyon bejött.
Minden szépen lassan épült egymásra, ok okozat összefüggések és mégsem volt túl lassú, mindig történt valami érdekes és izgalmas.
Nagyon ajánlom a sorozatot, egy esélyt mindenképpen megérdemel.

2. évad után:
Ismét egy nyaralás, ahol a főhőseink elvesztik önmagukat vagy épp nagyot nyernek. Öröm volt látni egy új, csodaszép helyen tönkremenni az embereket. Tanya, kár… :( Luci és Mia pedig egy generáció lenyomatai, mégis talán ők az egyetlenek, akik valóban őszinték saját magukhoz, és ha ez nem tanulság, akkor semmi.
1. évad (2021)A nyaralás… különleges pillanatok, különleges emberekkel, egy különleges helyen. Legyen csak egy nap, vagy tartson több napig, olyan élményekkel gazdagodunk, amelyek rányomják a személyiségünkre a bélyeget. Sikerüljön jól, vagy forduljon kész katasztrófába, bizonyos emlékek örökké velünk maradnak, jobb esetben az emberrel/emberekkel együtt, aki(k) velünk tartottak ide. Talán változunk, talán nem, de egy nyaralás olyan oldalunkat fedi fel jobb-rosszabb megvilágításban, amely mindig is ott volt bennünk, hiszen egy új hely, egy teljesen új szituáció minket is megmérettet. Hiszen az izoláltságban, a megszokott környezetből való kiszakadásból sok olyan érzés, élmény vesz körül minket, amely talán a mindennapok egyhangúságában fel sem tűnne. Egy ilyen nyaralás egy hetét mutatja be a Fehér Lótusz című sorozat, amely leginkább az emberekről szól, akikben csak annyi a közös, hogy mindannyian megengedhetnek maguknak egy ilyen luxus-nyaralást.
A sorozat bizonyos problémái „tipikusan” amerikaiak: újgazdag életérzés, rasszizmus (nemi, társadalmi hovatartozás vagy bőrszín szerint pl.), üzleties látásmód stb., és ezekkel a magyar átlagnéző nem feltétlenül tud vagy akar úgy azonosulni, és talán pont ezek miatt problémák és a „tipikus amerikai” karakterek miatt sem feltétlenül ajánlott bárkinek. Viszont aki kedveli az emberi, lelki vívódásokat annak nyerő lehet a sorozat, mert olyan mélységben dobják be a nézőt az emberi lélek rejtelmeibe, hogy csak győzze kapkodni a fejét.
Magyar szemmel nézve az amerikaiak luxusa teljesen mást ad, mint amihez mi hozzászoktunk, vagy leginkább a kiváltságosabb magyarok tudnak igazán mesélni arról, mit is jelent a valódi „luxus-élet” és ki teheti meg azt, hogy egy ilyen Fehér Lótuszba elmenjen. A sorozat a vendéglátósok és a vendégek mindennapjaiba ad betekintést, de nem csak a szokásos sztereotípiákat mutatja meg, hanem az embereket a pult mögött és a vendég álarca mögött. A sorozat végére pedig mindezek az emberek bejárnak egy utat, ami van akinél teljesen ugyanoda tér vissza, ahonnan a legelső epizódban megismertük őt, vagy minimális változásokkal de talán talál magában valamit, amitől jobb lesz egy kicsit, vagy épp áttér egy járatlan útra, ami segít neki a szó lelki értelmében érettebbé válni.
A színészek játéka egyszerűen zseniális, a rábízott szerepeket elképesztően jól hozza mindenki. Steve Zahn beleöregedett a komolyabb szerepekbe, szinte öröm volt látni, ahogy szétesik, majd úgy-ahogy de összerakja magát. Illetve ő Connie Brittonnal, Sydney Sweeney-val, és Fred Hechingerrel remekül bemutatják, hogy mennyire kiüresedhet egy család kapcsolata. Jennifer Coolidge a gyásztól teljes depressziójától egészen a reménykedéséig megmutat mindent amit lehet és lehetetlen nem szeretni a karakterét. Alexandra Daddario és Jake Lacey párosa remekül bemutatja, hogy milyen ha egy házasság a rossz alapokról indul… A szereplők karakterfejlődése elég változatos utat jár be, de hogy ki nyert igazán, az csak a sorozat végére derül ki és ezért érdemes végigülni ezt a 6x55 percet, mert sokan sokféle meglepetést tartogatnak.
A karakterek némelyikét látva azon csodálkoztam, hogy lehet életben maradni a mérgező életükben, kapcsolataikban. Vagy a személyzet mikor borul ki annyira, hogy a vendégekre gyújtja a házat… A személyzetet Belinda (Natasha Rothwell) és Armond (Murray Bartlett) képviseli, és hát ők is nyelnek mint a torkosborz, de ott állnak a pult mögött és mosolyogni kell. De sok mosoly mögött az ő reményeik bosszúságaik is ott van és a vendégek sokszor elfelejtik, hogy ők is csak emberek.
Sokszor a zene is annyira a feszültséget erősítette, hogy szinte várja a néző, hogy most történni fog valami. A képi világ, a vágóképek is a szépség mögötti ürességet is meg akarja mutatni, ez is remek. Egyszerre rendkívül valóságos és kézzelfogható a sorozat, de bizony a nézőnek meg kell erőltetnie az agyát is. Üresjárat szinte alig volt, nálam teljesen észrevétlenül ment le egy-egy epizód.
Talán az egy pont levonás annak szól, hogy néha egy-egy fordulat erőltetettebbre sikeredett, meg volt egy-két karakter, akinek az útjával annyira nem értettem egyet.
Bevállalósoknak ajánlott a sorozat, de aki rákattan az nem fog csalódni.

