Tuti gimi (2003–2012) 85% 94★

A 2000-es évek egyik legjobb és legmeghatározóbb sorozata. Ahead of its time, hisz annyi fontos témával és problémával foglalkozott elsők között a sorozat.
Együtt nőttünk fel a szereplőkkel, akikkel azonosulni tudtunk, hiszen valóságos emberek valóságos bár néha irrealisztikus problémákkal. A sorozat első felében a gimiben a tinikor nehézségei, a felnőtté válás volt a fókuszban, majd az 5. évadtól felnőttkori problémákkal küzdöttek a szereplők.
Ebben a sorozatban számomra nincs jó vagy gonosz, hanem emberek, akik éreznek, szeretnek és gyűlölnek, hibáznak, megbánják a tetteiket, jóvá teszik őket és folyamatosan fejlődnek. Nem tudom megszámolni mennyi karakterfejlődésnek voltam szemtanúja, de az egyik legjobb volt Nathan-é, aki beképzelt elkényeztetett tinifiúból Haley által a lehető legjobb testvér, férj és apa lett, valamint Brooke-é, aki szintén éretlen és önző fruskából lett erős, kitartó, bátor nő. Mindketten olyan emberekké váltak, akik inkább mások boldogságát helyezték a sajátjuk elé és képesek voltak akár feladni a karrierjüket is azért, hogy helyesen cselekedjenek. spoiler
A Nathan és Haley páros pedig beírta magát a legjobb tv sorozatos párok közé. Az ő szerelmük senkiéhez sem fogható, imádtam, hogy az elejétől a végéig együtt voltak és kitartottak egymás mellett a nehézségek ellenére is. Nagyon szerettem még a Brooke-Julian párost és a Clay-Quinn párost is, Peyton és Lucas pedig engem rettentően idegesítettek, nem is igazán hiányoztak a távozásuk után.
Sokat sírtam és nevettem az évadok alatt, voltak gyengébb és kiemelkedőbb évadok, szomorú és örömteli pillanatok, szerelmi sokszögek, izgalmak, szerethető és utálatos mellékszereplők, és sajnos béna sztoriszálak is. Nagyon szerettem a belső monológokat, gondolatokat, elgondolkodtatóak és némelyikben sok tanulság is van. És imádtam a soundtracket is, nem győztem a dalokat pakolgatni a lejátszási listámra. :D A magyar cím pedig kriminális…
Az évadok sorrendje nálam valahogy így néz ki: 3, 8, 4, 1, 2, 6, 5, 7, 9.
Igazi komfort sorozat lett számomra, amit még biztos többször meg fogok nézni.♡
„There's only one Tree Hill and it's your home.”

Összességben jó évad volt az első. Nem szól igazán érdekes dolgokról, úgy értve, hogy nem valami nagy dunszt a történet: milyen az élet a gimiben és ott vannak a szülők, a felnőttek élete is. Bemutatja felnőtté válás folyamatát, amikor felelősséget kell vállalni a tettekért, mert bizony azoknak mind van következménye. Sokszor elfelejtjük, még felnőtt korban is.

Igaz, jó néhány jelenetben agyon csapkodtam volna Lucast és Peytont, na meg Nathant és Brooke-ot, ÉS AZ ÖSSZES FELNŐTTET (edzőbán kívül), a problémák pedig néha el vannak túlozva, mint amilyenek általában, de szerintem a maga módján érdekes sorozat.

Alias Chad Michael Murraynek igazán jól áll ez a szerep, bár én ki nem állhatom a karaktert, amit játszania kellett, de jó munkát végzett. Ahogyan a forgatókönyvíró(k) is. Érdekes dolgok merültek fel, a korai terhesség, a szex, a párkapcsolat különböző szakaszai, a szülő-gyermek kapcsolat, a házastársi viszony (mondjuk ebben az esetben eddig csak a váláson volt a hangsúly), hogy a szülő hibái megbélyegezhetik a gyerek életét, egyszóval voltak itt izgi dolgok. Ez a néhány agyatlanság meg gondolom kiderül majd a második évadban.

Még nem értem a sorozat végére, de úgy éreztem ideje róla valamit írnom. Most fejezem be a 6. évadot, nem tudom a további 3 évad, hogy fog tetszeni, eddig nekem rendben van.
A filmnézéseimnél is látható, hogy sokkal jobban szeretem a sorozatokat, mint a filmeket. De az is igaz, hogy sokkal nehezebb elengedni egy sorozatot, mint egy filmet. Főleg, hogy ha ilyen hosszú, mint ez is. Beköltözik a nappalidba, megismered a szeeplőket. Az életed részévé válik. Amikor eljön a vége, hiányérzetem van, mintha a szereplők idővel a barátaimmá válnának és többet semmit sem tudhatok róluk. (Bár itt még vannak évadok.)
Hogy a sorozatról is írjak valamit, ennyit még sosem sírtam egyen sem, pedig minden sorozatot, kivétel nélkül megsíratok, mikor búcsúzom tőle. De itt, már az 5. évadtól kezdve elég sűrűn van szükségem a 100-as zsepire.

