Az ember, akit Ovénak hívnak (2015) 85% 325★

Ez egy kedves és szerethető film a szerelemről, életről, halálról és az életünk során kialakult kapcsolatokról és megmutatja a közösségben rejlő erőt.

Nem olvastam a könyvet még, de nagyon sok jót halottam róla. Főleg anyukámtól, ő látta filmet is és az is tetszett neki. Nekem nincs összehasonlítási alapom de nem is baj,biztos vagyok benne hogy elolvasom a könyvet is. Nekem nagyon tetszett, humoros volt, közben meg megható is. Ove stílusa az elején fura volt de ahogy haladtunk a történetben egyre jobban látszott hogy spoiler.
A színészek is jók voltak, főleg a főszereplő! :D
Biztos vagyok benne hogy megnézem máskor is.
https://assets.teenvogue.com/photos/58924f77bb02f4c7663…

Az amerikai feldolgozás annyira feldobott, hogy azonnal látni akartam az eredetit is. Bár lehet azt mondani, hogy a kettő nem annyira tér el egymástól, mégis máshogy hangzott ez a svéd változat. A majdnem teljes átfedés össze is keveri a fejemben az apróbb részleteket, ám a különbséget határozottan látom: az amerikai film idealizáltabb, kellemesebb. Itt a főszereplőnk és a szomszédnő is sokkal nyersebb figurák. A valóságosan elképzelhetőhöz közelebb álltak. A Parvaneh-Marisol összevetésben ez evidensebb, mert Marisolból kilúgoztak minden emberi esendőséget, és a jelleméből csak azt hagyták meg, ami rendkívül egészséges, kedves és ellenállhatatlan. De pl. Reuben esetében az amcsi változatban nagyobb elkenést éreztem, és pl. itt egyértelműbb volt nekem, mikor megmarkolta a slagot.
Az az érdekes, hogy mindkét filmet egyformán jónak tartom. Az egyik tisztább, de azért nem élvezhetetlenül vegytiszta élmény, a másik meg valahogy igazabb és emberibb. Mindegyik képes arra, hogy egy kis időre elvarázsolja a nézőt.

Én is olyan vagyok mint Ove. És én is húzom magam után a képzeletbeli kötelemet…Tragikomédia az élet.

A látszat sokszor csal, ez a film és az élet egyik nagy tanulsága.

A regényt már évekkel ezelőtt olvastam, de nagyon tetszett, akárcsak az amerikai verzió, ahol Tom Hanks nagyot alakított. Kicsit megkésve néztem tehát ezt a filmet meg, de így is nagyon tetszett. A történetet nyilván ismertem, hisz a filmek nem tértek el a regénytől, és a két filmben is a helyszínen, színészeken és pár szójátékon kívül nem változtattak. A svéd színészek játéka nagyon jó volt, Rolf Lassgard igazi Ove volt, a regényhez talán még hitelesebb is.

Én h*lye azt gondoltam, hogy majd a filmen nem bőgöm szét a fejem… Mondjuk a javamra írható, hogy ennek csak a végén potyogtak a könnyeim, nem úgy a könyvnél. :') Szerettem Ovét. Néhol giccses volt, néhol hiányoltam ezt-azt, ami a regényben megvolt még, de a filmből kimaradt valami miatt…

Jó adaptáció volt.
De a könyv többet ad.

Aranyos és vicces és megható, jók a színészek, és a karaktereket is ilyeneknek képzeltem…. De a könyvnek a nyomába sem ér. Bevallanám, ha úgy lenne, vagy jobb lenne, de nem az, tényleg nem. Úgyhogy inkább a könyvet olvassátok el, aztán jöhet a film. :)

Méltó adaptáció született. Minden tekintetben hű a történethez. Nem lehet nem könnyes szemmel végignézni. :')

Ove jó arc, a látszólag zord viselkedés mögött érző szív dobog .. és a szatirikus jelenetek alatt végig ott húzódik egy tragédia, amire fokozatosan derül fény, és ami miatt nem lehet teljesen felszabadultan nevetni.
De ez egy jó film, jó volt megnézni.