A színészek remekül játszották az elcseszett karaktereket, ezért adtam 7 csillagot.
Értem én hogy társadalomkritika, meg minden de sokszor volt didaktikus, több szatíra-elem
tetszett volna inkább.

uh, nem tudom mire számítottam, de ez kritikán alulian rossz lett. valami teljesen mást vártam szerintem a helyszín, meg a színészek miatt. még a 2. résznek adok egy esélyt hátha, aztán kasza.
–
végül maradtam a végéig és meglepő módon, főleg az utolsó két részre egész megkedveltem a furcsaságát. eléggé kilóg a sorból és örülök, hogy nem kaszáltam el két rész után. ha kap 2. évadot, biztos belenézek majd.

Iszonyatosan erős, megrázó üzenet. Tipikus karakterek, tipikus emberi tragédiák, sz@rságok, osztálykülönbségek, kihasználás, kihasználva levés. Mindegyik szereplőről egy regényt lehetne írni, de igazán a személyzet érdemelné meg ezt. A világon úgyis minden más a vendégekről szól…

Az első évad abszolút szórakoztató, sokszor humoros, de megmarad a szatíra műfajánál. A karakterek érdekesek voltak, a történet is. Viszont a második évadról ugyanezek nem mondhatók el, vontatott, semmilyen sztori volt, ráadásul már nem is a Fehér Lótuszban játszódik. A gyönyörű olasz helyszín persze kárpótolt alapvetően, de az első évad milliószor jobb.

Egyelőre 6-os, aztán meglátjuk, mit hoz a 3. évad februárban. Bár nem tudom, talán mégse fog érdekelni…Nem igazán szoktam elaltatni magam szoftpornóval, ennél meg simán meglephet az esti lazítás alatt egy meleg képsor, és ebből a határra értem.
A 2. évadra elmúlt minden jóság, rettentő irritáló volt minden új karakter, a két régi is gáz lett, az évadok vége…szar, de szó szerint :D
spoiler

MÁSODIK ÉVAD

Az első is magasra tette a lécet, de ez szerintem minden tekintetben felülmúlja. Úgy beszél a kőgazdag emberek céltalan életeiről, hogy egy percig se szájbarágós, inkább emberi. A színészi játékra szintén csak a legjobbakat tudom mondani, abszolút kiemelkedik a sorozatos mezőnyből.

ELSŐ ÉVAD

Az első két rész még eléggé közepes volt, de utána nagyon beindult és kedvenccé nőtte ki magát. Nem mondom, hogy tökéletes, és végül is nem mond semmi újat, a világ egy szar hely, és nem is fog ez változni, a fehér elit leural, majd magáévá tesz mindent és mindenkit. A többségnek nagyjából annyi mozgástere van, hogy méregdrága vacsorákon táncoljon a gazdagoknak, akik annyira képtelenek bármilyen módon elszakadni az anyagi világtól, hogy jobb híján a drogok meg egyéb olcsó élvezetek maradnak számukra.

És persze a politikai korrektség is csak a szavak szintjén létezik, álságosan, képmutató módon.

A zárás valami kis reményt azért felvillant, ami nekem eléggé kilógott az addigiakhoz képest, ezért az már nem jött be, mert nem következett mindabból, amiről addig a sorozat beszélt. De ettől függetlenül nézzétek, haláli jó a hangulata. A főcím zseniális, a zene is, Murray Bartlett meg hatalmasat játszik.

A Fehér Lótusz 2. évadával Mike White ismét nagyot alkotott. Aktuális és örök érvényű kérdéseket feszeget a sorozat, remek humorral, meglepő fordulatokkal és kiváló színészi alakításokkal megspékelve. A harmadik évadról annyit tudunk egyelőre, hogy a halál és spiritualitás témája köré akarja építeni az író, ehhez pedig ázsiai helyszínt tervez. Így egy újabb kontinenssel és izgalmas témával bővülne a sorozat világa. White-ot ismerve a színvonal hasonlóan magas maradna, de egy interjúban elmondta, hogy nem akarja már túl sokáig folytatni a sorozatot. Mi mindenesetre izgatottan várjuk, hogy az HBO zöld lámpát ad-e a következő évadnak.

Évadkritika: https://www.roboraptor.hu/2022/12/17/feher-lotusz-2-eva…

Season 1: Ez aztán egy jó fura sorozat. Az első, de még a második rész után sem értettem, hogy amúgy most akkor mi is van, vagy mire kéne figyelni, vagy mi fog történni, vagy egyáltalán miért ajánlották ennyien. Aztán már nem tudtam kikapcsolni, és elkezdtem élvezni azt, hogy ennyire antipatikus mindenki, egytől-egyig. Nem a legjobb és legerősebb sorozat a világon, de aláírom, hogy van benne valami, ami magával ránt, és nem ereszt a végéig. Lehet ránézek a második évadra is.