Amélie csodálatos élete (2001) 495

Amélie · Le fabuleux destin d'Amélie Poulain
122' · francia, német · romantikus, vígjáték 12

0 díj · 1 jelölés

Amélie, a naiv fiatal lány Párizsban él, a Montmartre-on. Élete egyhangúan telik, egy környékbeli bisztróban felszolgálóként dolgozik, a szomszédokkal pedig olyan bensőséges kapcsolatot tart fenn, mintha egy kisvárosban élne. Ám egy nap váratlan fordulat történik: A lakásának egy titkos zugában… [tovább]

angol

Képek 20

Szereposztás

Audrey TautouAmélie Poulain
Mathieu KassovitzNino Quincampoix
Jamel DebbouzeLucien
Dominique PinonJoseph
Yolande MoreauMadeleine Wallace
Michel RobinMr. Collignon
André DussolierMesélő
RufusRaphaël Poulain
Lorella CravottaAmandine Poulain
Serge MerlinRaymond Dufayel

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 293

Várólistára tette 219


Kiemelt értékelések

Nita_Könyvgalaxis

Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának.

Én még csak tavaly láttam először, milyen is Amélie csodálatos élete. Évek óta hallottam már a filmről, de valahogy mindig másvalami tolakodott elé. Aztán megnéztem. És elvarázsolódtam.

Másodszori nézésre is ugyanolyan őrülten szépségesnek tartom, mint elsőre. Remekül bemutatja, milyen is az, ha valaki nem tud mit kezdeni a valósággal, és inkább a maga kis világába zárkózik, ahol nem érheti bántódás. Nem fogja soha semmi megérinteni, de nem is törheti össze senki a szívét.

Aztán egy doboznak köszönhetően Amélie számára hirtelen feltárul az élet, annak minden titkával, fájdalmával, a hétköznapok banalitásával és szépségével. Mert nincs fény árnyék nélkül, és nem biztos, hogy mindenki élete képes megváltozni, de azért tehetünk, hogy a sajátunk más legyen.

Mert bár életünk elrontása elidegeníthetetlen jogunk, nem vagyunk kötelesek élni vele.

3 hozzászólás
Theana 

Van egyénisége a filmnek. Amelie-nek van egyénisége, amitől szerethetővé válik, noha nagyon szürrealista, nekem már elvont jellemű, mégis rendelkezik azokkal a „hétköznapi” vagy nem szürrealista tulajdonságokkal, mint például a kavicsokkal való kacsázás vagy az emberekért való tenni akarás. Értem a film jelentését, legalábbis úgy érzem, de ez a fajta képi megvalósítás nem az én műfajom, nagyon távol áll tőlem, így nem tudok rá maximális pontot adni. A zene viszont fabuleux.

madárka

Akárhányszor megnézem (márpedig láttam már néhányszor!) mindig az jut eszembe, hogy menni kell, hogy élni kell, mert ez a tyúkszaros élet, amit kaptunk oly' rövid. Hogy lehet élni Amelieként, úgyis mindenki megtalálja a maga Ninoját.
Mindig az jut eszembe, hogy kellenek a hétköznapi csodák, hogy csinálni kell ezeket a hétköznapi csodákat.
Hogy képes vagyok rá.
(Mondanom sem kell, mennyire meghatározó az életemben. Imádom ezt a filmet. <3)

1 hozzászólás
Remake

Ha egyszer egy dézsányi lencsébe, csak úgy könyékig… Bármikor.

Sister 

Nagyjából 13 éves lehettem, amikor először láttam. Jeunet mesevilága azonnal elvarázsolt; éreztem, hogy Amélie éppen olyasmi lélek, mint én. A kis kertitörpe kalandjától kezdve, egészen Amélie beteljesült szerelméig minden egyes mozzanata simogatja a lelkem.

