Házibuli (Házibuli 1.) (1980) 83% 273★

Régen mennyit láttam ezt a filmet, még unokatesóm mutatta meg, már első látásra imádtam. Aranyos, jó jelenetek vannak benne, komikus is a javából. Egyes problémák azért elég fel voltak nagyítva de még így is egy nagyon jó hangulatú filmnek tartom. Bár a vége mindig is fura volt nekem. Fogalma sincsen még most sem hogy ki spoiler.
A szereplők is menők, főleg Poupette volt mindig a kedvencem! :D De a szülőket is bírtam. Vic se volt rossz, bár azért néha sok volt. :D Másik nagy kedvencem Samantha, haláli a kis csaj! :D
A zenéje is nagyon jó, imádom. https://www.youtube.com/watch…
Biztos hogy máskor is megnézem! :D
https://www.serieously.com/app/uploads/2022/04/tumblr_6…
https://64.media.tumblr.com/8799c990bf0e73e6e89b66883bf…

Nagyon szeretem ezt a filmet. Már többször láttam és sose unom meg. Szórakoztató, vicces, és nagyon cuki történet. Szerethetőek a szereplők és a zenék is nagyon jók. :)

Egymás után néztem meg mind a két részt egy hangyányit a 2 rész jobban tetszik de még így is 10 csillagos .Szerintem ez olyan film amit bármikor meglehet nézni .
Azért igy felnőtt fejjel már máshogy látom Vic és a többiek viselkedését .

Ez borzalmas volt. Úgy 30 perc után már minden bajom támadt, hogy ugyan már, ennek mikor lesz vége?…
Tengernyi problémám volt a filmmel, de hősként végigküzdöttem, mert „alapfilm”, és, mert annak idején csak futó részletekig jutottam vele…
Ennyi hülye és idegesítő szereplőt rég láttam egy rakáson. Egyedül Pénélope kishúgát csíptem nagyon, ő volt egyértelműen a legjobb arc, utáltam, hogy ennyire keveset szerepelt, és, hogy – főleg a film első felében – olyan genyán bántak vele. :S Én csak vele bírtam azonosulni, a többi karakter meg csak szimplán pukkadjon meg… :P
Nade. Menjünk sorban. A nagyi. Az hagyján, hogy ilyen természettel áldották meg, de hogy egy 13 éves lánnyal így beszéljen, meg ilyenekre biztassa… Gáz. Még, ha gimi végén, vagy fősuli elején teszi, de ilyenkor… Félreértés ne essék, ha valaki, én értékelem a fiatalos gondolkozást, a korral való haladást és a nyitottságot, de ez már inkább volt az én szememben negatív hozzáállás, mint dicséretes vagy irigylésre méltó. Lehet fújjolni, de én ezen a fronton inkább a szülők álláspontjával értettem egyet. (Ja, és amikor nagymami leaggszüzezte a 26 éves hárfást, hát… inkább no komment, hogy mit gondoltam. :S :S :S
Pénélope. Hasonló kaliberrel én is összeverődtem annak idején, s bár nem mondom, érdekes tapasztalat volt meghallgatni a „tájékozottságát”, de fel se merült bennem, hogy emiatt irigy legyek rá, vagy a barátnője akarjak lenni és teszem azt, „leutánozzam”. Ellenkezőleg. Próbáltam kivonni magam a bűvköréből. Mondanom sem kell, utána már közel sem voltam olyan szimpatikus neki, de hát istenem… Nekem nem hiányzott. :P
A szülők. Szintén gáz. Akkora nyáltenger, hogy belefulladtam, ráadásul annyira hiteltelen is… Vagy ha nem, akkor csak szimplán szánom őket és nem tudok mit kezdeni azzal, ha ennyire nincs tartásuk.
Nagyon kinyílt a bicska a zsebemben, mikor anyuka betévedt a boltba a szeretőhöz. Ezen nevetnem kellett volna? Vagy drukkolni neki? (Aztán meg a nagyika is… Úristen.) Hát, nem. Szánalmas, hülye, nem tudok rá mit mondani. És persze spoiler Röhej. Ez nem felnőtt viselkedés, ez gyerekes viselkedés. Nem több.
Apuka egy fokkal jobban kezelte a dolgokat, sőt, ott direkt örültem is, hogy spoiler. De persze ezt is el kellett szúrni egy (be)húzással, mert miért ne.
És akkor térjünk rá a főszereplőre. ABSZOLÚT nem tudtam mit kezdeni az érzéseivel, meg a preferenciáival. Én egyáltalán nem ilyen tini voltam, hidegen hagytak ezek a dolgok, de legalábbis a helyükön tudtam kezelni őket és érdekelt, hogy mit produkálok a suliban. Én már azon is felkaptam a vizet, hogy ezek tanórán tök másról beszélgetnek végig, ráadásul jó hangosan. Meg lógnak. ??!
A házibuli: hogy tudják ilyen helyeken az emberek jól érezni magukat, ez számomra mindig is rejtély volt. Sok kis törpe felnőttet próbál játszani, miközben bömböltetik a zenét egy este nyolckor kezdődő buliban egy lakóházban. Ciki, ha én inkább a szomszédok helyébe képzeltem magam? Micsoda boldogság lehetett… Aztán. Még mindig a házibulinál maradva. Én biztos nem rendeztem volna ilyet, sőt, most sem rendeznék hasonlót a lakásomban, még felnőttekkel sem. Azt a kupit… Meg ki tudja, ki mit művel és hol, és ez… egyszerűen undorító. Nem, én tényleg ennyire nem bízom senkiben, de legalább soha nem is cáfol rá a bizalmatlanságomra semmi, úgyhogy…
Jaj, meg amikor ezek a kölkök ottan lassúztak, és a csávó ott taperolta a csajt, felszisszentem. Pfujj már… :S Ha engem egy ilyen kisfiú így tarkón ragadott volna annak idején, biztos, hogy fejbe vágom az első kezembe kerülő (tan)könyvvel. Szóval, a fizikai része is abszolút taszított. (De ezt betudom a saját – nem szokványos – preferenciámnak.)
Ja, ami meg a bárányhimlőt illeti: én ezen is kiakadtam. Ostoba, felelőtlen fruska. Tudja, hogy ez fertőző?… (Meg, hogy a fiúkra duplán veszélyes lehet?!…) És nem, nem vicces, hogy spoiler. Bezzeg, mikor én voltam bárányhimlős, és be kellett mennem ÚGY a suliba szólni, hogy most egy darabig nem tudok jönni – és jelzem, akkor éppen tanóra volt, üresek voltak a sulifolyosók, meg minden – de nekem már akkor is, így is lelkifurdalásom volt, hogy te jó ég…
Erről ennyit. -.-"
Szerintem még bőven tudnék mire panaszkodni, de most csak hirtelen ennyi… Pénélope kishúgát leszámítva idegtépő az egész film, kár, hogy nem inkább rá és az ő remek ízlésére építették a központi cselekményt, sokkal-sokkal jobb lett volna. :D :D :D

