A szomszéd nője mindig zöldebb (A szomszéd nője 1.) (1993) 85% 312★

Gyönyörű téli városka, Wabasha, Minnesota, két nagyágyú Walter Matthau ( imádnivaló itt is) és Jack Lemmon színész zseniális és humoros játéka pedig mindent visz. Ahogy szívatja egymást a két öreg egyszerűen fenomenális. A legjobb karakter mégiscsak a nagypapa, akinek a beszólásain nem lehet nem kacagni.
Az igazi barátság, a szerelem, a boldogság keresése és megtalálása kortól függetlenül mindenkit foglalkoztatnak.

Megunhatatlan.
Romantikus, igényes humor rengeteg szexuális töltetű poén :D, kedves történt. Barátság, szerelem, kisvárosi élet. Az extra, hogy nem fiatal 20-as, 30-as a korosztály. A legjobb Gustafson nagyfater. Hihetetlen dumája van az öregnek. XD

Ötleteim arra vonatkozóan, miről is fog szólni ez a film, az első fél óra után:
spoiler
spoiler
Egyik sem jött be. Aranyos volt. Sokat nevettünk.
És bizony, jobb lesz odafigyelni, mert egyik reggel majd arra ébredsz, hogy már nem vagy többé 81! :)

Kortalan mestermű.

Örökzöld vígjáték, ami nagyon jól bemutatja az idősebb korosztály problémáit.
John és Max nem tudja másban kiélni magát, mint egymás piszkálásában és egész jól elvannak magukban, amíg meg nem érkezik a szomszédba Ariel.
Innen egyfajta rivalizásba megy át a film.
Matthau és Lemon jól hozzák a két öreget, akiknek igazából csak beszélgetniük kéne, de olyan régóta haragszanak egymásra, hogy erre képtelenek.
A beszólások, a szivatások nagyon jók, olyan nagypapásak és érdekes, ahogy azért összetartanak.
Csak ajánlani tudom, mert tényleg nézeti magát.

Hosszú évek óta szemezek ezzel a filmmel, de eddig nem tudtam rávenni magam, hogy megnézzem, most is csak egy kihívás miatt álltam neki, de nagyon nem az én világom. Olyan filmet kerestem, ami tipikus „háttérzajnak” jó lesz, ahol nem baj, ha kimarad pár perc, úgyis megérthető, és szerencsére ez pont ilyen volt (ha nem a rotyogó húsleves mellett néztem volna, valószínűleg az első 20 percben kilövöm).

A karakterek nekem nagyon szárazak voltak, nem tudnám megmondani, melyik házsártos papónak drukkoltam jobban (mondjuk egy kicsit Maxnek, mert Wilson bácsi :D), de egyébként semmi nem fogott meg. A nőtől kifejezetten borsódzott a hátam, én már a patikás jelenetnél a horgászlékbe dobtam volna, de… mindegy is. A történet meg… az első gondolatom az volt, amikor vége lett, hogy „ennyi?”

Szó mi szó, nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Ezt a filmet nem lehet megunni. Több tucatszor láttam már, de ugyanolyan jókat tudok röhögni a két öregen, mint először. Hatalmas kedvenc!

Többnyire a humora miatt szeretik az emberek ezt a filmet. Persze az is kiváló benne és minden egyéb: színészi alakítás, rendezés, zene, minden. De szerintem valójában az igazi varázsa a történet, hogy az ember sosem lehet elég öreg ahhoz, hogy boldogságra leljen és jobbá váljon. Ez kiegészülve a laza humorral tökéletes elegy és ettől különleges film.

Hát ez valami zseniális volt. :D Elejétől végéig még sosem láttam, mindig csak részleteket (emlékszem, sokszor toppantam be úgy nagymamámhoz, hogy épp ezt nézte a tévében :D), de valahogy eddig sosem éreztem késztetést, hogy megnézzem. Aztán többször is szembe jött velem, mint „karácsonyi film”, és mivel előszeretettel nézek karácsony környékén ilyesmit, így nem maradhatott most ki. :) Kár is lett volna kihagyni, nagyon tetszett, a két „morcos öregfiút” igazán megszerettem, és őszintén meghatott, hogy spoiler. Ariel magyar hangja nagyon zavart, szerintem abszolút nem illett hozzá. :/ De ezt leszámítva szerintem a szinkron is klassz volt. A film pedig tökéletes befejezést kapott! ^^ Egyedül a „fiatalok” történetszálát éreztem benne tökéletesen fölöslegesnek, teljes mértékig kihagyható lett volna, itt úgyis John és Max vitte el a showt. :)
Ja! és végre egy olyan bakiparádé a film végén, ami tényleg vicces is volt. :DD
Egészen biztosan újra fogom még nézni! :) Ne féljetek tőle, hogy régi, vagy ósdi lenne, mert nem az, sőt, kifejezetten meglepett a káromkodás is benne, eléggé szabadszájúak… :D

Imádom ezt a filmet! Ez is a bárhol-bármikor megnézős kategória. Walter Matthau és Jack Lemon zseniális figurák, egymás ugratását és szivatását mesterien űzik. A legjobb karakter azonban egyértelműen a nagypapa! A beszólásain sírva tudok röhögni.
A filmben a hétköznapi gondok mellette megtudhatjuk milyen is az igazi jó szomszédi viszony és milyen az igazi egész életet átölelő barátság. Tanulságos és borzasztóan szórakoztató vígjáték!