Az ember, akit Ottónak hívnak (2022) 89% 357★

Bár láttam az első feldolgozást, semmire nem emlékeztem belőle, és bár a kedvenc írom írta a könyvet, nem olvastam. Na így ültem be erre a filmre. Nem tudom, hogy jókor talált meg, vagy csak én voltam már kiéhezve nagyon a mozira, de minden percét élveztem. Azt kell, hogy mondjam, hogy ehhez nem csak Tom Hanks alakítása járult hozzá, hanem Mariana Trevino játéka is, akit nem ismertem korábbról, de most már biztos emlékezni fogok rá, mert annyira üde színfoltja volt ennek a filmnek. A színészek alakításán túl, nyilván a film humora és a történet is hozzájárult a sikerhez nálam, mert bár kiszámítható volt, mégis nagyon szerethető és kedves. Nem nagy teremben néztük az előadást, de én egy kicsit jobban is szeretem az ilyen kisebb termeket, mert úgy érzem a közönség szíve valahogy jobban együtt dobban, mint egy nagy teremben. El kell mondjam, hogy nagyon kicsi korom óta járok már moziba, elég szép számú filmet láttam már a nagy vásznon, jót is rosszat is, de olyan „élményben” még sosem volt részem, spoiler

Nagyon jó film egy zseniális főszereplővel, ami szintén egy nagyon jó regényből készült.
Arra számítottam, hogy az amcsik majd jól elszúrják, de szerencsére nem így történt. Nem nyúltak bele jelentős mértékben a regényhez képest; nem „modernizálták túl”!
Nagyon jó volt, hogy ennyire pozitív csalódásban volt részem. Nagyon kellett már nekem, hogy moziban úgy érezem magam egy film után, ahogy mindig is kellene. Nem néztem az órámat, teljesen elmerültem a film okozta élményben, még úgy is, hogy a történetet már ismertem.
Tom Hanks egy zseni; én mindig is végtelenül szimpatikus figuraként gondoltam rá és nagyon nehezen képzeltem el ebben a filmben, hogyan lesz belőle Ove, azaz Otto. Mivel Ő egy igazi színész nem csak egy tipikus hollywoodi sztár ezt a feladatot nagyon jól megoldotta. Bár az eleinte unszimpatikus karakter a film végére rokonszenvessé válik, ebből a szempontból a svéd változat főszereplőjének sokkal nehezebb dolga volt szimpivé válni.
Mariana Treviño szintén nagyszerű volt, vicces és megható, nagyon jó partnernek bizonyult.
A film emberi történetek tömkelegével sokszor viccesen, de legfőképpen megfelelő drámaisággal egy igazán érzelmes és tanulságos mozit nyújt minden filmbarátnak, aki ráveszi magát, hogy megnézze. Én ajánlom mindenkinek!

Zseniális film! Nagyon megható és drámai volt. Persze voltak humorosabb részek is, de őszintén én a film felétől folyamatosan sírtam. A tanulság is nagyon fontos és elgondolkodtató.
Tom Hanks pedig zseniálisan játszotta a karakterét.

Hú, nem is emlékszem mikor tetszett „új” film ennyire. Tök simán kedvenc lett! Mivel a férjemmel mostanában állunk át másik napirendre, ezért az esti filmekbe rendszerint belealszunk. Ebbe nem tudtam, inkább megállítottam. 4 részletben néztük végig és a férjemnek mindig vissza kellett tekernem (ő alszik el előbb). Így tkp kétszer láttam az egészet és még sokszor meg fogom nézni.
spoiler Tom Hanks pedig király, nekem ez felért egy Forest Gump-élménnyel. Minden jelenetben van valami megszívlelendő vagy katartikus.

Ez egy nagyon tisztességes remake lett. Még akkor is, ha amerikaiak csinálták. Azért Tom Hanks-szel nehéz mellé lőni.

A Férfi, Akit Ottónak Hívtak önmagában is egy érzelmes, keserédes alkotás, amelyben azért szépszámmal akadnak feelgood és szívet balzsamozó jelenetek is, amelyek szinte sosem váltanak át a giccsbe vagy pedig túltolt érzelmi hullámvasútba. Sokkal inkább egy valóban mindennapokra reflektáló alkotás marad, amely „pusztán egy történetet mesél el egy közösség életéből”. A hétköznapi alapok mellett a múlt megismerése is remekül felépítésre kerül, nincsenek benne felesleges kikacsintások a régi dolgokra, amely még így is képes játszadozni a jelennel, hogy a múlt segítségével több kérdést tegyen fel a néző, amelyre aztán egészen a végéig nem is kapunk választ. Mire pedig megkapjuk, minden a helyére kerül, hogy aztán a szereplőkkel együtt mi magunk is részesei legyünk egy csodának, amely szinte bármelyikünkkel megtörténhet, legyen szó akár gazdagokról, szegényekről, magyarokról vagy pedig amerikaiakról –, vagy pedig svédekről, ha már az eredeti művet veszem alapul.

Értékelés: 9/10

Tom Hankstől nem láttam még rossz filmet, ezúttal sem volt másképp. :) Sokszor mosolyt csalt az arcomra, de meg is siratott párszor. Minden nő megérdemelne egy Ottót, aki úgy szereti, mint Otto Sonyát. :)

Remek, igazán mély gondolatokkal teli film volt, teljes érzelmi hullámvasút: az egyik percben még nevettem, a másikban sírtam a megható jelenetektől. Tom Hanks nagyon jól alakít ebben a filmjében is, karakterének fejlődése lehengerlő!

Ha alkothatok olyan kategóriát, amelyet úgy hívnak, hogy értékes filmek, akkor ezt a példányt biztosan ide sorolnám be.
Nem elég, hogy teljesen le van csupaszítva, nulla allűr vagy zeró glanc, viszont pontos élek és körvonalak jellemzik. Igényes karakterkidolgozás, szemet gyönyörködtető képek és tisztaság uralkodik a filmen, elejétől a végéig. Tehát számíthatunk egy kiegyensúlyozott élményre, mert a kezdetektől adagolja a drámát és a már felsorolt háttérelemeket.
Nem steril, inkább tapintatosan kedves. Könnyed és mégis nagyon, de nagyon mély, amely végpont a háromnegyede körül csúcsosodik ki.
Megható, átható és gyönyörűséges ez a film. Én azt gondolom, hogy az alap filmes etikett egyik darabja kellene, hogy legyen, de nyilván nem lehet szabályozni az emberi ízlést.
Mindenesetre, ritka, véleményem szerint, hogy az Életre, ilyen formában valaki nem kíváncsi. Már elkezdtem sokfelé ajánlgatni. Nézzétek meg!

Nagyon eltalálták a könyv hangulatát és szellemiségét. Tom Hanks pedig a szokott formát hozza. Jókat bőgtem, nagyokat nevettem.