1966 November 17-én született Párizsban
Tizennégy évesen a barátnõjétõl hallotta, hogy egy francia filmrendezõ új arcot keres a filmjéhez. Jelentkezett az újsághirdetésre, és mit ad isten, meg is kapta a késõbb fantasztikus sikert aratott A házibuli fõszerepét. A tipikus kamaszproblémákkal küzdõ cserfes Vic szerepében azonnal meghódította a nézõk szívét és a franciák elsõ számú üdvöskéje lett. A film folytatásait már kifejezetten rá írták.
A tinisztár 18 évesen ismerkedett meg a nála 24 évvel idõsebb lengyel rendezõvel, Andrzej Zulawskival. Õ volt az elsõ férfi, akit Sophie méltónak talált a szerelmére, pedig a lábai elõtt hevert fél Franciaország. „Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de Andrzej volt az egyetlen férfi az életemben. Engem nem érdekel, hány éves, mert a lelkében fiatal és ez a lényeg. Nagyon boldogok vagyunk együtt.”
Sophie a Házibuli után szerzõdést írt alá a Gaumont-stúdióval, de ezt hamar megbánta. „Úgy bántak velem, mint valami kedves kis háziállattal, folyton õk mondták meg, mit csináljak. Elviselhetetlen volt, de nem akartam bajba jutni szerzõdésszegésért.” Végül megoldotta a problémát: pénzt kért kölcsön és egymillió francia frankért visszavásárolta a szabadságát, majd Zulawskival kezdett filmezni. Az élet õt igazolta, jó vásárt csinált.
Világhír ide vagy oda, Sophie Marceau-nak nincsenek allûrjei. Mindennél többre becsüli az egyszerûséget és a természetességet. Családjával teljesen hétköznapi életet él ízlésesen berendezett párizsi lakásában. „Reggel megiszom egy kávét, farmert és tornacipõt húzok. Elviszem a fiamat az óvodába. A közeli szupermarketben szoktam bevásárolni, és nem zavar, ha felismernek, hiszen az emberek kedvesek hozzám.”
Sophie, sok más színésznõvel ellentétben, nem gyûjt drága ékszereket vagy ruhákat, no meg szeretõket sem, de a szép tárgyaknak nem tud ellenállni. Otthonában minden egyes darabnak külön története van. „Ragaszkodom a tárgyakhoz. Azok a legkedvesebbek, amelyeket ajándékba kaptam vagy az utazásaimról hoztam magammal. Van egy lószobrom, amit egy neves idomártól kaptam, mivel szerinte olyan a szemem, mint a legjobb lováé. Ahányszor a tárgyaimra nézek, mesélnek nekem. Bennük van az életem.”
„Nem félek attól, mit hoz jövõ. Egyedül a jelen számít. Minden egyes óráját, minden egyes percét a lehetõ legintenzívebben igyekszem megélni.”
Európa már ismerte az A házibuliból, de a világhírt elsõ angol nyelvû szerepe hozta meg neki A rettenthetetlen címû filmben. Amikor Mel Gibsont megkérdezték, miért pont Sophie-t választotta Isabelle hercegnõ szerepére, ezt válaszolta: „Hát elõször is azért, mert gyönyörû, másodszor, mert francia, harmadszor pedig, mert remek színésznõ. A szerephez ebbõl a három dologból legalább kettõre szükség volt.”
A színészet és a kisfia mellett van még egy nagy szenvedélye: az irodalom. Sophie írónõként is sikeresen debütált. 1997-ben jelent meg önéletrajzi ihletésû regénye a Hazug nõ címmel.
„A színészkedés csodálatos terápia. Ahelyett, hogy te magad szenvednél, megteszi helyetted a figura, akinek a bõrébe belebújsz.”
Sophie nagy természetbarát hírében áll. Egy darabig a saját farmján élt, de miután egy vadász halomra lõtte a macskáit, eladta a házat. „Szeretem az évszakok váltakozását, a nap és az esõ ritmusa szerint élek. A városi ember sajnos egyre jobban elszakad a természettõl. Egy nagyvárosban szinte meg sem lehet különböztetni a nappalt az éjszakától.”
Forrás: http://starity.hu/sztarok/sophie-marceau/#ixzz3gX6E6hXY
