Az ember, akit Ovénak hívnak (2015) 83% 239★

Ez egy kedves és szerethető film a szerelemről, életről, halálról és az életünk során kialakult kapcsolatokról és megmutatja a közösségben rejlő erőt.

Nem olvastam a könyvet még, de nagyon sok jót halottam róla. Főleg anyukámtól, ő látta filmet is és az is tetszett neki. Nekem nincs összehasonlítási alapom de nem is baj,biztos vagyok benne hogy elolvasom a könyvet is. Nekem nagyon tetszett, humoros volt, közben meg megható is. Ove stílusa az elején fura volt de ahogy haladtunk a történetben egyre jobban látszott hogy spoiler.
A színészek is jók voltak, főleg a főszereplő! :D
Biztos vagyok benne hogy megnézem máskor is.
https://assets.teenvogue.com/photos/58924f77bb02f4c7663…

Én is olyan vagyok mint Ove. És én is húzom magam után a képzeletbeli kötelemet…Tragikomédia az élet.

Én h*lye azt gondoltam, hogy majd a filmen nem bőgöm szét a fejem… Mondjuk a javamra írható, hogy ennek csak a végén potyogtak a könnyeim, nem úgy a könyvnél. :') Szerettem Ovét. Néhol giccses volt, néhol hiányoltam ezt-azt, ami a regényben megvolt még, de a filmből kimaradt valami miatt…

Jó adaptáció volt.
De a könyv többet ad.

Aranyos és vicces és megható, jók a színészek, és a karaktereket is ilyeneknek képzeltem…. De a könyvnek a nyomába sem ér. Bevallanám, ha úgy lenne, vagy jobb lenne, de nem az, tényleg nem. Úgyhogy inkább a könyvet olvassátok el, aztán jöhet a film. :)

Méltó adaptáció született. Minden tekintetben hű a történethez. Nem lehet nem könnyes szemmel végignézni. :') Ove és Szonja szerelme immáron tényleg halhatatlan lett. :)

Ove jó arc, a látszólag zord viselkedés mögött érző szív dobog .. és a szatirikus jelenetek alatt végig ott húzódik egy tragédia, amire fokozatosan derül fény, és ami miatt nem lehet teljesen felszabadultan nevetni.
De ez egy jó film, jó volt megnézni.

Nagyon tetszett. Anyukám vitt el rá, ő olvasta a könyvet is, és csak arra emlékszem, hogy sokat kuncogott alatta. Sejtésem volt a történetről, de sokkal többet kaptam tőle, mint vártam. Egyszerre sírtam és nevettem, néha esetlen volt, néha keserű, és olyan természetes és szeretni való az egész, mint maga az élet. A film minden szereplőjét imádtam és a végén csak úgy csorgott a könnyem, mégsem éreztem azt, hogy giccsbe fordult volna. Biztos remek a könyv is, de ez olyan erős feldolgozás lett, hogy nem érzem hiányát. :)

Jó kis film volt. Elég kiszámíthatónak éreztem,de ettől függetlenül megható is volt egyes részeknél és a végére megkedveltem a morcos öreget.

A könyvverzió kétesélyes, de a film könyörtelenül ötcsillagos – mármint tíz, bocsi, Snitt*! Voltak eleinte kételyeim azzal kapcsolatban, hogy sikerül-e a mozgóképes adaptáció: képek alapján nem tetszett a casting**, az első negyed órában a film úgy általában mozgott más dimenziókban, mint amit elképzeltem magamban, de a szkepticizmusom hamar elmúlt. Az Ové filmként pontosan olyan jó, mint könyvként, punktum, ezen nincs mit szépíteni.

Külön dicséret illeti a magyar verziót, főleg azt a szinkronrendezőt, aki Ujréti Lászlót beválasztotta a címszerepre: teljesen egyértelmű, hogy a szinkronizált változat miatta olyan szívhez szóló és közvetlen a magyar fül számára, amilyen, de általában véve is nagyon szép és simulékony ez az ominózus magyarítás – le a kalappal, így kell ezt csinálni!

A film egyébként egyetemesen elcsépelt, de mint a könyv értékelésében odaát írtam, fontos üzeneteket és tanulságokat tartalmaz, és bár sok tekintetben megcsonkítja a könyvet***, ezeket végeredményben át tudja adni. Egységben az emberek ereje, senki sem maradhat a felszínen egyedül, és minden egyes mitugrász, tolakodó, bunkó házmester mögött ott egy megpróbáltatásokkal teli élet, amit egyszerűen nincs jogunk semmibe venni, ignorálni. Az Ové kissé idealizált, leegyszerűsített világképe arra ösztökél minket, hogy megpróbáljuk újra tisztelni embertársainkat – ez az internet korában egyre nehezebb, ezt talán nem is kell túlmagyarázni.
És Ida Engvoll, a gyönyörű szép Ida Engvoll – pusztán már miatta is megéri megnézni a filmet.

Maximálisan ajánlott!

*Én a könyvre is tízest adtam, de ott magyarázkodnom kellett – most már egyre bátrabban vállalom a vele kapcsolatos véleményemet.
**A Snitt erre autentikus felület: én a könyvet olvasva végig azon gondolkodtam, milyen jól állt volna Ové szerepe a kétezres évek elején még mindig aktív Alain Delonnak. Életműve utolsó nagy fejezetében ez lehetett volna a kulcsszerep…
***Sosem foglaltam álláspontot a könyv-film ellentétpárral kapcsolatos hitvitában, de most először határozottan idegesített, hogy bizonyos – kulcsmotívumnak gondolt – részletek nem kerültek be a regényből a moziba. Öregszem.