Ez a film még mindig az egyik legédesebb, legeredetibb, legfranciásabb fiataloknak – és nem annyira fiataloknak is :) – szóló történet. A húgommal néztük újra még januárban, mert ő még nem látta (ezt a nővéreként nem hagyhattam), így megnéztük, majd nyáron ismét. Ráadásul frenetikus a szinkron is, és valahányszor meghallom azt a lassúzós zenét, egyből lepörögnek a szemem előtt a már jól ismert filmkockák. Örök kedvenc, nem is kérdés. :)

Nagyon szórakoztató, nagyon szerethető történet, többször is láttam. Parodizálja a tinédzserek és szüleik szemléletét, minden kamaszlány kicsit magára ismerhet benne, mert ha nem is hasonló stílusú mint Vic, biztos, hogy talál egy pillanatot, egy gondolatot, ami őt is hasonlóan foglalkoztatta ennyi idősen. Alapfilm, bármikor meg lehet nézni.

Gimiben franciaórán mindig azt hallgattuk, hogy ez mennyire jó film,
mindenre ez volt a példa.
Úgy gondoltam ideje megnézni, és sokkal jobban tetszett, mint gondoltam.
Jók a színészek, a zene. Szórakoztató volt.

Ez a film örökké a kedvenceim között lesz. Elsőre nem tűnik lenyűgözőnek, még csak nem is különleges vagy hasonlók, de mindenképpen szerethető és tanulságos. Hozza a régi idők hangulatát és persze mindent, amire a fiataloknak szükségük van. Szerelem. Kalandok. Házibulik.
A szüleim pont ilyennek írjak le azokat a bulikat, amikben nekik volt részük mikor ők voktak ilyen fiatalok.

A film megmutatja milyen problémakkal küzd egy tinédzser, milyen az első szerelem. Es a film végen azt is, hogy a fiatal generacio milyen könnyen túllep egy egy szerelmen és jön a következő :) spoiler
Mindezen kívül a fenőttek problémái is téma, hiszen Francois és Francoise problémán keresztül látjuk, hogy egy házasság is küzd legalább annyi nehézseggel, mint egy tini szerelem.
Poupette mekkora nagy forma már? :D Kb. mindenki ilyen nagymamát (tudom dédanyu!) szeretne. Egy olyan dédnagyi, aki nem arra kéri az unokáját, hogy hibák nélkül éljen, hanem hibázzon, tanuljon belőle, éljen és ezt úgy tegye, hogy boldog legyen.
Hihetetlen hogy Sophie Marceau még milyen fiatal volt :D Nagyon jó a szereplőgárda és a zene…. na az szerelem. Vladimir Cosma zenéje tökéletesen illik a fiatal, lázadozó és kissé meggondolatlan fiatalsághoz, melyben egyszer mindannyiunknak részünk volt.
A film után garantáltan visszavágyunk ezekbe az időkbe ♥

Egyszerüen kedvenc. Nagyjabol evszakonkent ujranezem egy csomo fagyival vagy valami mas nasival. Annyira CSALAD, imadom a szereplöket.

Eddig valahogy kimaradt az életemből, de most pótoltam.
Fura elképzelése van a kapcsolatokról a legtöbb szereplőnek, az biztos. Néha annyira idegesítettek, hogy gondolkodtam, nézzem-e tovább. Tizenhárom évesen szerintem picit korai este nyolckor kezdődő házibulikba járni, de voltak érdekesebb dolgok is a filmben. Pl. spoiler, a végén az a random spoiler is meglepett, kattogtak a fogaskerekeim, hogy spoiler de nem jutottam semmire.
Kicsit már untam a végére, hogy ugyanazt a zenét kell meghallgatnom tizedjére két óra alatt, de ezeket leszámítva nem volt rossz, örülök, hogy végre megnéztem, kicsit butácska, de szerethető volt.