Az első 4 évadot imádom. ezerszer meg tudnám nézni! Onnantól kezdve viszont számomra nagyon hulladék volt. Az első négy évad tele van szerethető karakterekkel romantikával és érzelmekkel. A gimi alatt volt, hogy egész estéket fennmaradtam nézni annyi részt amennyi csak belefért!

Az első 5 évad még jó volt onnantól kifulladt a sorozat…nem értem miért nyúzták 8 évadon keresztül, ráadásul a szereplők nagy része már kiszállt a sorozatból…de imádtam a fiatalokat :)

Imádtam ^^ Újranézős sorozat! :)

13-14 évesen kezdtem el nézni a Tuti Gimit, 18-19 éves voltam, amikor vége lett. Mivel a sorozattal együtt nőttem fel, nagyon a szívemhez nőtt és űrt hagyott maga után. Sok mindent tudtam kötni a sorozathoz, sok emléket. Még a mai napig bármikor újranézek egy-egy részt. Sokan mondják, hogy az első 4 évad volt az igazi, de szerintem #lehet, hogy áltatom magam, de# a többi évad is megállta a helyét. Mindegyik évadnak megvolt a maga varázsa. Az elején még aránylag gondtalan tinédzserek voltak, a későbbiekben pedig már felnőttek, akiknek meg kellett küzdeniük az élet gondjaival. Még ha nem is éppen átlagos élet volt az övék.
Áhh, egyszerűen imádtam. :)

Sokat jelent számomra ez a sorozat, hiszen ezen nőttem fel, az első 4 évad határozta meg a tinikoromat, sőt a zenei ízlésemet is. Az első három évadot szinkronosan néztem meg, utána már in real time követtem angolul. Emlékszem, volt, hogy annyira vártam egy-egy részt, hogy a feliratot se vártam meg.
Több részre bontható ez a sorozat:
Az első 3 évad a legjobb, megvan a hangulata, a drámája, a párok, akikért izgulni lehet. Örök kedvenc.
A 4. évadban már felüti fejét a néhol paródiába áthajló thriller akármi (Derek). Azért az is egy jó évad, főleg az állami bajnokság epizód miatt.
Az 5. és 6. évad Peyton és Lucas szenvelgéseiről szól, de azért még az is élvezhető, szerettem.
Aztán ott a 7-8. évad, ahol elmennek régi szereplők, és bejönnek újak. Ah. Voltak jó részek, főleg, ahol a Wakey!Wakey! énekese szerepel (azért a zenéért érte meg megszületni!), szerettem Bruliant, de bevallom, valahol a 7. évad közepétől kezdődött, hogy simán mobiloztam, takarítottam, elkapcsoltam részek közben. Unalmas, inkoherens volt mind, elveszett az OTH hangulat.
A 9. bónuszévad ezerszer jobb lett, főleg amiért régi karaktereket is visszahoztak. Ezért megérte végigszenvedni.
Mindent összevetve imádom a sorozat elejét, és azért újranézve az egészet, még több dalt fedeztem fel, és örökre kedvenc marad.
És most jöjjön maga az újranézés. A M2 adja le (úgy tűnik, folyamatosan) az epizódokat szinkronosan, és nagyon fura volt a 4. évadtól így nézni, hiszen ilyen formában sosem hallottam. Nem volt bajom vele, csak a szinkronhangváltásokat furcsáltam. Bár ez gondolom betudható annak, hogy idehaza is biztos egy jó tíz évbe telt, mire leadták, és addigra nem voltak úgy elérhetőek a színészek.
Változott Mouth, Rachel, Chase, Taylor magyarhangja, de szerencsére Dan és Chris Kellerr hangja maradt a régi.
Jó volt nosztalgiázni, de még jobb volt abbahagyni. Legközelebb csak az első négy évadot nézem végig.

Ezt is, mint sok más filmet és sorozatot arra „használtam”, hogy valami háttérzajt biztosítsanak nekem horgolás közben. Az első évadot végig akartam hallgatni, benne volt minden bizalmam, de nekem ez nem megy, 2/6-ig bírtam… Esküszöm, a karakterek 90%-a idegesít, és az is, aki szimpatikus, vagy az idősebb korosztályt képviseli, vagy már kiírták a sorozatból.
És egy őszinte kérdés, de szerintem ezt már előttem sokan feltették: Mi ez a magyar cím???