Dawson és a haverok (1998–2003) 77% 86★

Csak, hogy ne hazudtoljam meg magam, gyűlöltem a címszereplőt és Joey-t is… :D
De mégis töretlenül visszatértem a szereplőkhöz. Olyanok voltak mint mi a barátaimmal. Esetlenek, idétlenek, fiatalok és olyan sok tervük volt. Aztán szép lassan velünk együtt ők is felnőttek, ki így ki úgy. Azóta is örök szerelemmel égek Pacey iránt.
Valamiért az utolsó évad kimaradt az életemből. 2 éve kb. úgy döntöttem megnézem az utolsó dupla részt. Hát gyerekek….. Én még így vinnyogva nem sírtam soha mint akkor. Ha csak eszembe jut az a rész, már bekönnyezem. :'(

Dawsont nem bírtam. Biztos mindig a szeme előtt lebegett, hogy „szenvedőké a mennyek országa”, mert pont olyan fejet vágott mindig. Tiszta világfájdalom volt. Ha nem teljesült a szerelem akkor azért, ha meg igen akkor meg azért. No de Pacey ellenben… Ő jó volt. És Michelle Williams már itt is tetszett.
A sztori meg tinis, de nem olyan, mint az én tinédzser korom volt. Annyira nem is jött be. A zenék viszont nagyon jók voltak, meg is van CD-n egy válogatás.

Vélek felfedezni némi tinisorozat mániát magamban :D Ezt a sorozatot is nagyon szerettem, annak ellenére, hogy Dawson és Joey „felnőttnek akarunk látszani, ezért mindent, amit el lehetne mondani két mondatban, előadjuk egy doktori disszertáció hosszában” stílusától többnyire a falra másztam. Olyan szinten voltak ezen ketten képesek mindent túlbonyolítani a világon, hogy azt tanítani kellett volna. Joey ezt a végére valamennyire levetkőzte, de Dawson… Jajj.
Viszont ott volt Pacey, akit az elején nem tudtam hova tenni, viszont a második évadra azon kaptam magam, hogy imádom! :) Bármennyire is próbálták ráhúzni a maga körül mindent tönkretevő sablonját, egyszerűen nem ment. Jacket is nagyon szerettem, és úgy a sorozat közepére már Jen is egyre szimpatikusabbá vált :) Az abszolút kedvencem azonban Chad Micheal Murray kb. fél évados szerepe volt :D Még azt sem tudtam, mi az a One Tree Hill, én már odáig voltam érte, sőt őszintén szólva nagyon haragudtam az új sorozatára, mert amiatt szállt ki a Dawsonból :D
Az utolsó két részt pedig nagyon szerettem. Aztán gyűlöltem. Aztán megint szerettem. Aztán sírtam. Sokat. Jó volt látni őket felnőni, jó volt látni, hogy hova jutottak, és nagyon nehéz volt elengedni őket. Pláne így.

Véletlenül találtam rá a sorozatra és belelezdtem miért is ne alapon. Nem tudom jó döntés volt-e…
1. évad: Komolyan össze kellett volna számolnom hányszor ejtették ki a címszereplő nevét. Már ez idegesített, nem hogy a karakter… Az állandó szenvedése és kínlódása kiakasztó… Ilyen béna srácra egy egész sorozatot felépíteni?
Se Joey, se Jen nem volt normális női karakter. Ahogy sokan mások, én is csak Pacey-t tartottam normális és szerethető karakternek. Senki sem tudta eldönteni, hogy kit és mit akar és ez rendben is van ebben a korban, de itt túl lett tolva. Emellett számomra sokkal hitelesebb lett volna, ha nem 15 éveseknek, hanem minimum 17-nek vannak beállítva a karakterek.

Ez ilyen tinisorozat. Szerintem nem egy nagy szám, ám ami miatt mégis nézte az emberlánya, mert nagyon jó zenéket válogattak össze hozzá, és irtó jó új muzsikákkal bővült az ember tárháza. Innen ismerjük pl. a Days of The New igen jó kis grunge gyökerű bandát, és pl ezt a nótát. Zseniális ez első lemezük.
https://www.youtube.com/watch…
Persze mások innen a Kiss me-t ismerik. Van ilyen.:)

Pár éve-hónapja elkedztem jelölgetni a meg kell nézni, vagy legalább megpróbálni sorozatokat.
Valamiért úgy döntöttem, hogy ezt is megnézem. Sokszor csak amolyan háttérzajnak használom, nem gondolkodós munkák és hasonlók mellé.
Még nem értem a végére, most tartok a negyedik évad elején, DE
ha Joey itt ülne mellettem már ütném… egyszerűen kiütést kapok a Twilight-os Bella Swan betegségtől --> jaaaaj nem tudom eldönteni nekem melyik pasi kell, de leginkább mindegyik…
A sorozatos hisztijétől közel vagyok ahhoz, hogy a végére se érjek a sorozatnak.
Ehhez jön még Dawson karaktere, aki hasonlóan nem küzdötte magát magasra nálam.
Mindezekkel ellentétben kedvelhető karakternek tartom Paceyt, Jacket, és az időközben fejlődő személyiségű Jent. :D

Néha, néha néztem (unalmamba) , voltak jó részek is, de annyit nyafogtak a szereplők sokszor nem bírtam elviselni… még az rémlik, hogy a filmzenék tetszettek.

Így a 4. évadot nézve is ugyanaz fogalmazódik meg bennem, mint annó első nézésre: https://www.youtube.com/watch…

Pacey az egyetlen értelmes közöttük, meg talán Jack lenne…de mind a két srác komoly kihívások elé van állítva és eléggé el is vannak nyomva a hiszti kavalkádban.
Dawsontól egyenesen a hányinger kerülget… a karakteréhez teljesen hozzáad a színész kinézete is… botrány. (Már csak az a kérdés, hogy hogy a életbe tudna bárki is egy ilyen pasit megtürni maga körül?! Örök rejtély…)