Yann Tiersen elbűvölő zenéje mellett szeretném hangsúlyozni, hogy Helyey László narrációja nélkül alighanem menthetetlenül csorbulna az élmény. Annyira, de annyira hozzájárul az Amélie-atmoszférához, hogy az elképesztő! Talán nem is lep meg senkit sem, ha azt mondom, többek között ez a film késztetett arra, hogy elkezdjek franciául tanulni… Megalapozta a világnézetemet, bármikor képes jókedvre deríteni. Örök helye van a kedvenceim között. ♡

Mentavirág 

Ez a film annyira bájos és annyira igaz, hogy csak remélni merem, hogy minden álmodozó rátalál egyszer, és jókat derül azon, ahogy Amélieként látja magát a képernyőn. Amolyan lélekállat, aki kicsit zizzent, de jó értelemben, és reménytelenül romantikus, majd persze igyekszik megteremteni magának ezt az ideális életet. Közben bebarangoljuk Párizst, kapunk egy kis francia humort és életérzést, és azon gondolkozunk, miért nem készül több ilyen film, amiben önmagunkon nevethetünk. :)

Banditaa

Az egyik legszebb, legkedvesebb, legszeretnivalóbb film, amit láttam.

Ad3lka

Egy újabb stílusos műalkotás a franciáktól, amit nagyon élveztem. Audrey Tautou a legelbűvölőbb teremtés, akit valaha hátán hordott a föld, és úgy simult bele ebbe a szerepbe, mintha erre született volna. Kellett nekem ez a film, egy kicsit too close to home ütött, de kellett.

Emilie

(Hihetetlen, hogy ezt még nem jelöltem! Mindegy, a mai filmnézés okot adott rá :D)
Amelie az én titkos lelki társam; amikor szomorú vagyok, mindig rá gondolok és a színek valahogy visszanyerik az értelmüket.


Népszerű idézetek

annna

Bárcsak lenne egy jó súgó, mint a színházban, aki a pinceablakból súgná a csattanós választ, hogy a félénkeké legyen az utolsó szó.

annna

Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának.

1 hozzászólás
madárka

Életünk elrontása egyetlen elidegeníthetetlen jogunk.

kkatja

Amélie Poulain: Hát maga biztos, hogy nem zöldség, mert még egy articsókának is van szíve!

Banditaa

Az élet nem más, mint véget nem érő próbája egy előadásnak, amit sosem fognak megtartani.

kkatja

Narrátor: Nino késik. Amélie két okot tud elképzelni
Az első, hogy nem találta meg a fotót.
A második, hogy nem tudta befejezni az összeillesztését,mert három bűnöző fegyveres megtámadta, és elfogták túsznak A kerület összes rendőre őket üldözte, mégis sikerült meglógniuk, de Nino balesetet idézett elő. Amikor visszanyerte az eszméletét, nem emlékezett semmire
Egy börtönviselt kamionos felvette az autójára, azt hitte, szökött rab, és betette egy Isztambulba tartó konténerbe. Afgán felkelők kezére jutott, akik felajánlották neki, hogy tartson velük, elrabolni néhány szovjet hordozórakétát. Kamionjuk azonban felrobbant Tádzsikisztán határában. Egyedül ő élte túl. A hegylakók befogadták és ő beállt Mudzsahedin csapatába.
És Amélie nem is érti, miért van úgy oda ezért az alakért, aki egész életében borscsot fog
enni, és kaspót hord a fején…

madárka

Harc nélkül elvesztett csata a fiatalon feladott élet.

Treszka

Fura az élet. Amikor az ember gyerek, az idő csigalassúsággal halad, aztán egyik napról a másikra eltelik ötven év.

kkatja

Narrátor: 1973. szeptember 3-án, 18 óra 20 perc, 32 másodperckor egy kék dongólégy, mely percenként 14970 szárnycsapásra képes, leszállt a Saint Vincent utcában a Montmartre-on. Ugyanebben a másodpercben a Moulin de Galette melletti vendéglőben a szél varázslatos módon bebújt a terítő alá és megtáncoltatott két poharat anélkül, hogy bárki észrevette volna. Ugyanebben a pillanatban a Trudaine avenue 28 szám alatti ház 5. emeletén Eugene Colere hazatért legjobb barátja, Emile Magino temetéséről, és kitörölte az elhunyt nevét a noteszéből. Továbbra is ugyanebben a pillanatban Raphael Poulain X kromoszómával ellátott ondósejtje kivált a csapatából, hogy utolérje Madame Amandine Poulain, született Amandine Founet petesejtjét. Kilenc hónappal később megszületett Amélie Poulain.

2 hozzászólás

Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján