A pletykafészek (2007–2012) 85% 306★

Utalom, hogy vege lett! :'(

Szerintem nagyon jó sorozat, sok fordulattal. Nincs benne unalmas évad, az összes ugyanolyan jó. spoiler

Hát, engem nem nyert meg magának, az biztos. Az elején még tetszett, sőt, imádtam, aztán egyre inkább csökkent a lelkesedésem.
Nekem túl sok benne a dráma és az egymás elleni állandó szövetkezés, mindenki azt lesi, hogy mikor tud kicseszni a másikkal.
És egymás között cserélgetik a pasikat..
A vége sem nyűgözött le, már sejtettem hogy kicsoda Gossip Girl és a végleges párok sem leptek meg. Konkrétan olyan mintha visszatértünk volna az első évadba.
Meg mi az már hogy a saját lányát börtönbe juttatja? Vagy hogy meg akarja öletni a fiát?
Az meg a pláne hogy Gossip Girl nap is létezik és New Yorkban turistalátványosságként is meg lehet nézni
Kicsit felhúztam magam :D
Két szimpatikus karakter volt összesen, Dan és Nate, ők aranyosak voltak, bár azért nekik is voltak rossz döntéseik.

De utálom, amikor eljutok egy sorozat végéig. Pedig ezt sikerült jól elnyújtani – 3 éve már biztos néztem. Hiányozni fog.

Amikor nagy divat volt az ismerőseim között, akkor valamiért hat lóval se tudtak volna leültetni, hogy megnézzem, mert alapvetően hányingert kapok az ilyen emberektől (tudom előítélet, de ez van). Aztán most valamiért kellett egy sorozat, amin nem kell gondolkodni és erre tökéletes. Idegesít, hogy 17-18 évesek úgy élnek, mint a 20-30-asok, tele vannak problémákkal, csak az egymással való kicseszésen gondolkodnak, és mégis újabb részeket indítok el egyetlen dolog miatt, ő Chuck.

Életem legjobb sorozata. Ennyi. Sokat láttam már, de semmi sem fogja felül múlni soha. Chuck Bass♥

Egy újabb kedvenc sorozat, de nem tudom miért, mert alapjáraton, ha valaki elmesélte volna miről szól, tuti nem kezek bele. De nagyon tetszett!
És természetesen Chuck Bass <3
Meg Nate <3

Ebben a sorozatban mindig van valami, ami miatt végig lehet izgulni az adott részt.
Izgalmas, fordulatos és nem csak holmi tiniháborúról van szó.
Chuck Bass karakterét egyenesen imádom! :-D

Hát nem tudom, mit mondjak. Az első évadot imádtam. Azt gondoltam, na végre egy sorozat, ami bemutatja az elit nem is annyira tökéletes életét, és mindezt fiatalos lendülettel, szuper.
Aztán jött a második évad, és az egész átment egy szappanopera szerű, belterjes NA sorozatba, ahol már mindenki megvolt mindenkinek, mindenki utál és imád mindenkit, és a feszültség teremtését olyan képtelen eszközökkel oldották meg, hogy kaptam a fejemhez: EZEK MÉGIS MIT CSINÁLNAK?

Ez most egy olyan értékelés lesz, mintha a szereplők valóságosak lennének, ámbár tudom, távol állnak tőle.

1, A legnagyobb bajom ezzel a sorozattal az, hogy kiszámítható. Aki egy hasonlót látott, az kb mindet látta – viszont horgoláshoz háttérzajnak kiváló, még akkor is, ha angolul nézi az ember lánya.
2, Évekkel ezelőtt, mikor először belenéztem, azt hittem Serena illetve Dan lesz az a két szereplő, akiket szeretni fogok. Na, ez x évvel később, mikor arra jutottam, hogy folytatni kéne a 2. évaddal, nagyon nem jött be, bár kétségtelen, hogy Dan Humphrey egy kicsit még mindig megdobogtatja a szívemet, még ha nagyrészt ki is ábrándultam belőle. De lehet, hogy inkább Penn Badgley hozza ki ezt belőlem. Egye fene!
3, Borzasztó kiábrándító, milyen belterjesek/egysíkú ízlésűek a szereplők. Kb mindenkinek meg volt mindenki a főbb szereplők közül.
4, Amúgy meg az is milyen már, hogy minden évadban behoznak 2-3 olyan szereplőt, aki „jóként” indul, de megszédíti az Upper East Sidehoz kötődő fényűzés, és meghülyül vagy éppen bosszúra szomjazik, de a bosszú is a pénz köré épül. Értem én, hogy fenn kell tartani a nézők kíváncsiságát, de…. á, felejtős ez a sorozat.
5, Ahhoz képest, mennyire utáltam Chuck karakterét az elején, ő fokozatosan lett szimpatikus, bármennyire is egy sorozatgyilkoshoz hasonlítható a feje és a hangja egyaránt. Blair és az ő kapcsolata abszolút pozitív csalódás volt, viszont amint bejön valami probléma és Blair-nek le kell választódnia Chuck-ról, legszívesebben tépném a csajt. Elképesztően idegesítő. Egy elkényeztetett, kisebbségi komplexussal küzdő némber, aki egy tündérmesét hajkurászik, mert képtelen megbirkózni a való világgal. Nem mellesleg: vajon a szülők nevelték a gyerekekbe a „de hát én vagyok Chuck Bass/Serena van der Woodsen/Blair Waldorf” mentalitást, vagy saját maguknak generálták? Ha az utóbbi, mégis mire alapozzák a nagyszerűségüket?
6, Rufus és Lily kapcsolatát így elrontani a végére!
7, Dorota for prez!

Lényeg a lényeg, háttérzajnak elmegy, de még így is, hogy nem 100%-os figyelemmel voltam a sorozat iránt, sok hibát észre vettem. Bíztam benne, hogy jobb lesz, tévedtem.